A női erő új arca: hogyan segítenek a soft skillek és a nőies értékek a munkában?

A számok riasztók: egy kutatás szerint például az osztrák felnőttek több mint 40 százalékánál megfigyelhetők a kiégésjelei. Egy másik tanulmány pedig arra a megállapításra jutott, hogy tízből három munkavállaló „quiet quitter”, azaz magában már felmondott a munkahelyén – csak nem mer lépni. Miért van az, hogy a mai munkakultúra oly sok embert tesz beteggé és elégedetlenné?

Ezt a kérdést teszi fel Veronika Fischer is az új, Female Working című könyvében. Az ő felvetése: a patriarchátus és a kapitalizmus nemcsak a bolygónk határait feszegetik, hanem az emberekét is. Az írónő arra ösztönöz, hogy gondoljuk újra a dolgokat, és használjuk ki „női” tulajdonságainkat és képességeinket – ez a nőkre és a férfiakra is jótékony hatással lenne.

Mi a probléma a munkahelyi kultúránkkal?

Fischer szerint a nyugati munkahelyi világ egyik legnagyobb problémája a munka definíciójával függ össze: a legtöbb esetben ez csak a fizetett foglalkoztatást foglalja magában. Ez a gondolkodásmód azonban nem igazságos az olyan emberekkel szemben, akik ápoló, társadalmi vagy önkéntes munkákat végeznek. Ők szintén társadalmilag értékes, mégis fizetés nélküli feladatot látnak el. Ebben különösen érintettek azok a családok, amelyek a munka mellett gyermeket is nevelnek.

„De a gyermektelen személyek is ismerik ezt a küzdelmet, és az idő szűkösségének az érzését. Más kontextusban is fennáll a szervezeti-, időbeli- és összeegyeztethetőségi nyomás” – írja Fischer. Egyik okként a digitalizálást, illetve technológia térnyerését jelöli meg. Ezek célja eredetileg a munkaidő és a nyomás csökkentése volt, végül azonban a munkafolyamatok felgyorsulását eredményezték. Egyre több feladatot kell elvégezni egyre kevesebb idő alatt. Nem csoda, hogy ez hosszútávon kimerüléshez és a belső felmondáshoz vezet.

Ehhez jön még az a társadalmi elvárás, amely szerint az élet más területeit alá kell rendelni a szakmai életnek. Sokan esnek az önoptimalizálás és az önkizsákmányolás csapdájába. „A patriarchátusban normalizálták a saját szükségleteink figyelmen kívül hagyását, és az azok elleni küzdelmet” – magyarázza az írónő. „Ahogyan a bolygónkat, úgy a saját testünket is kizsákmányoljuk – itt és most kell behúznunk a kéziféket.”

Miért előnyösek számunkra a soft skillek és a „női” tulajdonságok?

Az írónő amellett érvel, hogy új munkakultúrát kell kialakítani. Olyan munkakultúrát, amely olyan tulajdonságokra és jellemvonásokra épül, amelyeket a társadalom évszázadok óta „tipikusan nőiesnek” nevez – ugyanakkor ezek minden emberben megtalálhatók, különböző mértékben, függetlenül a biológiai vagy társadalmi nemtől. „A tulajdonságok, amelyeket nőiesnek tekintünk, nagyobb megbecsülést és érvényesülést igényelnek a munka világában is” – követeli Fischer.

A patriarchátusban és a kapitalizmusban normaként érvényesülő versengés, a „magasabbra, gyorsabban, tovább” elve, a meghatározott éves fizetés vagy egy csábító bónusz hajszolása Fischer szerint már nem időszerű. Az általa a Female Working című könyvben megálmodott új munkavilág nem pénzügyi ösztönzőkre, hanem olyan értékekre támaszkodik, mint a kapcsolódás és az értelem: „A munka célja már nem a felfelé való haladás, hanem a mélység és a tágasság.” Egy ilyen munkakultúrát gyógyítónak tart, a kimerültség és a kiégés megelőzésének eszközeként. A munka így ismét a nagyobb életöröm és a kreativitás forrásává válhatna.

