Active Beauty
A hetedik érzék: a vidámság

Tessék mosolyogni!

A hetedik érzék: a vidámság

Sokak számára ez az év legszebb időszaka: az ünnepnapokat a szeretteik körében tölthetik, összebújhatnak a párjukkal, vagy fergeteges szilveszteri mulatságot csaphatnak a barátaikkal, és mindezt alig várják. Ám mi történik akkor, ha egyáltalán nem sikerül ünnepi hangulatba kerülnünk? Például, ha egy sokéves kapcsolatunk nemrég ért véget, vagy egy másik esemény az egész életünket a feje tetejére állította? A kihívásokkal teli időszakokban különösen fontos az életkedvünk megőrzése. Hiszen az életöröm mágnesként vonzza a boldogságot és az elégedettséget. Christine Hoffmann pszichológus azt tanácsolja, hogy próbáljuk meg a dolgokat egy egészen más pers­pektívából szemlélni, hogy ezzel esélyt adjunk az optimizmusnak.

Vannak emberek, akik „valódi napsugarak”. Történjék bármi, megingathatatlanul pozitívak, és sosem veszítik el az életkedvüket. Hogyan csinálják?
Boldogságpotenciálunknak körülbelül fele velünk született. Vannak emberek, akik ebből a szempontból duplán is szerencsések, mert már a megfelelő genetikai adottságokkal jönnek világra. Az életkörülményeknek és a külső hatásoknak mindössze 10%-nyi hatása van a közérzetünkre. A maradék 40%-ot ugyanis az életszemléletünk és a napi szokásaink teszik ki. „Valódi napsugárrá” ennek megfelelően a tudatos boldogságerősítő gondolkodás és viselkedés révén válik valaki. Az ilyen emberek nagy becsben tartják a kapcsolataikat, optimista világlátásúak, és rendszeresen űznek olyan tevékenységet, amit szeretnek, és ami jót tesz nekik.
 

Ezért kell a szépségünknek a chiamag



Nem nyomunk el magunkban jó néhány dolgot azzal, hogy igyekszünk mindig pozitívan gondolkodni? Hol vannak az optimizmus határai?
Erre a kérdésre én egy újabb kérdést tennék fel: hány olyan embert ismer, akik kizárólag pozitívan gondolkodnak? Úgy gondolom, egyet sem. Izgalmasnak találom, hogy vannak emberek, akik igyekeznek túl szépnek látni a világot, ahová valójában mindannyian úgy születünk, hogy a figyelmünket a veszélyek elleni védekezésre irányítjuk, tehát valamelyest negatív beállítottsággal rendelkezünk. Így nagyon könnyen belekerülhetünk egy aggódó gondolati spirálba. A pesszimizmus tehát a kognitív lustaság kifejeződése.

Az optimizmuson kívül mire van még szükségünk ahhoz, hogy lelkileg jól átvészeljünk egy nehéz időszakot?
Az alkalmazkodási képesség, a megfelelő önbecsülés, a tolerancia és a stabil értékorientáció „lökhárítókként” működnek. Ezenkívül külső faktorok is védik a lelkünket. Különösen nagy védőerővel bír az erős családi összetartás, minden más szociális támogatás, vagy a fókuszálás egy számunkra fontos célra. Ezt mutatják például a Huda Ayyash-Abdo által, Libanonban végzett kutatások is.*

Van az életörömnek egy olyan belső forrása is, ami sohasem merül ki?
Mindenki az öröm érzésének a képességével születik. Vannak emberek, akik életük során annyi szenvedést éltek át, hogy igyekeznek többé nem érezni. Viszont aki megpróbálja kikapcsolni az érzéseit, az sok élet­örömöt is veszít ezzel. A negatív érzések elől nem szabad sem elmenekülni, sem elnyomni őket. Ehelyett tudatosan kellene olyan tevékenységeket keresnünk, amik kellemes érzéssel töltenek el minket.

