Társkeresés – Ami igazán számít a párválasztásnál

1. Mire kell tudatosan figyelni társkeresés során?

Nincs még egy olyan fontos döntés az életben, mint a párválasztás. Nem csupán az elégedettségre van befolyással, hanem az érzelmi és a testi egészségre is, erről pedig sokan megfeledkeznek. Sőt, a közös gyermekekre is kihat. Egy boldogtalan párkapcsolatban egyfolytában stressz alatt állunk, márpedig a stressz számos betegség okozója.

A kötődéselmélet szemszögéből a párválasztás során nem a vonzerő és a báj a legfontosabb kritérium, hanem az érzelmi elérhetőség és a kötődési képesség. A biztonságos kötődési stílusú emberek képesek közel engedni magukhoz másokat, méghozzá anélkül, hogy túlterheltnek éreznék magukat. Nyíltan kommunikálnak, megbízhatóan viselkednek, és érzelmileg is tudnak kapcsolódni a párjukhoz. Egy ilyen típusú személynél már az ismerkedési fázis során is észrevesszük, hogy kapcsolatra vágyik: rendszeresen jelentkezik, az elköteleződés jeleit mutatja, továbbá empatikusan reagál. Egy biztonságosan kötődő partner nemcsak egy érzelmileg stabil kapcsolat kialakításában segít, hanem aktívan hozzájárulhat a saját kötődési rendszerünk szabályozásához is – és ez mindkét fél számára rendkívül hasznos, hiszen minden bizonnyal lesznek nehezebb szakaszok is az életünkben.

2. Az érzelmi elérhetőségen kívül mi fontos még?

A két partner érzelmi szükségleteinek összhangja szintén kulcsfontosságú. A kérdés tehát: vajon a másik fél közelségi és távolságtartási viselkedése megegyezik-e a miénkkel? A másik személy alapvetően nyitott egy párkapcsolatra vagy érzelmileg bizonytalan, esetleg elkerülő? A probléma gyakran a következő: amikor a másik fél inkább elkerülő, akkor nagyon erős lehet a vonzalom, ugyanis aktiválódik a saját kötődési rendszer, ami „többre” vágyik. Az ismerkedés ilyen esetben rendkívül intenzív. Az ügyfeleim ilyenkor gyakran beszélnek arról, hogy „a hetedik mennyországban” érzik magukat, vagy „még sosem voltak ennyire szerelmesek”. Azonban nem csupán az érzelmi szükségleteknek kell kompatibilisnek lenniük, hanem a kommunikációnak és a jövőképnek is.

3. Mi a helyzet akkor, amikor pillangók repkednek a gyomorban?

Sokan félreértelmezik ezt a metaforát, és pozitív jelnek tekintenek rá. A társkeresés során azonban a megbízhatóság a fontos, nem az izgalom. Az első randik során ne csak a kémiára és a romantikus gesztusokra figyeljünk, ugyanis ezekből nem igazán derül ki, hogy valaki képes-e kapcsolatban élni. Utóbbira pedig csak több hét eltelte után derül fény, ha a másik …

• állandó kapcsolatot tart fenn,
• a szavai és tettei egyeznek,
• ​érzelmileg megbízható és megközelíthető marad.

A legtöbb esetben ugyanis nem maga a viselkedés az, ami stresszt vált ki, hanem annak kiszámíthatatlansága.

4. A társkeresés során tehát mely kritériumok azok, amik kevésbé relevánsak?

A társkeresés során a legtöbb esetben az olyan tényezők kerülnek előtérbe, mint a vonzerő, a báj, az illető foglalkozása és a közös hobbik. Természetesen ezek is fontosak, azonban semmit sem árulnak el egy személy érzelmi érettségéről és kötődési képességeiről. Az erős testi vonzalom vagy az „azonnali kapcsolódás” sem garantál jó kapcsolatot. Gyakran épp az ellenkezője igaz: a bizonytalan kötődési stílusú személyek az intenzív izgalmat összekeverik a valódi közelséggel. Különösen akkor, ha gyerekkorban azt tanulták meg, hogy a szeretet ki kell érdemelni. Ebben az esetben nagyon ismerős az érzés, ha valaki érzelmileg elérhetetlen. Ennek a „csapdának” azonban tudatában kell lennünk ahhoz, hogy el tudjuk kerülni.

Ezen kívül sok embernek már van benyomása a potenciális partnerről. Ebben az esetben pedig nem egyszerű különbséget tenni a vágy, az illúzió és a valóság között – méghozzá akkor, ha az „álompartner” egyáltalán nem kedves, és nem is akar elköteleződni. Az „annyi bennünk a közös” szintén félrevezető. Tény, hogy közelséget épít, azonban semmit nem mond el a kötődési mintákról. Sokkal fontosabb az, hogy hogyan bánunk egymással, amikor nehéz helyzetbe kerülünk.