És ez nemcsak a nők és magukra nőként tekintő emberek javát szolgálja, hanem mindenkiét, aki a társadalmunk része. Ugyanis sokan nincsenek tudatában a következőknek: a férfiak is patriarchátus vesztesei. „A patriarchális rendszer mindkét oldalon veszteségeket eredményez, és mindkét nemet károsítja” – tisztázza Fischer.

Hogyan nézhet ki a Female Working?

Milyen lehet egy olyan munkahelyi világ, egy olyan társadalom, amely jobban igazodik a női elvekhez? A szerző szándéka semmiképpen sem az, hogy egyszerűen megfordítsa a helyzetet, matriarchátust hozzon létre és negatív színben tüntessen fel mindent, ami eddig érvényes volt. Sokkal inkább az egyensúly megteremtését szorgalmazza.

Szerencsére vannak már úttörők, akik a gyakorlatba is átültették a „női munkavégzést”, és beépítették az életmódjukba. „Az új generáció tagjai már megtették az első lépéseket azzal, hogy kevesebbet és tudatosabban dolgoznak” – írja Fischer. Azonban az úgynevezett Z generáció számos előítélettel és sztereotípiával néz szembe. Munkakerülőnek, lustának és túl igényesnek bélyegzik – annak ellenére, hogy ezeket tudományosan megcáfolták (például a Bécsi Egyetem Gazdaságszociológiai Intézetének tanulmánya, illetve a német Foglalkoztatáskutató Intézet kutatása).

Részmunkaidős munkavégzés teljes munkaidő helyett, olyan munkahely, amely kevesebb jövedelmet, de nagyobb elégedettséget hoz – egyes életszituációk esetén ez nehezen kivitelezhető. Ha például el kell tartani egy családot vagy törleszteni kell egy hitelt. Azonban ebben az esetben is arra biztat Fischer, hogy gondolkozzunk el az esetleges változtatásokon, és a saját kereteinken belül tegyünk apró lépéseket a „női munkavállalás” felé. Ugyanis a munkaidő csökkentésén vagy az alacsonyabb fizetés elfogadásán kívül sok más dolgot is módosíthatunk.

Önkizsákmányolás helyett tudatosság

Sok munkakörben elvárás, hogy a hét teljes időtartama alatt maximális teljesítményt nyújtsanak a munkavállalók. Ennek az elérése érdekében sokan túllépik a határaikat. „Mindannyian ismerjük a tüneteket: merev nyak, hátfájás, emésztési problémák, PMS, migrén, fájdalomrohamok, bőrproblémák stb.” – magyarázza Fischer.

Tartsunk egy rövid szünetet, amikor elfáradunk, együnk vagy igyunk valamit, ha épp arra van szükségünk, és egyszerűen ne üljünk nyolc órán át egyhuzamban az íróasztalunknál, hanem időnként álljunk fel, és mozogjunk – mindez rendkívül fontos. „A szünetek és pihenőidők nem a gyengeség vagy a munka megtagadásának jelei, hanem a munkanap normális részei” – hangsúlyozza a szerző.

Vannak azonban, akik csak nehezen ismerik fel a saját szükségleteiket. Elfelejtették, hogyan figyeljenek oda a testük jelzéseire. Az alkohol és a koffein fogyasztása szintén megváltoztatja a testérzékelést. Fischer ezért azt tanácsolja, hogy kerüljük ezeket, vagy csak nagyon tudatosan fogyasszuk, hogy újra jobban érezzük magunkat a bőrünkben. További tippeket a testünkkel kapcsolatos tudatosabb életmódhoz lentebb találsz.

A megérzés, mint erőforrás

A nyugati társadalmakban az érzelmek leértékelése és az ész felmagasztalása hosszú hagyományokkal rendelkezik. Ez különböztette meg a racionális embereket az ösztönvezérelt állatoktól. Pedig minden embernek van megérzése, intuíciója. Őseinknek gyakran nem is volt idejük a gondolkodásra, a túléléshez létfontosságú döntések meghozatalára.