Vannak emberek, akik nemcsak hogy jól átvészelik a nehéz időszakokat, hanem jóformán ki is virulnak tőlük, és még fejlődni is képesek általuk. Van ennek bármi köze a kockázatvállalási hajlandósághoz?
Néhány tapasztalat arra ösztönöz minket, hogy más perspektívából tekintsünk az életünkre. Boldoggá tehet minket, ha tudatossá válik számunkra, hogy az életünknek nemcsak főszereplői, hanem elmesélői is vagyunk. Azok, akik a nehéz helyzetek által fejlődni tudnak, rájönnek, hogy van hatalmuk formálni a saját történetüket.

Azt mondják, hogy ha egy ajtó bezárul, egy másik kinyílik. Van pszichológiai magyarázat erre a jelenségre?
Realisztikusan szemlélve, mindig több ajtó van nyitva. A világ végtelen sok lehetőséget kínál számunkra. Ha képesek vagyunk meglátni a cselekvési opcióink sokaságát, akkor minden fókuszváltás új esélyeket teremt.

Ez a fókuszváltás nem megy mindenkinek olyan könnyedén. Hogyan sikerülhet mindenben meglátni a lehetőséget, amit a sors elénk sodor?
2017-ben az édesanyám meghalt hasnyálmirigyrákban. Élete utolsó heteiben és a búcsúzás időszakában megtapasztaltam, hogy milyen közel is van egymáshoz a szomorúság és a boldogság érzése. A szomorúságom mértéke azt mutatta, hogy mennyire szerettem az édesanyámat. Szomorúságot akkor élünk át, ha valami már nincs az életünkben, ami korábban örömöt szerzett nekünk. Ha ezt tudatosítjuk magunkban, az segíthet a szomorúságot hálaként értelmezni. Az ilyen és más perspektívaváltásoknak köszönhetően proaktívan élhetjük az életünket. Valamennyi új tapasztalat azt tanítja nekünk, hogy minden veszteséggel nyerünk valamit, és minden elbukás egy mászókő lehet a következő pozitív változáshoz. Pszichológiai coachként segítem az embereket az ilyen jellegű fókuszváltásban.
Mennyire fontos, hogy ott legyen az a bizonyos fény az alagút végén? Szükségünk van célokra, amikért dolgozhatunk?
A célok irányt mutatnak. Biztonságot nyújt, ha a jövőbeli örömteli dolgokra fókuszálunk. Akinek problémái vannak, könnyen talál magának célokat. Hiszen a problémák is álruhába bújt célok! Hatalmas különbség van aközött, hogy problémákban vagy célokban gondolkodunk. Egészen máshogy hangzik, ha Ön magányosnak definiálja magát (probléma), vagy ha azt mondja, hogy új barátokat szeretne találni (cél). Ugyanígy lehet Ön elégedetlen a munkájával (probléma), de azt is elhatározhatja, hogy tesz azért valamit, hogy több örömét lelje a munkájában (cél). Ezek a példák megmutatják, hogy már egy passzív hozzáállás átfogalmazása is felszabadíthat minket. A célokra való fókuszálás révén tudatossá válik az, hogy mennyi mindenre ráhatásunk van, és arra motivál minket, hogy lépéseket tegyünk a vágyott jövő irányába.

Az Erlangeni Egyetem** egyik kutatása szerint a kilencvenes éveikben járók gyakran életvidámabbak a fiatalabbaknál, még akkor is, ha már egészségügyi problémákkal küzdenek. Mi ennek az oka? Mit tanulhatunk az idősebb generációktól?
Az idősebbé válás egyet jelent a fejlődéssel! Az idősebb emberek lazábbak és kiegyensúlyozottabbak, mint a fiatalok. Voltak nehéz időszakaik, és megtapasztalták, hogy az ilyenek után is megy tovább az élet, és újra jobbá válik minden. Az első szerelmi csalódás a legrosszabb. A másodiknál már segít a tapasztalat, hogy az elsőt is túléltük valahogy. A korral a szociális kompetenciánk is nő. Ráadásul az idősebb emberek hajlamosak arra, hogy az egészségük kapcsán azokkal az emberekkel hasonlítsák össze magukat, akik még rosszabb állapotban vannak. A mottó szerint: „ugyan már nem tudok járni, viszont hálás vagyok azért, hogy legalább még ülni tudok, nem úgy, mint Erna”.

