Menü

Egyedül is megy

Így tanítsuk meg a gyereket egyedül játszani

Home » Család » Gyereksarok » Egyedül is megy - 05.2020

A játék a tanulás legjobb formája, mégis sok szülő érzi úgy, el kell vinnie gyermekét balettórára, angolórára és hasonló készségfejlesztő foglalkozásokra. Pedig néha nem kell mást tennünk, mint hagyni őket játszani. A következő tanácsok abban segítenek, hogyan tanulhatnak meg a gyerekek egyedül játszani, már egészen kicsi kortól kezdve.

Pedagógusok és idegtudósok is egyetértenek abban, hogy – egész életünk során, de főként gyerekkorban – a játéknak hatalmas szerepe van a kognitív és szociális készségek fejlesztésében. A kreatív elfoglaltságok, különböző szerepek kipróbálása segít az identitás megszilárdításában.

ÍGY SEGÍTSÜK GYERMEKÜNK BESZÉDFEJLŐDÉSÉT

Azért fontos, hogy a gyermekek már egészen kicsi koruktól kezdve megtanuljanak egyedül is játszani, mert az rendkívüli módon fejleszti a koncentrációra és önállóságra való képességüket. Mi van akkor, ha a gyerekek nem tudják magukat elfoglalni? Egy tipp elöljáróban: a természet a legjobb játszótér!

Hogyan játszanak a legkisebbek?

A kisbabák tulajdonképpen maguktól is játszanak, például amikor négykézláb kúsznak, hallatják a hangjukat, vagy zörögnek valamivel. A kisgyerekek körülbelül 15-30 percig tudnak egyedül koncentrálni egy dologra. Egy gyerek körülbelül általános iskolás korában ér el oda, hogy magától elvonul a szobájába egyedül játszani. Ennek a képessége azonban függ a személyiségtől és a családi szokásoktól is.

Néha a felnőtteken is múlik

A gyerekek igazából arra születtek, hogy egyedül játszanak, viszont ez sok esetben újra kell tanulniuk, ha a felnőttek is mindig részt akarnak venni a játékukban. A szülőknek gyakran van lelkiismeretfurdalásuk, hogy nem töltenek elég időt a gyerekekkel, ezért hajlamosak minden egyes percet valamilyen szórakoztató programmal feltölteni. A gyermeküket túlságosan féltő szülők gyakran túlzásba viszik a különböző magánórákra való beiratkozást, amivel természetesen a legjobb életfeltételeket szeretnék biztosítani, de túl korán és túl kicsi gyerekeknél ezt nem egészséges erőltetni. Hagyni kell időt a szabad játékra is.

Gerald Hüther és Cristoph Quarch agykutató és pszichológus „Mentsük meg a játékot!” című könyve éppen ezt a jelenséget járja körbe. Ha túlszervezzük a játékkal tölthető perceket, akkor az ellenkező hatást fogjuk elérni, és a lényegi elemet, a szórakozást öljük meg vele. Továbbá felhívják rá a szülők figyelmét, hogy játékosabb megközelítésekkel kezeljék gyermekük életének és oktatásának a kérdéseit is.

Következzen 7 tipp, amivel a gyerekek megtanulhatnak egyedül játszani

  1. A megfelelő környezet biztosítása

A gyerekeknek szükségünk van a megfelelő ösztönzésre. Ezt a következő dolgokkal segíthetjük: kapcsoljuk ki a TV-t és az okostelefont! Egy rendezett szoba is segítségünkre lehet. Néha egyszerűen csak elég helyre van szükségük egy kis játékhoz.

  1. Megfelelő játékok biztosítása

Túl sok és korban nem megfelelő játékkal elárasztani a gyermekeket nem jó ötlet. Az ideális játék sokszor önmagában betölti szerepét: egy párna, egy takaró, egy doboz vagy egy régi ruha tökéletes eszköz lehet a szabad játékhoz. Nem árulunk el nagy titkot: ha nem tesszük ezeket elérhetővé, annál inkább nő a vonzerőjük a kicsik szemében.

  1. Tartsuk vissza magunkat!

Ne szakítsunk félbe gyermekeinket, amikor mélyen a játékban vannak, és hagyjuk nekik, hogy megoldják egyedül a problémát, ami például egy építőkocka összerakása közben felmerülhet. Kérdésekkel adhatunk nekik kisebb impulzusokat, vagy röviden akár be is szállhatunk, de aztán vonuljunk vissza. Sokszor úgy tűnhet, hogy a gyermeket már nem köti le a játék, de valójában csak intenzíven megfigyeli épp környezetét. Hagyjuk neki!

6 ŐSZINTE TANÁCS ÚJDONSÜLT ANYUKÁKNAK

  1. Mutassunk jó példát!

Kezdjünk el játszani a gyerekekkel párhuzamosan, de ne velük együtt, majd hagyjuk, hogy játsszon tovább egyedül. Körülbelül 3 éves kortól a gyerekek megértik, ha a szülőknek szünetre van szükségük, és egyedül szeretnének például egy könyvet olvasni – ideális esetben akár saját maguk elé is vesznek majd egyet.

  1. Biztosítsuk gyermekünk biztonságát!

Tudassuk mindig velük, hogy a közelben vagyunk. Főleg kisbabáknál és kisgyerekeknél fontos, hogy bár hagyjuk őket egyedül játszani, ez nem azt jelenti, hogy egyedül is hagyjuk őket. Ha elhagyjuk a helyiséget, legalább szóban tartsuk a kapcsolatot.

  1. Vezessünk be rendszeres „egyedül-játszós” időket!

A gyakorlat teszi a mestert, akkor is, ha azt szeretnénk, hogy gyermekünk képes legyen egyedül játszani. Ha ez egy ismétlődő rituálévá válik, az biztonságot ad a kicsiknek is.

  1. Szóban is bátorítsuk!

„Meg tudod csinálni egyedül is, próbáld ki!” vagy „Múltkor olyan szép magas tornyot építettél nélkülünk, szeretnéd újra megpróbálni?”. Ha folyamatosan visszajelzést adunk gyermekünknek, könnyebben fog ő is nekivágni egyedül bárminek.

További cikkek a gyereknevelésről:

 

Vissza az oldal tetejére
ÉrtemTovábbi információk