Hisztamin-intolerancia: mi áll valójában a háttérben, és mi enyhítheti a panaszokat?

Mi a hisztamin?

A hisztamin olyan anyag, amely megtalálható az emberi szervezetben, valamint a baktériumokban, állatokban és növényekben is. Az úgynevezett biogén aminok közé tartozik, vagyis az aminosavak (fehérjék) lebontási termékei közé. A hisztamint egyrészt a táplálékkal vesszük fel, másrészt a szervezet maga is előállítja.

A hisztamin hírvivő anyagként működik, és különböző sejtekben raktározódik, például az immunrendszer hízósejtjeiben. Ezek speciális védekező sejtek, amelyek elsősorban a bőrben, a nyálkahártyákban, a légutakban és a bélrendszerben találhatók. Fontos szerepet játszanak a védekezési folyamatokban és a sebgyógyulásban. A hisztamin ugyanis gondoskodik arról, hogy a vérben keringő védekező sejtek gyorsan eljussanak arra a helyre, ahol szükség van rájuk. Az immunrendszerben betöltött szerepe mellett a hisztamin fontos feladatokat lát el az emésztés és az idegrendszer működésében is.

Mi a hisztamin-intolerancia?

A „hisztamin-intolerancia” vagy „hisztaminérzékenység” kifejezések szigorúan véve nem helyesek. Mivel a hisztamin a szervezet fontos saját hírvivő anyaga, a szervezet nem alakíthat ki vele szemben intoleranciát. „A lényeg valójában a szervezetben lévő túlzott hisztaminmennyiség és a felvétel, illetve lebontás közötti egyensúly felborulása” – hangsúlyozza Dr. Klasen. „Csak akkor jelentkeznek panaszok, például fejfájás, hasi görcsök, bőrkiütések vagy légszomj, amikor túl sok hisztamin szabadul fel, vagy a lebontása nem működik megfelelően.” A helyes megnevezés ezért a „hisztamintöbblet-szindróma” vagy a „hisztaminózis”.

„Minden embernek megvan a saját hisztamintolerancia-küszöbe, amely meghatározza, hogy egy adott terhelésre milyen erősen reagál” – magyarázza a szakorvos. Az érintettek arányát a lakosság 1–3 százalékára becsülik.

A laktóz- vagy fruktózintoleranciával ellentétben a hisztamintöbblet-szindróma nem feltétlenül áll fenn egész életen át. A tünetek átmenetileg is jelentkezhetnek, például egy bélbetegség vagy antibiotikumos kezelés után. „A megfelelő tudással és egy kis türelemmel a panaszok kordában tarthatók, és hosszú távon visszanyerhető a jó életminőség” – biztat Dr. Klasen.

Milyen tünetek jelentkeznek, ha túl sok hisztamin van a szervezetben?

A hisztamintöbblet-szindróma (köznyelven „hisztamin-intolerancia”) tünetei nagyon sokfélék és egyénenként eltérőek. Az egész szervezetet érinthetik, és nem köthetők egyetlen szervhez. Egyes tünetek már néhány percen belül jelentkeznek, mások csak órákkal később. Ez jelentősen megnehezíti a diagnózist.

A leggyakoribb panaszok közé tartoznak:

• fáradtság
• fejfájás
• szapora szívverés, szívritmuszavarok
• bőrreakciók, duzzanatok, csalánkiütés
• vérnyomás-ingadozás
• náthaszerű tünetek megfázás nélkül
• hányinger, hasi fájdalom, puffadás, hasmenés
• menstruációs panaszok

​

Hogyan alakul ki hisztaminfelesleg?

Dr. Klasen szerint a hisztamintöbblet-szindrómának három oka lehet: a szervezet túl sok hisztamint vesz fel, maga termel túl sok hisztamint, vagy a hisztamin lebontása nem működik megfelelően.

