„Igyekszem az ösztöneimre és a szívemre hallgatni”
Interjú Lábas Vikivel
Néhány hete debütált a Meddig maradunk még című dalotok, amely az új lemezetek előfutára. Mint minden dalnak, ha jól sejtem, ennek is van egy különleges sztorija…
Amikor tavaly először szembesültünk a koronavírussal és a lezárásokkal, szóltam a fiúknak (Törőcsik Kristóf és Füstös Bálint – a szerk.), hogy leköltözöm Fonyódra, ha van kedvük, tartsanak velem és használjuk ki a körülményekhez képest jól ezt a helyzetet és alkotótáborozzunk. Így ott született meg ez a dalunk – és még egy egész lemeznyi. Toldi Miki, a lemez producere szintén sokat járt át hozzánk, míg ott voltunk, és maga a videóklip is Fonyódon készült, az egészet átlengi ez a balatoni miliő. Mindemellett a klipet is ebben a hangulatban forgattuk Földi Ádámmal, aki régi jó barátom – igazán családias hangulatú volt a felvétel.
Mennyire nyomta rá a bélyegét az elmúlt időszak az új lemezre?
Egyáltalán nem. Nyilván ránk hatással volt – sokszor megkérdeztük egymástól, hogy vajon lesz-e még, aki hallgat minket –, de az a feladatunk, hogy szórakoztassunk és adjunk a közönségnek egy olyan lelki táplálékot, ami talán jóleshet egy ilyen időszak után, így próbáltunk a pozitív dolgokra összpontosítani. A Senki nem felel című dalunk talán az egyetlen, ami lenyomata lehet ennek az időszaknak, de nem nevezném karanténdalnak, inkább csak megmutatja azt a miliőt, amiben akkor voltunk.
Neked mi vagy ki segít a nehéz élethelyzetekben?
Szerintem mindenki magára számíthat elsősorban. Hiszek abban, hogyha az emberek mentálisan helyrepakolják magukat, akkor nem csupán ők lesznek jobban, hanem a környezetük is. Napi szinten jógáztam, meditáltam és olyan dolgokba próbáltam energiát tenni, amik szebbé tehetik a világot, és a körülöttünk lévő emberek kedvét is jobbá varázsolják.
Milyen érzés volt az első koncert a kihagyás után?
Kecskeméten volt egy bejátszó bulink, és bár egyébként is nagyon izgulós vagyok, ott extrán éreztem ezt a feszültséget. Tudni fogom a szöveget? Hogyan kell viselkedni a színpadon? (nevet) Aztán felmentem a színpadra és a közönség első soraiban láttam, hogy néhányan sírnak, amitől teljesen elérzékenyültem. Végre visszakaptuk az életünket, nagyon katartikus élmény volt, szerintem örökre beleégett a memóriámba.
Mennyire vagy tudatos a mindennapokban?
A zenekart nézve Bálint (Füstös Bálint – a szerk.) az, aki két lábbal áll a földön és tudatosabban próbálja kezelni a dolgokat. Én sokkal inkább igyekszem az ösztöneimre és a szívemre hallgatni, már amennyit megenged ez a materialista világ. De persze az én tudatosságom is előjön, ha arról van szó, hogy milyen jó ügyek mellé álljunk, vagy mit kommunikáljunk. Ez fontos, hiszen elképesztő információáradat van manapság a világban és nagyon könnyű elveszni benne, valamint a fontos információk is hamar elkerülik az emberek figyelmét.
A fenntarthatóság és a környezettudatosság mellett azonban kétségtelenül letetted a névjegyed.
Igen, nem eszem húst, illetve igyekszem szelektíven gyűjteni a hulladékot. Utóbbi viszont nehéz, hiszen pont egy olyan szakmában dolgozom, ami nagyon környezetkárosító és megmondom őszintén, hogy ezt lelkifurdalás nélkül nehéz is csinálni. Amikor csak tehetem igyekszem biciklivel közlekedni és óvni a mikrokörnyezetemet. Hiszek abban, hogy az apró döntések, erőfeszítések is összeadódnak. Például látom a srácoknál, hogy bizonyos helyzetekben hatással van rájuk az, hogy vega vagyok, és eszerint mérlegelnek ők is egy döntésnél. A hírek nagyon elkeserítőek, amiket hallunk a világból. Nagyon naiv voltam a karantén időszak alatt, hiszen azt hittem, hogy mindenki észhez fog térni és vége lesz a pazarló világnak, de sajnos pont az ellenkezőjét tapasztalom. Miközben semmi értelme nincs, hiszen a természet és a bolygó túl fog minket élni, csak mi nem fogjuk túlélni azt, amit mi okoztunk magunknak. Sosem voltam egy kapzsi típus, a mai napig egy
Amikor tavaly először szembesültünk a koronavírussal és a lezárásokkal, szóltam a fiúknak (Törőcsik Kristóf és Füstös Bálint – a szerk.), hogy leköltözöm Fonyódra, ha van kedvük, tartsanak velem és használjuk ki a körülményekhez képest jól ezt a helyzetet és alkotótáborozzunk. Így ott született meg ez a dalunk – és még egy egész lemeznyi. Toldi Miki, a lemez producere szintén sokat járt át hozzánk, míg ott voltunk, és maga a videóklip is Fonyódon készült, az egészet átlengi ez a balatoni miliő. Mindemellett a klipet is ebben a hangulatban forgattuk Földi Ádámmal, aki régi jó barátom – igazán családias hangulatú volt a felvétel.