5. Tudat alatt milyen tényezők vezérelnek minket partnerünk kiválasztásában?

Kötődési élmények a gyerekkorból

A párválasztásra nagy befolyással vannak a korai gyermekkor során átélt kötődési élmények. Az, ahogyan a hozzánk legközelebb álló személyek bántak velünk (akár megbízhatóak voltak, akár tükrözték az érzéseinket, akár lekezeltek minket), meghatározza a közelségre, illetve a biztonságra és a kapcsolódásra irányuló „programozásunkat”. A kötődéselméletben ilyenkor belső munkamodellekről beszélünk. Ezek később a szerelmi kapcsolatainkra is hatással vannak: alapvetően ahhoz vonzódunk, ami ismerős számunkra, mivel ezt véljük „normálisnak” – még akkor is, ha ez nem egészséges számunkra. Tehát sokkal inkább egy ismert helyzetről van szó, mintsem minőségről: amennyiben a szülők távolságtartón bántak velünk gyerekként, akkor felnőttként is elkerülő partnerekhez vonzódunk.

Régi minták ismétlése

A kötődési élményeken kívül a párválasztást nagyban befolyásolja az átvitel és az újrajátszás. Ez azt jelenti, hogy gyermekkorunk kapcsolati mintáit kivetítjük partnereinkre, és tudat alatt a régi mintákat ismételjük, abban a reményben, hogy végre megkapjuk azt, ami akkor hiányzott. Ez ahhoz vezet, hogy olyanokba szeretünk bele, akik ugyanolyan érzelmi távolságot tartanak, mint például egy távollévő apa, vagy ugyanazzal a mentális túlterheltséggel élnek, mint például egy leterhelt anyuka. Az agyunk és az idegrendszerünk a következőt mondja: „Ezt ismerem, ez olyan, mint a szerelem. Most azonban végre látnak, és nem hagynak el.” A legtöbb esetben addig ismételjük a régi drámákat, amíg fel nem ismerjük ezeket, és dolgozni nem kezdünk rajtuk. Ami tényleg hajt minket, az a gyógyulás vágya és a szükségletek kielégítése. Aki viszont gyerekként pozitív kötődési élményekre tett szert, az egészséges kötődési stílusú szinglikhez vonzódik.

Az idegrendszer és az agy korai érzelmi programozása

A fizikai stressz- és kötődési rendszerünk már nagyon korán kialakul, méghozzá oly módon, ami életünk végéig a „szerelemhez” hasonlít. Aki állandó érzelmi stresszben nőtt fel, az nagyon vonzódik az instabil vagy „intenzív” kapcsolatokhoz, ugyanis az idegrendszere ezt ismeri. De a sok izgalom, a bizonytalanság és a közelség változása függővé is tehet. Ezért a dopamin és az oxitocin nevű hormonok felelnek – ilyen esetben beszélünk traumakötődésről.

6. Hogyan néz ki a régi minták ismétlése?

Az ügyfeleim ilyen esetben például azt mesélik, hogy mindig olyan személyeknél kötnek ki, akik nem is akarják őket. A legtöbb esetben ez arra utal, hogy a szülők érzelmileg nem voltak elérhetők. Ha pedig valaki nem jelentkezik náluk, aki tetszik nekik, akkor bizonytalanság alakul ki bennük, és aktiválódik a jutalmazási rendszerük. Izgalmat és vágyakozást éreznek, dopamin szabadul fel a szervezetükben, ezt pedig szerelemként értelmezik. Ez azonban mindössze az idegrendszer, ami valami ismerőset tapasztal meg. Fordítva azonban az is megtörténhet, hogy egy olyan személyt ismerünk meg, aki kompatibilis velünk, mégis hiányzik a szikra. A kompatibilis személy biztos viselkedése nem aktiválja a másik fél kötődési rendszerét. Ez a két példa jól szemlélteti azt, hogy miért inkább az eszünkkel kell párt választani, nem pedig a szívünkkel.

7. Hogyan tudatosíthatjuk magunkban az esetlegesen egészségtelen mintákat?

Szinte elengedhetetlen, hogy beleássuk magunkat a saját gyermekkorunkba, és azonosítsuk a minket ért hatásokat, mintákat és kötődési stílusokat (biztonságos, szorongó vagy elkerülő). Már számos online teszt létezik ennek vizsgálatára. Szintén hasznos, ha megvizsgáljuk a saját mintáinkat a korábbi kapcsolatainkban Milyen típusú partnerekhez vonzódtam? Hogyan alakultak ezek a kapcsolatok? Milyen félelmeket vagy védekező mechanizmusokat tapasztalok a közelséggel kapcsolatban? Néha fizikai reakciókat is megfigyelhetünk, amelyek jó jelek lehetnek.

Egy további lehetőség lehet, ha visszajelzést kérünk a hozzánk közel álló személyektől. A „legbiztosabb” módszer azonban, ha részt veszünk egy ezzel kapcsolatos coachingon vagy terápián. Ezek segítenek abban, hogy beazonosítsuk a gyerekkorból származó mélyebb mintákat, megértsük és jól integráljuk ezeket. Ez különösen kötődési félelem esetén bizonyul helyes útnak.