Túl sok hisztamin a táplálkozás miatt

Ökölszabályként elmondható: minél hosszabb ideig érleltek, fermentáltak vagy tároltak egy élelmiszert, annál több biogén amint – köztük hisztamint – tartalmaz. Panaszok esetén ezért nemcsak a magas hisztamintartalmú élelmiszereket kell kerülni, hanem azokat az élelmiszereket is fel kell ismerni, amelyek más biogén aminokat tartalmaznak. „Mert ezek gátolják a hisztamin lebontását, és ezáltal növelik a hisztaminszintet” – magyarázza a szakértő.

A probiotikumok, amelyek természetes formában számos élelmiszerben megtalálhatók, egyszerre lehetnek hasznosak és problémásak. Dr. Klasen rámutat arra, hogy ezeket eddig még nem kutatták eleget. „Ezért a probiotikumokat körültekintően és óvatosan kell alkalmazni, ha valaki érzékenyen reagál a hisztaminra. Nem ajánlott teljesen kiiktatni őket az étrendből, mivel számos pozitív hatással rendelkeznek, például erősítik a mikrobiomot.”

Bizonyos gyógyszerek is felszabadíthatnak hisztamint, például az acetilszalicilsav (amely az Aspirin egyik összetevője).

Túlzott hisztamintermelés

Gyakran a hormonok állnak a felborult hisztaminháztartás hátterében. „A hisztamintöbblettel érintettek körülbelül 80 százaléka nő” – mondja a szakember. Az ösztrogén elősegíti a hisztamin felszabadulását, és gátolja annak lebontását. Különösen az ovuláció környékén és a menstruáció kezdete előtt jelentkezhetnek erősebb panaszok. A progeszteron a hisztamin ellenpólusaként működik, mennyisége azonban az életkor előrehaladtával csökken. Ezért a menopauza után több az érintett. „A pajzsmirigy alulműködése is lassíthatja a hisztamin lebontását, különösen Hashimoto-betegség esetén” – teszi hozzá Dr. Klasen.

Emellett a kedvezőtlen összetételű bélmikrobiom, a stressz, az alváshiány, a fizikai megterhelés vagy az anyagcsere zavarai is ahhoz vezethetnek, hogy az immunrendszer hízósejtjei túl sok hisztamint termelnek.

Zavart hisztaminlebontás

Annak, hogy a jelen lévő hisztamin nem bomlik le megfelelően, több oka is lehet: szerepet játszhatnak benne genetikai tényezők, májbetegségek, a bélnyálkahártya károsodása, a cöliákia, a Crohn-betegség, az irritábilis bél szindróma vagy az akut gyomor-bélrendszeri fertőzések, de a bél bakteriális egyensúlyának felborulása is.

Az alkoholfogyasztás, a droghasználat, bizonyos gyógyszerek szedése vagy a tápanyaghiány (B6-vitamin-, B12-vitamin-, folsav-, C-vitamin- vagy cinkhiány) szintén gátolják a hisztamin lebontását. Előfordul azonban az is, hogy egyszerűen az életkor előrehaladása miatt reagál érzékenyebben a szervezet a hisztaminra.

Melyik vérérték mutatja ki a hisztamint?

A diagnózisig vezető út sok érintett számára gyakran hosszú. „Nincs olyan laboratóriumi vizsgálat, amellyel a hisztamintöbblet-szindróma egyértelműen kimutatható lenne” – magyarázza Dr. Klasen. Az egyes laborértékek önmagukban nem elég informatívak a biztos diagnózishoz, mivel erősen ingadozhatnak, és nem feltétlenül tükrözik a szervezetben fennálló tényleges állapotot. A diagnózis ezért több pilléren alapul: a vérvizsgálatok mellett ide tartozik a részletes kórelőzmény-felvétel, más betegségek kizárása, a vizelet- és székletvizsgálatok, a táplálkozási napló vezetése, valamint a provokációs tesztek.

„Hisztamintöbblet-szindróma esetén a mikrobiom-székletvizsgálatok nem igazán hasznosak. Ehhez még túl sok az ismeretlen a körülbelül 2000 baktériumfaj közül” – figyelmeztet a szakember. Hasznos laborvizsgálatnak tartja a kalprotektin meghatározását (amely a gyomor-bélrendszerben zajló gyulladásos folyamatokra utalhat), valamint a kórokozók, az epesavak vagy a zsírsavak vizsgálatát a székletben. Az elasztáz enzim szintje szintén utalhat a zsírlebontás zavarára. „Ezek az értékek olyan anyagcsere-betegségre utalhatnak, amely különösen nagy hatással van az anyagcsere hisztaminegyensúlyára” – mondja a szakértő.

