Mesterséges intelligencia és randizás: ezt mondja róla egy párkapcsolati szakértő

1. Az olyan népszerű társkereső alkalmazásokban, mint a Tinder, a Bumble és társaik, ma már mindenhol találkozhatunk mesterséges intelligenciára épülő funkciókkal, amelyek az online társkeresést hivatottak megkönnyíteni. Például a saját profil optimalizálására, beleértve a fényképeket is. Hogyan látja ezt a fejlődést, Thaler asszony?

Véleményem szerint mindenekelőtt azt mutatja, hogy a randizást ma mennyire áthatja az önoptimalizálás. Az emberek többsége nagyon bizonytalan, amikor online ismerkedik: „Hogy nézek ki?”, „Melyik képet válasszam?”, „Egyáltalán érdekes vagyok?” – ezek teljesen érthető bizonytalanságok, amelyeknél a mesterséges intelligencia afféle megmentőként tűnhet fel. Legalábbis csökkenti annak küszöbét, hogy megmutassuk magunkat, hiszen jobb fotókról, vonzóbb kommentekről és több egyezésről gondoskodik. Pszichológiai szempontból ez különösen a félénk vagy kötődési bizonytalansággal küzdő embereknek segíthet. Hiszen mindenki szeretné, ha észrevennék, érzelmi megerősítést kapna, és őt választanák.
Alapvetően ez tehát a mai világban teljesen érthető fejlődés. Nehézzé azonban akkor válik a helyzet, ha a profil inkább az illető személy optimalizált változatát mutatja, mintsem a valódi személyiségét. A vonzalom és a kötődés ugyanis nem a tökéletességből fakad, hanem a kongruenciából, vagyis abból, ha a megjelenés, az energia, a kommunikáció és a személyiség összhangban vannak egymással. Szerencsére az idegrendszerünk nagyon gyorsan érzékeli, hogy valami hitelesnek hat-e, vagy inkább megrendezettnek.

2. A mesterséges intelligencia a párosításokat kereső algoritmusokat is támogatni hivatott, hogy elkerülhető legyen az úgynevezett swipe-fáradtság. Ön szerint javult valami ezen a téren?

Technikai szempontból erre a kérdésre sajnos nem tudok válaszolni. Azt azonban feltételezem, hogy a társkereső alkalmazások üzemeltetői rengeteget fektetnek ebbe, hiszen minden eszközzel szeretnék az alkalmazásban tartani a felhasználókat. A képernyő előtt ülő ember számára ugyanakkor a swipe-fáradtság kifejezetten hasznos lehet: a túlterhelődés és az információáradat ellen úgy védi magát, hogy egyszerűen kikapcsol. Az idegrendszerünk ugyanis nem arra lett kialakítva, hogy folyamatosan megszámlálhatatlan mennyiségű kép vagy potenciális partner között válogasson.

3. A randizás során gyakran alakulnak ki olyan érzések vagy helyzetek, amelyeket nem könnyű értelmezni. Jó ötlet ilyenkor a ChatGPT-től tanácsot kérni?

Ha megfelelően írjuk le a helyzetet, a ChatGPT gondolatébresztő szempontokat adhat, láthatóbbá teheti a dinamikákat, vagy segíthet megnevezni az érzéseket. Ma már sokan használják a mesterséges intelligenciát önreflexiós eszközként. Miért ne lehetne ezt egy randizási helyzetben is alkalmazni, amelyet gyakran izgalom és stressz kísér? Ez némi nyugalmat, rendszert és tájékozódási pontot adhat az adott pillanatban. Végső soron azonban természetesen nem a mesterséges intelligencia elemzései számítanak, hanem az emberi érzések: az intuíció, a testi érzetek és az emberek közötti tapasztalatok.

4. Egyáltalán kialakulhat közeledés két ember között, ha a cselekedeteiket és üzeneteiket folyamatosan mesterséges intelligencia elemzi?

Valószínűleg csak felszínes szinten, hiszen a valódi közelséghez ellazult állapotra és érzelmi nyitottságra van szükség. Ha valaki állandóan elemez és optimalizál, az idegrendszer soha nem tud igazán ellazulni, hanem folyamatos készenléti állapotban marad. Ennek következtében az ember egyfajta állandó önmegfigyelésben él, amelyben nem jöhet létre valódi kapcsolódás. Emellett elveszik az autentikusság, a spontaneitás és minden olyan természetes emberi jelzés, amelyre a másik félnek szüksége van ahhoz, hogy kialakuljon a vonzalom. Egy kapcsolat létrejöttéhez mindkét fél idegrendszerének kölcsönösen biztonságot és rezonanciát kell közvetítenie és érzékelnie. Ehhez pedig elengedhetetlen az elevenség, a félreértések, a bizonytalanság és a humor jelenléte.

5. Sokan nehezen veszik fel a kapcsolatot társkereső alkalmazásokon keresztül, mert nincs ötletük, mit írjanak. Ellenezhető ilyen esetekben a mesterséges intelligencia segítsége?

