Intuitív táplálkozás: ezért nem olyan egyszerű

Általában akkor ülünk le étkezni, amikor itt az ideje, ezenkívül sokszor fogyókúrás szabályokkal korlátozzuk az étkezésünket, és gyakran vagyunk édes kísértéseknek kitéve. Nem csoda, hogy elvesztettük a kapcsolatot az ösztöneinkkel, amik pontosan megsúgnák nekünk, hogy mikor mire van szüksége a szervezetünknek. Cikkünkből megtudhatod, hogy mik akadályoznak minket abban, hogy intuitívan étkezzünk, és hogy hogyan lehet ezt újratanulni.

Intuitív táplálkozás: Öt dolog, ami miatt nem sikerül a testünk jelzéseire hallgatva táplálkoznunk

1. Minden fogyjon el a tányérról!

A gyerekek alapvetően akkor esznek, amikor éhesek, és addig esznek, amíg elmúlik az éhségük: megkívánnak bizonyos ételeket, és azokat lelkiismeretfurdalás nélkül meg is eszik. Tehát ők még ösztönösen táplálkoznak, ami egészen addig működik, amíg arra nem kényszerítjük őket, hogy mindent egyenek meg a tányérjukról. Felnőttként az intuitív táplálkozást sokunknak újra kell tanulnia: először kis adagokat tenni a tányérra, evés közben meg-megállni, és figyelni, hogy jól laktunk-e már. Ami ekkor a tányéron marad, azt elfogyaszthatjuk a következő étkezéskor. Kezdetben szokatlan lehet ez az étkezési mód, viszont csak nyerhetünk vele, ha kipróbáljuk. Ha a „majd kipukkadok” érzés előtt abbahagyjuk az evést, akkor lehet, hogy még marad egy kis éhségérzetünk, viszont később még mindig repetázhatunk. És ha intuitívan azt fogyasztottuk el, amire épp szüksége volt a szervezetünknek, akkor jól ráéreztünk a szükségleteinkre, és nem ettünk nagyobb mennyiséget sem annál, mint amennyire a testünknek szüksége volt.

2. Fix étkezési idők

Ebéd: pontban 12 órakor. Pedig nem az óramutató állása határozza meg, hogy mikor éhezünk meg, hanem az, hogy mit falatoztunk utoljára, és hogy annak milyen tápértéke volt. Intuitívan enni azt jelenti, hogy figyelünk a testünk jelzéseire. Csak akkor eszünk, amikor tényleg éhesek vagyunk. Ha délben még nem korog a gyomrunk, akkor valamivel később fogyasztjuk el az ebédünket. Ezenkívül az olyan szokások, mint a délutáni uzsonna fix beiktatása is korlátozhatnak minket az intuitív táplálkozásban.

3. Figyelemelterelők

Aki a televízió előtt eszik, vagy evés közben az okostelefonját bűvöli, annak elterelődik a figyelme arról, hogy mit eszik, és valódi jóllakottság-érzete sem lesz az étkezés után. Egy az Appetite Journalban megjelent tanulmány szerint a figyelemelterelők miatt sokan arra sem emlékeznek, hogy mit ebédeltek. Ennek következtében már nem sokkal az étkezés után is nassolhatnékjuk támad, hiszen az étkezés nem hagyott maradandó nyomot bennük. Az intuitív táplálkozáshoz az kell, hogy tudatosan időt szánjunk a nyugodt étkezésre, és az ételt minden érzékünkkel élvezzük. Csak így csillapítható a táplálék iránti szükségletünk elégségesen és tartósan.

4. A testi jelek félreértelmezése

Sokszor akkor is eszünk, amikor tulajdonképpen csak szomjasak vagyunk. Furcsán hangzik, pedig egy tanulmány szerint az emberek több mint egyharmadára jellemző ez. Ennek az az oka, hogy a szomjúság csak nagyon finoman jelentkezik, és ezt a jelzést hajlamosak vagyunk sokáig figyelmen kívül hagyni. Ezenkívül a szomjúságnak vannak olyan tünetei – mint a rosszullét, a fejfájás és a szédülés –, amiket az éhség is okozhat. Hogy ne tévesszük össze őket egymással, fontos odafigyelnünk a megfelelő folyadékbevitelre, valamint arra, hogy a szükséges mennyiséget a nap folyamán egyenletesen elosztva fogyasszuk el. Ez nem csak abban segít, hogy a szomjúságot meg tudjuk különböztetni az éhségérzettől – a megfelelő folyadékbevitel az anyagcsere optimális működését is támogatja. Ha bizonytalanok vagyunk: először igyunk valamit, és várjunk egy kicsit. Ha megmarad az „éhségérzet”, akkor a szervezetünknek valóban táplálékra van szüksége.

5. Kísértések kereszttüzében

A kolléganő az irodában, aki délelőtt bonbonnal kínál minket, a születésnapi sütemény a kávékonyhában, és a gusztusosabbnál gusztusosabb ételfotók a szociális médiaplatformokon… a nap minden órájában evés-impulzusok bombáznak minket. Manapság ezért sem egyszerű a szervezetünk szükségleteire koncentrálni (ami valószínűleg nem még több cukorra vágyik). Ami segít: ügyeljünk arra, hogy alapvetően egészségesen és változatosan táplálkozzunk, és elsősorban olyan élelmiszereket fogyasszunk, amik a szervezetünket ellátják fontos tápanyagokkal. Ezenkívül tanácsos tudatosítani magunkban, hogy mi miatt érzünk vágyat az evésre. Ennek lehet például érzelmi háttere is, mondjuk amikor stressz esetén szinte észrevétlenül megindulnak a lábaink a hűtőszekrény felé. Ebben az esetben először is be kell azonosítanunk a hamis éhségérzetet kiváltó okot, és egy stratégiát kell kidolgoznunk ezen helyzetek kezelésére. A következő felénk nyújtott süteménynél például elgondolkozhatunk egy pillanatra azon, hogy vajon a szervezetünknek valóban szüksége van-e arra az édes falatra. Ezzel késleltetjük a reakciót az első impulzusra, és meggondoltan, az érzésinkre hagyatkozva hozhatunk döntést.

Tipp: Érezz rá, hogy mi az az étel, amire valóban szüksége van a testednek. Vizsgáld meg az ebédedet: tartósan jóllaktál tőle? Energiát ad – vagy inkább fáradttá válsz tőle? Kezdetben tanácsos lemondani a késztermékekről. Ezek sok olyan összetevőt tartalmaznak – cukrot, zsírt, sót és ízfokozót –, amik becsapják az ízlelőbimbóinkat, és növelik az étvágyat.