Milyen élelmiszerek tartalmaznak sok hisztamint?

Az étrend átalakítása az úgynevezett „hisztamin-intolerancia” kezelésének alfája és ómegája. Annak érdekében azonban, hogy ne alakuljon ki tápanyaghiány, ezt mindig táplálkozás-orvostani szakember tanácsai mellett és szakmai kísérettel érdemes végezni.

Hisztamintöbblet-szindróma esetén problémás élelmiszereknek számítanak a paradicsom, a spenót, a padlizsán, az avokádó, a banán, a citrusfélék, az eper, a diófélék, a csokoládé, az érlelt sajtok (kemény sajtok), a halak és a tengeri herkentyűk, a fermentált termékek (például a savanyú káposzta vagy a kimcsi), az érlelt és feldolgozott húsok (például a szalámi vagy a sonka), valamint az ecet. A sok adalékanyagot tartalmazó készételeket és az iparilag feldolgozott élelmiszereket hisztamintöbblet-szindróma esetén kerülni kell, ahogyan az alkoholt, a nikotint és a kávét is. Jól tolerálható alternatíva lehet a koffeinmentes kávé. Az élesztőt tartalmazó termékekkel kapcsolatban is érdemes óvatosnak lenni.

Dr. Klasen ugyanakkor fontosnak tartja hangsúlyozni, hogy az élelmiszerek tolerálhatósága nagyon egyéni. Ezért elengedhetetlen a személyes kiváltó tényezők azonosítása, és az, hogy hosszú távon fokozatosan visszatérjünk egy minél normálisabb étrendhez. Ez akár azt is jelentheti, hogy egy problémás élelmiszer mennyiségét egyszerűen csak csökkentjük. A kisebb adagok általában is ajánlottak – véli a szakember, mert: „Még a jól tolerálható élelmiszerek is kiválthatnak tüneteket nagy mennyiségben.”

Az ételeket lehetőleg frissen kell elkészíteni és elfogyasztani. A romlandó élelmiszereket mindenképpen hűteni kell. A maradékokat nem a hűtőszekrényben, hanem lehetőleg a mélyhűtőben érdemes tárolni. A fagyasztott élelmiszereket gyorsan fel kell olvasztani és fel kell használni. „Már rövid idő – néhány percről beszélünk – a hűtőn kívül is elősegíti a hisztamint termelő baktériumok szaporodását” – hangsúlyozza a szakértő.

Hasznos az is, ha vitaminokban gazdag étrendre törekszünk. Különösen a B6-vitamin és a C-vitamin segíti a hisztamin lebontását. A bélmikrobiom erősítéséhez fontos a megfelelő rostbevitel. Mivel a hisztamin vízben oldódó anyag, az érintetteknek emellett sok vizet is érdemes inniuk. Ez támogatja a hisztamin lebontását és kiürülését.

Hogyan lehet még csökkenteni a hisztaminszintet?

Az étrend átalakítása önmagában gyakran nem elegendő ahhoz, hogy a panaszok teljesen megszűnjenek. Ezért az érintetteknek más tényezőkre is figyelniük kell, mindenekelőtt a megfelelő alváshigiéniára és a hatékony stresszkezelésre. Az aktív életmód szintén fontos szerepet játszik: „A mozgás csökkenti a stresszt, serkenti az anyagcserét és támogatja a hisztamin lebontását” – mondja Dr. Klasen. Ugyanakkor a mérsékelt testmozgás előnyösebb, amely nem terheli túl a szervezetet. A túl intenzív edzés ugyanis stresszt jelent a szervezet számára, és ismét fokozza a hisztamin felszabadulását.