A szervezetpszichológia kimutatta, hogy az intuíció jelentős szerepet játszik bizonyos szakmákban, például a tűzoltóságnál vagy a rendőrségnél. Más szakmákban eleve helytelenítik, ha az ember a megérzéseire hagyatkozik, és nem tartják professzionálisnak. Az intuíció azonban mindenki számára értékes erőforrás lehet. Egy tanulmánymegállapította, hogy a megérzés felülírja az értelmet, különösen összetett döntések esetén. Egy másik kutatás pedig arra a megállapításra jutott, hogy az intuitív döntések pozitívan befolyásolhatják a hangulatot.

Sokan azonban elfelejtették, hogyan hallgassanak a megérzéseikre. Ehelyett túl sokat agyalnak a problémákon, nem találnak megoldást, így elveszítik a cselekvőképességüket. Hogyan találhatjuk meg újra az intuíciónkat? Fischer legfontosabb tanácsa a következő: kevesebbet koncentráljunk a külsőre, és többet a belsőre. „Csak békében érezhetjük a testünket és hallhatjuk a belső hangunkat.” Ebben különböző tevékenységek segíthetnek – a földdel például mezítlábas járás, kertészkedés, illetve olyan fizikai gyakorlatok által kerülhetünk direkt kapcsolatba, mint a jóga, a meditáció, az erdőfürdőzés és a jégfürdőzés.

A mindennapi munkavégzés során Fischer azt javasolja, hogy az e-mailek ellenőrzésére fix időpontokat tűzzünk ki ahelyett, hogy mindig elérhetőek lennénk. „A tevékenységek és az információbevitel állandó egyidejűsége hatalmas mértékben túlterheli az agyunkat” – emeli ki az írónő a digitális detox melletti érveként. Különösen fontos a reggeli és esti mentális kikapcsolódás, mivel ilyenkor vagyunk a legintuitívabbak.

Ciklusorientált munkavégzés

Döntő továbbá a testre való fókusz a természetes menstruációs ciklussal rendelkező nők számára. Egyszerűen nem elvárható, hogy minden nap ugyanazon a szinten teljesítsenek, amikor a hormonszintjük erősen ingadozik. A profi női sportok nagy előrelépést tettek ezen a téren: ha a hormonszintjükhöz igazítják az edzéseiket, akkor jobban teljesítenek, és kevésbé hajlamosak a sérülésekre. „Akkor miért ne alkalmazhatnánk ezt a mindennapi életünkben is?” – kérdezi Fischer. Olyan országokat említ példaként, mint Spanyolország és Japán, ahol törvény szabályozza, hogy a nők betegszabadságra mehetnek a menstruációs ciklusuk okozta súlyos panaszok miatt. Az olyan cégek pedig, mint a Nike és a SAO, már bevezették a ciklusorientált munkavégzést.

Egyébként: a ciklusorientált munka nem csak a menstruációt befolyásolja. Mindenkinek megvan a saját bioritmusa. Különösen a műszakos munkavégzésnél gyakran nehéz a munkaidőt a cirkadián ritmushoz igazítani – ami kutatásokszerint olyan egészségügyi következményekkel járhat, mint a szív- és érrendszeri betegségek, az elhízás vagy a teherbeesés nehézségei.

„A ciklusorientált munka tehát az egészségügyi profilaxis egyik formájának tekinthető” – foglalja össze Fischer. Azoknak, akik rugalmasan tudják megszervezni a munkaidejüket, figyelniük kell a bioritmusukra. Akiknek viszont nincs erre lehetőségük, másképp is tehetnek egy megerőltető munkanap kiegyensúlyozására: például korábban feküdhetnek le, tápanyagban gazdag ételeket fogyaszthatnak, vagy kényeztethetik magukat egy masszázzsal – attól függően, hogy mire vágynak, és mire van lehetőségük a napi rutinjuk során.

Soft skillek a pozitív munkakörnyezetért

Pontosan mik is a soft skillek? Ez a kifejezés olyan személyes és társadalmi jellemzőkre és képességekre utal, amelyek túlmutatnak a technikai tudáson (hard skillek). Többek között olyan attitűdökön és értékeken alapulnak, melyek lehetővé teszik számunkra, hogy produktívan dolgozzunk csapatban, és hozzájárulnak a pozitív munkahelyi légkörhöz. A soft skillek közé tartozik az elkötelezettség, a terhelhetőség, a rugalmasság, a motiváció, az empátia, a kritikai gondolkodás, a megbecsülés és a szervezőkészség.