Mennyire nyomta rá a bélyegét az elmúlt időszak az új lemezre?
Egyáltalán nem. Nyilván ránk hatással volt – sokszor megkérdeztük egymástól, hogy vajon lesz-e még, aki hallgat minket –, de az a feladatunk, hogy szórakoztassunk és adjunk a közönségnek egy olyan lelki táplálékot, ami talán jóleshet egy ilyen időszak után, így próbáltunk a pozitív dolgokra összpontosítani. A Senki nem felel című dalunk talán az egyetlen, ami lenyomata lehet ennek az időszaknak, de nem nevezném karanténdalnak, inkább csak megmutatja azt a miliőt, amiben akkor voltunk.
Interjú Rédli Ágival
Neked mi vagy ki segít a nehéz élethelyzetekben?
Szerintem mindenki magára számíthat elsősorban. Hiszek abban, hogyha az emberek mentálisan helyrepakolják magukat, akkor nem csupán ők lesznek jobban, hanem a környezetük is. Napi szinten jógáztam, meditáltam és olyan dolgokba próbáltam energiát tenni, amik szebbé tehetik a világot, és a körülöttünk lévő emberek kedvét is jobbá varázsolják.
Milyen érzés volt az első koncert a kihagyás után?
Kecskeméten volt egy bejátszó bulink, és bár egyébként is nagyon izgulós vagyok, ott extrán éreztem ezt a feszültséget. Tudni fogom a szöveget? Hogyan kell viselkedni a színpadon? (nevet) Aztán felmentem a színpadra és a közönség első soraiban láttam, hogy néhányan sírnak, amitől teljesen elérzékenyültem. Végre visszakaptuk az életünket, nagyon katartikus élmény volt, szerintem örökre beleégett a memóriámba.
Mennyire vagy tudatos a mindennapokban?
A zenekart nézve Bálint (Füstös Bálint – a szerk.) az, aki két lábbal áll a földön és tudatosabban próbálja kezelni a dolgokat. Én sokkal inkább igyekszem az ösztöneimre és a szívemre hallgatni, már amennyit megenged ez a materialista világ. De persze az én tudatosságom is előjön, ha arról van szó, hogy milyen jó ügyek mellé álljunk, vagy mit kommunikáljunk. Ez fontos, hiszen elképesztő információáradat van manapság a világban és nagyon könnyű elveszni benne, valamint a fontos információk is hamar elkerülik az emberek figyelmét.
INTERJÚ FELMÉRY LILI BALERINÁVAL
A fenntarthatóság és a környezettudatosság mellett azonban kétségtelenül letetted a névjegyed.
Igen, nem eszem húst, illetve igyekszem szelektíven gyűjteni a hulladékot. Utóbbi viszont nehéz, hiszen pont egy olyan szakmában dolgozom, ami nagyon környezetkárosító és megmondom őszintén, hogy ezt lelkifurdalás nélkül nehéz is csinálni. Amikor csak tehetem igyekszem biciklivel közlekedni és óvni a mikrokörnyezetemet. Hiszek abban, hogy az apró döntések, erőfeszítések is összeadódnak. Például látom a srácoknál, hogy bizonyos helyzetekben hatással van rájuk az, hogy vega vagyok, és eszerint mérlegelnek ők is egy döntésnél. A hírek nagyon elkeserítőek, amiket hallunk a világból. Nagyon naiv voltam a karantén időszak alatt, hiszen azt hittem, hogy mindenki észhez fog térni és vége lesz a pazarló világnak, de sajnos pont az ellenkezőjét tapasztalom. Miközben semmi értelme nincs, hiszen a természet és a bolygó túl fog minket élni, csak mi nem fogjuk túlélni azt, amit mi okoztunk magunknak. Sosem voltam egy kapzsi típus, a mai napig egy