Mindig azt halljuk, hogy a spirituális emberek könnyebben túljutnak a mélypontokon. Mennyire fontos az életöröm szempontjából, hogy az élet történéseiben megtaláljuk az értelmet?
„Az igazi boldogság életünk értelmének és céljaink felfedezésének mellékterméke” – mondja Gary T. Reker kanadai professzor. Az életnek a jócselekedetek, a számunkra fontos embertársak szeretete és tulajdonképpen bármilyen produktív tevékenység értelmet ad. Az emberek, akik aktívan adnak, sokat kapnak vissza. Mások boldoggá tétele minket is boldoggá tesz.

Sok ember számára a szép emlékek is fontos erőforrások. Hogyan gazdagodhatunk ilyen emlékekkel? És hogyan tudjuk őket a legjobban felidézni?
Savoringnek nevezik az élvezetek pszichológiáját, ami azokra az erőfeszítésekre és kompetenciákra fókuszál, amelyek a szubjektív jóllét növekedésére és a pozitív élményállapot létrehozására irányulnak. Ez egy pozitív érzelemmunka az „itt és most”-ban, amely lehetővé teszi számunkra a szép élmények intenzívebb megélését, valamint azt, hogy ezekből még sokáig táplálkozhassunk. A legnagyobb örömöt a boldog pillanatok másokkal való megosztása jelenti. Beszélgessen gyakran olyan emberekkel, akik Önnel együtt örülnek a szép élményeinek! Ezért a boldog pillanatokat ne csak fotókon, hanem a tudatában is őrizze. Álljon meg egy-egy pillanatra, figyelje meg a történések kontextusát és az érzéki benyomásait. Milyen színe van a tengernek? Milyen illatú? Ebben a pillanatban még mi teszi boldoggá? A figyelmesség magasabb szintje az alapja annak, hogy a boldog pillanatokat tovább tudja élvezni, és később könnyebben fel tudja idézni őket.

És mennyire fontos a humor? Elengedhetetlen az életörömhöz?
A humornak két oldala van. A gúnyolódó és szarkasztikus humor másokat mélyen megbánthat. A gelatofóbia, vagyis a nevetségessé válástól való félelem nagyon sokakat érint. Ugyanakkor a jó humorral megáldott emberek alapvetően elégedettebbek az életükkel, és vonzóbbak mások szemében. Ha a kutatások résztvevőit arról kérdezzük, hogy melyek azok a tulajdonságok, amiket különösen nagyra tartanak, a humor majdnem mindig a dobogó legfelső fokán végez. A humor azonnali, mulandó hatást gyakorol a hangulatunkra. Ösztönzőleg hat ránk, és játékossá tesz minket.

Imposztor szindróma: Csalónak érzed magad?



Ön szerint a humor tanulható?
Természetesen. Kezdje azzal, hogy nagyító alá veszi a saját humorát és humorérzékét. Mi az, ami megnevetteti? Milyen típusú vicceket szeret? Ezután pedig elkezdheti a gyakorlást. Gondolja végig például, hogy milyen szemrehányásokat kap leggyakrabban, és hogy ezeket hogyan tudná karikírozni: „Teljesen igaza van, feledékeny vagyok! Megtenné, hogy felírja ezt nekem egy cetlire, nehogy elfelejtsem?” A humor kapcsán is igaz a mondás: a gyakorlás teszi a mestert.

Mondhatjuk, hogy az életvidám embereknek ritkábban vannak nehéz időszakaik? Az életöröm egy védőpajzs?
A boldog embereknek ténylegesen többször van szerencséjük az életben, mint másoknak. Super encounterereknek nevezzük a pszichológiában azokat az embereket, akiket a véletlenek szerencsésnek tüntetnek fel. Őket a kíváncsiság, a rugalmasság és nagy frusztrációtolerancia jellemzi. Sok jó emberrel veszik körül magukat, és elég kiegyensúlyozottak ahhoz, hogy ne menjenek el a kínálkozó lehetőségek mellett. A mi kezünkben van, hogy milyen „véletlenek” érnek minket. És az is, hogy mire használjuk őket!  

*Forrás: Bormans, L. (2012), GLUCK: The World Book of Happiness, Dumot (S. 140–141.) könyvből idézve.
**Forrás: fau.de/2017/12/news/wissenschaft/die-munteren-neunzigjaehrigen-2