Közösségi média jelenség ADHD? Ezt kell róla tudnod
A közösségi médiában egyre több olyan csatorna van, amely felhívja a figyelmet az ADHD-ra. Az ACTIVE BEAUTY elmagyarázza, hogy mi az ADHD, illetve miért fontos, hogy a közösségi médiában is jelen legyen ez a téma, emellett azonban figyelmeztet is arra, hogy érdemes kritikusan szemlélni ezeket a tartalmakat.
Ezért jó az ADHD-val kapcsolatos felvilágosítás a közösségi médiában
1. Kevesebb előítélet és több megértés az ADHD-s személyekkel szemben
Az ADHD egy betűszó, az angol attention deficit hyperactivity disorder rövidítése, vagyis a figyelemhiányos hiperaktivitás-zavaré. Az ADHD-s személyek szervezetében alacsony a dopamin szintje, nehezükre esik az összpontosítás (legalábbis monoton teendők esetén), és gyakran káosz uralkodik a fejükben és az otthonukban egyaránt. Az utóbbi időben egyre több ADHD-s influenszer járul hozzá ahhoz a közösségi médiában, hogy felszámolják az ADHD-val kapcsolatos előítéleteket. Azt szeretnék tudatosítani az emberekben, hogy az ADHD nem egyenlő azzal, hogy a gyerekek nem tudnak egyhelyben megülni az iskolában. A hiperaktivitásnak ezen formája csak az egyik módja annak, ahogy az ADHD megmutatkozhat. Ezen kívül az ADHD nőket és férfiakat egyaránt érinthet. Azáltal, hogy az influenszerek nyíltan megosztják az ADHD-val járó problémákat és sajátosságokat, mindenki számára sokkal egyértelműbbé válik, hogy milyen lehet az élet ADHD-val. A neurodiverzitás (a mentális folyamatok sokfélesége) jobb megközelítése ezáltal támogatást kap a társadalmunkban. Ha egyszer jobban megérted az ADHD-t, akkor sokkal megértőbb leszel, ha valaki például azzal küzd, hogy pontos legyen.
Ebben a cikkben számos érdekességet találsz azzal kapcsolatban, hogy a nőknél miért ismerik fel későn az ADHD-t, továbbá a tünetekkel és a helyes kezeléssel kapcsolatban is találsz információkat.
2. Közösség és támogatás az ADHD-soknak
Az ADHD-s emberek gyakran keresnek sorstársakat, és pontosan érzik, hogy máshogy működnek, mint a neurotipikus (azaz neurológiai szempontból „normális”) személyek. Az influenszerek rendre rámutatnak arra, hogy a neurotipikus tippek nem segítenek a neurodiverz (ADHD-s, autista stb.) személyeken, ugyanis máshogy működik az agyuk, és például másféleképpen dolgozzák fel az ingereket. Különösen azok a nők örülnek ezeknek a csatornáknak, ahol más ADHD-s személyekkel tudnak beszélgetni, akiknél felnőtt korban diagnosztizálták az ADHD-t. Ezeknek hála látják, hogy nincsenek egyedül, és meg tudják tanulni másoktól, hogyan éljenek együtt az ADHD-val, továbbá számos hasznos tippet és trükköt kapnak, amelyek megkönnyítik a hétköznapokat. Ebből a szempontból a podcastek is remek választásnak bizonyulnak. Ezek érdekes, az ADHD-val kapcsolatos témákat boncolgatnak, méghozzá szakértőkkel készített interjúk révén. Az, hogy a legtöbb podcastes szintén ADHD-s, csak még relevánsabbá teszi ezeket az interjúkat a közösség számára, hiszen a kérdések közvetlenül a saját tapasztalatokból táplálkoznak.
3. Az önelfogadás támogatása
Az érintettek számára remek lehetőséget kínálnak az ADHD-val kapcsolatos tartalmak a közösségi médiában, illetve podcastekben arra, hogy jobban megértsék az állapotukat. A gyermekkori és fiatalkori élményeket utólag másként értékelhetik, meg tudják bocsátani a múltban történt „hibákat”, tudatosítják magukban az erősségeiket, illetve összességében sokkal jobban megértik saját magukat, ezáltal fejlesztik az önelfogadást. Különösen az ADHD-s személyek számára rendkívül fontos az ilyen támogatás, ugyanis gyerekkorukban sokkal több szidást kaptak, mint a neurotipikus gyerekek, ezáltal gyakrabban érezték azt, hogy ők nem elég jók.
4. Az eddig nem diagnosztizált ADHD is felimserhető
Azok, akiknél még nem diagnosztizálták az ADHD-t, az influenszerek tartalmainak hála az interneten olyan tünetek leírásával találkoznak, melyek hasonlóak az övékhez. Ez azonban egy kétélű dolog, hiszen egyrészt nagy valószínűséggel elhamarkodott öndiagnózisok felállításához vezethet. Egy jó példa erre: „Én is mindig eltüntetem a kulcsom – lehet, hogy ADHD-s vagyok?” Másrészt azonban ezek a tartalmak sokat segíthetnek: az ADHD-s nők és férfiak, akik eddig nem tudták, hogy érintettek, magukra ismerhetnek a közösségi médiában bemutatott jellegzetes viselkedési formákon keresztül, és segítséget kérhetnek egy szakembertől.
Itt megtalálod az Egészségügyi Világszervezet (WHO) ADHD-tesztjét, amely segít felismerni az ADHD jeleit felnőtteknél, azonban nem helyettesíti egy terapeutával vagy orvossal való konzultációt.
Ezért kell mégis kritikusan fogyasztanod az ADHD-val kapcsolatos tartalmakat
Az ADHD-s influenszereknek a legtöbb esetben nincs szakorvosi képzettségük. Általában ők is érintettek, ezért foglalkoznak ezzel a témával. Némelyikük meglepő mennyiségű információhoz jutott hozzá, többek között saját helyzete jobb megértése érdekében. Forrásaikat azonban nem mindig a hitelesség szerint válogatják ki, és nem korlátozódnak a szakirodalomra. Mivel továbbra is számos olyan része van az ADHD-nak, amelyekről még a szakértők között sincs konszenzus, és amelyek további kutatásra szorulnak, sok érintett ezekre az interneten keres választ. Ezekben a posztokban a saját tapasztalataikat mutatják be, melyek nem törvényszerűen állnak összefüggésben az ADHD-val. A kiposztolt tartalmak ezen kívül sokszor túlzottan egyszerűek, hiszen így érthetőbbek a fogyasztók számára.