A soft skillek fejleszthetők. Fischer számos példát hoz fel arra, hogyan járulhatunk hozzá mindannyian a kellemes munkakörnyezet kialakításához: feljegyezzük a kollégák születésnapját, és felköszöntjük őket, a csevegések során a részletekre is figyelünk, majd legközelebb rákérdezünk azokra, illetve nem mondjuk el azonnal a személyes véleményünket, hanem alszunk rá egyet.

Fischer ugyanakkor figyelmeztet: a nőknek ügyelniük kell arra, hogy ne essenek abba a csapdába, hogy végül mindenkiről gondoskodnak. „A radikális gondoskodás nemcsak másokért való törődést jelent, hanem mindenekelőtt mindig az önmagunkról való gondoskodás elvét” – mondja. Ez tehát azt jelenti, hogy nem csupán másokkal vagyunk kedvesek, hanem önmagunkkal is. Nem vagyunk túl szigorúak magunkkal, sokkal inkább a saját magunk legjobb barátja vagyunk. Még akkor is, ha ez néha azt jelenti, hogy nemet mondunk (kedvesen) másoknak, és határokat húzunk.

Karrier helyett az „élet körforgása”

Más kultúrákban az a gyakori, hogy az életre a születés és az elmúlás körforgásaként tekintenek. A nyugati kultúrát ezzel szemben az idő lineáris felfogása jellemzi, ami a munkával kapcsolatos gondolkodásmódot is befolyásolja. Ez a karrierlétra képében is megmutatkozik, ami csak két irányt enged meg – felfelé vagy lefelé. Fischer ezzel szemben azt javasolja, hogy a (szakmai) életre is körforgásként tekintsünk: „Ha sokkal jobban a körforgások felé orientáljuk magunkat, egy másfajta gondolkodásmódot fejlesztünk ki, amely sokkal nagyobb teret enged a különféle lehetőségeknek.”

Egyre ritkábbak a látszólag előre megtervezett lineáris karrierutak. Teljesen más irányt választani egy második tanulmányi út során, szünetet tartani az érettségi vagy a diploma megszerzését követően azért, hogy új tapasztalatokat szerezzünk, vagy korábban ismeretlen területekre merészkedni egy oldalirányú mozgás révén – számos lehetőség kínálkozik. A körforgásokban való gondolkodás csökkenti a rossz döntésektől való félelmet, és bátrabbá tesz. „A legrosszabb dolog, ami ezzel a gondolkodásmóddal történhet, az, hogy teszünk egy plusz kitérőt, aztán valahogy a dolgok úgyis folytatódnak” ­– mondja Fischer.

Együttműködés versengés helyett

Azok, akik búcsút intettek a karrierlétrának, egy másiktól is megszabadulhatnak: a magányos harcos képétől. Ez megszabadít minket attól, hogy állandóan versengjünk a kollégákkal, továbbá erőt ad az önérvényesítéshez. „Az elszigeteltség helyett a kapcsolatokra koncentráljunk, mert abban sokkal több erő, könnyedség és öröm rejlik. Ettől a munka szórakoztató lesz, és már nem tűnik küzdelemnek” ­– tanácsolja az írónő.

Hogyan ösztönözhetik a vállalatok az együttműködést? Például azáltal, hogy a csapatok közösen hoznak döntéseket, és a tagok megosztják egymással a tudásukat. Ez akár oda is vezethet, hogy a versenytársakat inspiráló és kiegészítő partnerként bevonják a saját vállalkozásukba.

Fischer hiszi, hogy a magánéletünkben is hasznos a szolidaritás. A szülők összefoghatnak más anyákkal és apákkal, és felváltva gondoskodhatnak a gyermekfelügyeletről, amikor nem tudják azt máshogy megoldani. Ezáltal több lesz a szabadidő, amelyet munkára, háztartásra vagy az önmagunkra való odafigyelésre is fordíthatunk.