Aki mindezeket a tényezőket figyelembe veszi, lehetőséget ad a szervezetének arra, hogy regenerálódjon a hisztamintöbbletből. „Hosszú távon az a cél, hogy megszüntessük a kiváltó okokat, és ismét növeljük az egyéni toleranciaküszöböt” – mondja a szakértő.

Léteznek gyógyszerek hisztamin-intolerancia ellen?

A hisztamintöbblet-szindrómával élők – orvosi kivizsgálást követően – gyógyszerekhez is fordulhatnak. Rendelkezésre állnak antihisztaminok (H1- és H2-blokkolók vagy loratadin), enzimkészítmények (DAO-kapszulák), hízósejt-stabilizálók és elektrolitoldatok. „Vészhelyzet esetére érdemes mindig enzimkészítményt vagy megfelelő antihisztamint magunknál tartani” – tanácsolja Dr. Klasen. Ez megkönnyítheti például az éttermi étkezéseket, ahol a hisztaminforrások gyakran nem könnyen felismerhetők. Ezek a gyógyszerek azonban nem jelentenek tartós megoldást, hiszen nem szüntetik meg a hisztamintöbblet kiváltó okát. Emellett az étrend átalakítását sem helyettesíthetik.

Recepttipp: édesköményes-paprikás tészta sajttal

2 fő részére | Elkészítési idő: 25 perc

Hozzávalók:

• 180 g teljes kiőrlésű metélt tészta
• só
• 1 kis vöröshagyma
• 1 édeskömény (kb. 300 g; a zöldjével együtt)
• 1 kis piros kaliforniai paprika
• 100 g cukorborsó
• 1 gerezd fokhagyma
• 60 g fiatal gouda sajt (45% zsírtartalom a szárazanyagban)
• 2 evőkanál olívaolaj
• 1 teáskanál édesköménymag
• bors
• 2 szál bazsalikom

Tápérték adagonként:
kb. 620 kcal, 24 g fehérje, 24 g zsír, 68 g szénhidrát, 17 g rost

Elkészítés:
A tésztát bő, forrásban lévő sós vízben a csomagoláson található utasítás szerint főzzük al dentére.

A hagymát hámozzuk meg, vágjuk félbe, majd szeleteljük vékonyra. Az édesköményt tisztítsuk meg, mossuk meg és vágjuk negyedekre, a kemény torzsáját távolítsuk el, a zsenge zöldjét pedig tegyük félre. Az édesköményt vágjuk vékony csíkokra. A paprikát negyedeljük fel, tisztítsuk meg, mossuk meg, majd vágjuk körülbelül 2 cm-es kockákra. A cukorborsót válogassuk át, mossuk meg, majd ferdén vágjuk félbe. A fokhagymát hámozzuk meg, és vágjuk apró kockákra. A gouda sajtot reszeljük le.

A hagymát, az édesköményt és a paprikát egy nagy, tapadásmentes serpenyőben, az olajon, közepes hőfokon körülbelül 3 percig pirítsuk. Adjuk hozzá a cukorborsót és a fokhagymát, majd rövid ideig együtt pirítsuk tovább. Az édesköménymagot mozsárban törjük össze, adjuk a zöldségekhez, majd sózzuk és borsozzuk meg az egészet.

A tésztát szűrjük le, és hagyjuk lecsepegni, közben körülbelül 125 ml főzővizet fogjunk fel. A tésztát és a főzővizet adjuk a serpenyőben lévő zöldségekhez, majd alacsony hőfokon hagyjuk még 2–3 percig összeérni. A bazsalikomot mossuk meg, itassuk szárazra, és szedjük le a leveleit. Az édeskömény zöldjét durvára vágjuk. A tésztát mélytányérokba szedjük, és szórjuk meg a reszelt sajttal. Bazsalikomlevelekkel és az aprított édesköményzölddel díszítsük.

Próbáld ki!
A zöldségraguban a paprikát helyettesíthetjük 150 g félbevágott koktélparadicsommal – előtte azonban érdemes ellenőrizni az egyéni toleranciát! A gouda helyett frissen reszelt parmezán vagy Grana Padano is jól illik hozzá – ebben az esetben is ajánlott előzetesen meggyőződni az egyéni tolerálhatóságról.