Nem az a cél, hogy „tökéletesen meggyógyítsanak”, hanem az, hogy tudatosítsuk magunkban a mintáinkat, hogy aktívan és tudatosan hozzunk döntést a párválasztás során. Ha gyakrabban hallgatunk az eszünkre, mint a szívünkre (mert a régi benyomások gyakran félrevezetnek), akkor biztosra mehetünk.

8. Mennyi értelme van társkeresésnek különféle alkalmazásokon keresztül?

A társkereső alkalmazásoknak hatalmas piaca óriási választékot kínál – olyan mértékűt, amire az emberiség történetében még soha nem volt példa. Ez egyértelmű előny.

Ugyanakkor az alkalmazások és oldalak használata inkább a bizonytalan kötődési dinamikát segíti elő: az anonimitás következtében kevésbé vagyunk elkötelezettek, a gyors lapozás, a külsőre való összpontosítás és a végtelennek tűnő választék ahhoz vezet, hogy érzelmileg nem akarunk elmélyülni. És ez pontosan az ellentéte a biztonságos kötődési viselkedésnek, tehát például a megbízhatóságnak, a kapcsolat következetes fenntartásának, a szavak és a cselekedetek egyezésének, valamint az érzelmi nyitottságnak és a megbízhatóságnak. A szorongó kötődési stílusú személyek számára épp ezért rendkívül megterhelő az online társkeresés, mivel hiányoznak a biztos jelek: az üzenetek nem rendszeresek, a randik nem egyértelműek, a ghosting pedig szinte mindennapos. Ezáltal felerősödik a bizonytalanság és az érzelmi függőség. Ha azonban tudatosan használjuk az online társkeresést – amit ajánlok! –, és tudjuk, hogy a kezdetektől a randevúkig mire kell figyelni, akkor egy jó lehetőséget látok arra, hogy megismerkedjünk egy lehetséges partnerrel.

9. Mi a teendő, ha társkeresés során mindig „rossz” személyt választunk?

Ha „rossz” partnert találunk, de ezt viszonylag korán észrevesszük, minél előbb lépjünk ki a kapcsolatból.

A párkapcsolatra képes partnerek megtalálása és a továbbfejlődés érdekében elengedhetetlen, hogy jobban megismerjük önmagunkat – és ezáltal a saját kötődési igényeinket is. Végül mindig egyetlen kérdés tevődik fel: „Jelenleg érzelmileg elég biztosnak érzem magamat?” E kérdés alapján érdemes a saját kötődési és kapcsolatteremtési képességeinken dolgozni – attól függően, hogy elkerülő vagy szorongó módon kötődünk-e. Az ilyen bizonytalan kötődési stílussal rendelkező embereknél lépésről lépésre kialakulhat egy biztonságos kötődési stílus. Ez nem jelenti azt, hogy teljesen meg kell változnunk, de a régi minták felismerése és az új tapasztalatok befogadásának képessége nélkül ritkán törhető meg ez a körforgás.

Ezzel kapcsolatban az alábbiak fontosak:

• Ismerjük fel a régi benyomásokat és mintákat.
• Ismerjük meg a saját kötődési szükségleteinket, és azokat egyértelműen kommunikáljuk.
• Tanuljuk meg szabályozni az érzelmeinket.
• ​Húzzunk határokat, és ezeket tartsuk is be.

10. Ez azt jelenti, hogy a kötődési minták javíthatók?

Igen, a bizonytalan kötődési mintákon egyértelműen lehet javítani. Az idegrendszernek ehhez olyan ismétlődő élményekre van szüksége, melyekben főszerepet kap a közelség, továbbá nem járnak fájdalommal. Ennek következtében megváltozhat a belső munkamodell. Az ilyen pillanatokban átéljük, hogy a közelség nem veszélyes, a konfliktusok megoldhatók, és a megbízhatóság létezik. Ennek neurobiológiai hatásai is vannak, ugyanis a kötődési rendszerünk szerencsére egy életen át formálható, különösen akkor, ha adott az érzelmi biztonság.

Ebben az összefüggésben fontos tudatos döntést hoznunk arról, hogy többé nem kerülünk kapcsolatba elkerülő és érzelmileg elérhetetlen emberekkel, még akkor sem, ha nagyon vonzók. Sok bátorság kell ahhoz, hogy megnyíljunk a nyugodt és biztonságos kapcsolatok előtt – különösen akkor, ha a vegetatív idegrendszerünk sok drámához szokott. („Ez annyira nyugodt és nem izgalmas – ez nem lehet szerelem.”)
Nagyon hasznos pszichológiai támogatást kérni ebben a folyamatban. A coaching, egy pszichológiai tanácsadás vagy egy pszichoterápia sokszor gyors és hosszútávú változásokat eredményez.

Összegezve: A társkeresés nem sorsszerű, hanem a minták és a döntések kombinációja. Aki ismeri a saját mintáit és a kötődési stílusát, megtanulhatja, hogyan lehet egészséges kapcsolata, aminek alapját a közelség, a bizalom és a közös fejlődés adja – és tudatosan (!) döntünk egy hozzánk illő partner mellett.