Interjú Miller Dáviddal

Hogyan érintett a tény, hogy egy akkora szuperprodukciónak leszel a műsorvezetője, mint az X-Faktor?

Egy kicsit vissza kell ugranunk az időben, hogy teljes választ tudjak adni. Nem feltétlenül tudatosan, de így visszagondolva sok mindent aszerint tettem, hogy legyen lehetőségem bizonyítani. A casting nagyon jó élmény volt, azt éreztem, hogy ami aznap bennem volt, azt ki tudtam hozni magamból – egy percig nem volt bennem rossz érzés, hogy esetleg valamit másképp kellett volna csinálnom. Hihetetlenül boldog voltam, amikor megtudtam, hogy engem választottak.

Ha jól sejtem, azért idő volt, mire feldolgoztad, hogy ez valójában mekkora horderejű lehetőség.

Abszolút! Már jó ideje tudom, hogy én fogom vezetni az X-Faktort, mondhatni, hogy már a mindennapjaim részévé vált, hogy ehhez igazítok mindent, mégis valójában csak a hivatalos bejelentés után esett le számomra is: ez most tényleg megtörténik velem. Kicsit arcul is csapott a történet, hogy „igen, most én leszek ott a színpadon”. Ez nem egy olyan helyzet, ami majd valamikor megtörténik, hanem máris nyakig benne vagyok. Nem tagadom, van bennem egy nagy adag jó értelemben vett félelem, de annyi jó impulzus ér nap mint nap, hogy azok mind azt erősítik bennem, hogy én ezt nagyon jól akarom megcsinálni.

Annak idején az Álarcos énekes című műsorban is rejtegetned kellett magad, hogy nehogy kiderüljön, te vagy a banán álarca alatt. Hogy bírod a titkolózást?

Őszintén? Nagyon nem örülök ezeknek a helyzeteknek (nevet). Kicsit olyan vagyok, mint Joey a Jóbarátokban, amikor már alig várja, hogy ne csak ő cipelje Monica és Chandler titkának súlyát a vállán. Nem szeretek titkolózni, engem megviselnek az ilyen dolgok, de ettől még rendkívül izgalmas és nagy élmény volt.

Mennyire vagy maximalista?

„Mércekiakasztó” módon, de az elmúlt hónapokban igyekeztem sokat tenni azért, hogy észszerű keretek közé szorítsam a teljesítménykényszeremet, mert éreztem, hogy már nem előre vitt. Kezdtem annyira maximalista lenni, hogy nem tudtam elfogadni a jót. Ezen dolgozom most, illetve dolgoztam az elmúlt egy évben, ami nehéz fel­adat egy olyan embernek, mint én.

Hogy érzed, sikerült kilépned jó értelemben véve a szüleid árnyékából?

Szerintem igen! Ha mostanában úgy említenek, a valakinek és a valakinek a fia, akkor már nincs bennem olyan ellenállás, mint régen – korábban azt éreztem, hogy kizárólag az az egyetlen érdemem, hogy Ullmann Mónika és Miller Zoltán gyereke vagyok. Most már úgy látom, saját jogon is meg lehet említeni a nevemet, bár nyilván tisztában vagyok vele, hogy nagyon sokat kell még letennem az asztalra, hogy ott tartsak, ahol a szüleim, és fognak is rám úgy utalni, mint anya és apa fia. Elmondhatatlanul büszke vagyok rájuk, emberileg, szakmailag – nekem nem derogál, ha általuk azonosítanak, csak szerettem volna a saját érdemeim alapján érvényesülni. A magam szemében ez már megtörtént. Szerencsés vagyok, hogy ilyen jó lehetőségeket kaptam az élettől, de szeretném azt hinni, hogy igenis számít az a sok munka, amit beletettem az elmúlt években.

Korábban látható voltál Jennifer Lawrence mellett a Vörös veréb című filmben, a Papp Pia című musicalben, és akkor még nem is beszéltünk a sorozatokról, úgymint például A Tanár, a Jófiúk vagy a Mellékhatás. Fontos ez a vonal is az életedben?

Csodálatos érzés, hogyha a műsorvezetés, a filmezés és a zene hármasa együttesen tud jelen lenni az életemben. És nagyon úgy néz ki, hogy nem csak egy álom, hanem így is lesz. Most forgatok külföldi és hazai produkcióban is egyaránt, ami remélhetőleg jövőre még több forgatást hoz, emellett ott van az X-Faktor, a Reggeli és nyár elejétől érkeznek a szóló dalaim is.

Kreatív emberként milyen formában igényled a pihenést?

Fontos, hogy legyen heti egy napom, amikor nincsenek kötelezettségek, amikor akár sokáig alhatok, akár a hobbijaimnak élhetek. Kellenek ilyen alkalmak ahhoz, hogy utána teljes kapacitással tudjam végigtolni a hetet. Imádok horgászni, az például rendkívül kikapcsol, de egy kutyasétáltatás, vagy akár a kertben való relaxálás is jó opció, ha töltekezésről van szó.

A szépségápolás milyen formában van jelen az életedben?

Félévente eljárok kozmetikushoz, rendszeresen megyek fogászati kontrollra, odafigyelek a higiéniára, és mivel eléggé száraz a bőröm, a testápolásra is nagyobb figyelmet fordítok. A szakállam még nem akkora, hogy lehessen ápolni, de előszeretettel növesztgetem.