Nem gondolom, hiszen sok ember számára az első kapcsolatfelvétel valóban komoly kihívást jelent. A mesterséges intelligencia ilyenkor tehermentesítő és támogató szerepet tölthet be, csökkentheti a gátlásokat, ezáltal mérsékelheti a stresszt és megnyugtathatja az idegrendszert. Ez mindenképpen hasznos lehet. Természetesen a kommunikációt nem szabad teljes egészében rá bízni. Itt is igaz: az emberek ösztönösen érzik, hogy az üzenetek mögött valódi érdeklődés és őszinteség áll-e, illetve hogy megmutatkozik-e a személyiség. Ismét az érzelmi elérhetőség a lényeg: a kisebb bizonytalanságok és az egyéni sajátosságok gyakran sokkal vonzóbbak és szerethetőbbek lehetnek, mint a tökéletesség.

6. Miért olyan fontos az autentikusság az ismerkedés során? És hogyan áll ennek útjába a mesterséges intelligencia?

Azoknak, akik kötődést alakítanak ki egymással, szükségük van a másik fél érzelmi rezonanciájára, vagyis arra az érzésre, hogy „érzik és megértik őket”. Amikor kapcsolatba lépünk valakivel, az idegrendszerünk folyamatosan azt vizsgálja, biztonságban érezzük-e magunkat, és létrejöhet-e ez a rezonancia. Ez egy tudattalan szinten zajló folyamat, amelyet az értelem nem tud befolyásolni. Ez a bizalom és a szükséges megbízhatóság azonban nem elsősorban a szavakból születik meg, amelyek a mesterséges intelligencia egyetlen kifejezési eszközei. A másikkal való összhangból és kongruenciából fakadnak – vagyis abból, hogy a testbeszéd, a viselkedés, a szavak, a tartalom és az érzelmi energia összepasszolnak. A szavak lehetnek bármennyire „tökéletesek”, a megfogható, emberi tényező sokkal fontosabb.

7. Mit gondol arról, hogy manapság sokan inkább mesterséges intelligenciával működő barátot vagy barátnőt választanak?

Pszichológiai szempontból ez rendkívül érdekes jelenség. Sokan vágynak a közelségre és a kapcsolatra, ugyanakkor nagyon félnek a sérüléstől, a csalódástól vagy az elutasítástól. A mesterséges intelligenciával működő partnerek látszólag biztonságos megoldást kínálnak: mindig elérhetők, gyorsan és kedvesen reagálnak, és soha nem terhelik túl az idegrendszert kritikával vagy konfliktusokkal. Különösen a bizonytalan kötődési mintákkal vagy kötődéstől való félelemmel élők számára lehet ez csábító. Ami azonban hiányzik belőle – a testi, emberi és valódi kapcsolódás mellett –, az a közös fejlődés és növekedés lehetősége, amely csak a különbözőségekből, a kihívásokból és az „emberi tökéletlenségekből” születhet meg. Ha egy mesterséges intelligenciával folytatott kapcsolatban minden tartós harmóniában zajlik, és kizárólag az emberi partner kívánságai szerint történik, akkor az illető nem tudja fejleszteni a frusztrációtűrő képességét. Vagyis azt a készséget, hogy jól kezelje az egyet nem értéseket, és közben önmagát is kiegyensúlyozott állapotban tartsa. Ez a képesség azonban elengedhetetlen ahhoz, hogy valaki érett, felnőtt és társadalmilag egészséges életet éljen. A mesterséges intelligenciával folytatott kapcsolatok kétségtelenül segíthetnek az elmagányosodás ellen, de számomra nem jelentenek alternatívát a valódi emberi kapcsolatokkal szemben.

8. Hogyan lehet észrevenni, hogy egy alkalmazásban valójában egy chatbottal beszélgetünk?

Azt hiszem, ezt már mindannyian megtapasztaltuk, akik valaha rövid ideig kapcsolatba kerültünk egy ügyfélszolgálati chatbot rendszerrel. Ezt a kommunikációt nagyon gyorsnak, túl simának, kitérőnek és személytelennek írnám le. Éppen ezért különösen fontos, hogy az ismerkedés során minél hamarabb személyesebb formában is kapcsolatba lépjünk egymással – telefonhívások vagy találkozók révén.

9. Mit javasolna a mesterséges intelligencia helyes használatára a randizás során?

A mesterséges intelligencia a randizás első szakaszaiban valóban hasznos eszköz lehet. Egy valódi emberi találkozást vagy kapcsolatot azonban soha nem helyettesíthet. A randizás kezdetén teljesen érthető az a vágy, hogy a lehető legvonzóbbnak tűnjünk a másik szemében. Ebben nyugodtan kérhetünk egy kis segítséget. Sokkal fontosabb azonban az, ami ezután következik: Milyen érzés együtt lenni vele? Mit jelez a testem? Folyamatos feszültség alatt állok, vagy az első izgalmak után képes vagyok ellazulni? Egy idő után meg tudom mutatni önmagamat olyannak, amilyen vagyok? Van helye a humornak és a spontaneitásnak? És ami a legfontosabb: biztonságban és hitelesnek érzem magam ennek az embernek a társaságában? Mindez csak a való életben működik – és teljesen mesterséges intelligencia nélkül.