Segíts magadon
Boldogságunk kulcsa: az önelfogadás gyakorlása
Képzeld el, hogy egy tükör előtt állsz, sminkeletlenül és meztelenül, és azt gondolod: „Aha, tehát ez vagyok én.” Nem keresed magadon a hibákat, nem kritizálod magad, viszont nem is látod magad többnek, mint amennyi valójában vagy. Így lehetne metaforikusan szemléltetni az önelfogadást.
Heidemarie Eder pszichoterapeutával mélyebben beleássuk magunkat a tematikába. A szakember elmagyarázza, hogyan tanulható az önelfogadás, és mi segít, ha úgy érezzük, mindent megtettünk, mégsem sikerül elérnünk a célunkat.
Eder asszony, mit jelent az önelfogadás?
Azt a képességet jelöli, hogy egyszerűen jónak tartjuk magunkat úgy, ahogy vagyunk: az összes erősségünkkel és gyengeségünkkel, tehetségünkkel és hibánkkal együtt. Aki képes így tekinteni önmagára, az tudja kezelni a kudarcait, nem tartja magát kevesebbnek másoknál, és nem ostorozza önmagát – egyszóval képes boldogan élni az életét. Az önelfogadás arról szól, hogy megértőek vagyunk önmagunkkal szemben, és tanulunk a negatív tapasztalatokból anélkül, hogy magunkat okolnánk a sikertelenségekért.
Valóban az önelfogadás a boldogságunk kulcsa?
Az önelfogadás a személyiségfejlődés egy fontos aspektusa. Hozzájárul ahhoz, hogy egészséges viszonyt tudjunk kialakítani és ápolni önmagunkkal, és önazonos, kiteljesedett életet tudjunk élni.
Miért olyan nehéz sokaknak elfogadni önmagukat?
Olyan társadalomban élünk, ami komoly teljesítményt és alkalmazkodást vár el tőlünk. Társadalmunk kevésbé tolerálja a hibákat, és már az iskolában is a gyengeségeinkkel szembesítenek minket, ahelyett, hogy az erősségeinkre koncentrálnának. Kisgyermekkorunktól fogva ezeket az értékeket közvetítik felénk, és ezek úgy ivódnak belénk, hogy fel sem merült bennünk soha, hogy esetleg nem lennének igazak. Az olyan mondatok, mint a
- „Nem vagy elég jó”,
- „Nem érdemled meg”,
- „Senki sem szeret téged olyannak, amilyen vagy”,
- „Túl kövér, lusta stb. vagy”,
folyamatosan dolgoznak bennünk, és gátolnak minket abban, hogy elfogadjuk és szeressük magunkat olyannak, amilyenek vagyunk. Ezek ez elménkbe vésődött mondatok természetesen abban is megakadályoznak minket, hogy valaha is boldoggá váljunk.
Mi különbözteti meg az önelfogadást az önszeretettől?
Az önelfogadás az önszeretet előfeltétele. Az önelfogadás lehetővé teszi, hogy megbarátkozzunk azzal, hogy nem vagyunk tökéletesek, és elhallgattassuk magunkban a belső kritikust. Az önszeretet az önelfogadás után jön, tehát a következő lépcsőfok: ha szeretjük önmagunkat, akkor kedvesen, együttérzően, tisztelettel bánunk önmagunkkal, és gondoskodunk a jóllétünkről.
Hogy sikerülhet magunkat az összes vélt gyengeségünkkel és hiányosságunkkal együtt elfogadni?
Az önelfogadás gyakorlásának egyik lehetséges módja az, hogy úgy bánunk önmagunkkal, mintha a legjobb barátnőnk lennénk. Önmagunk legjobb barátnőjének lenni azt jelenti, hogy tiszteljük magunkat, barátságosak és empatikusak vagyunk önmagunkkal szemben. Figyelünk a szükségleteinkre, és kiállunk magunk mellett, ha rosszul bánnak velünk. A következő mondatok „mantrázása” segíthet nekünk ezen állapot elérésében:- „Úgy vagyok jó, ahogy vagyok”;
- „Értékes vagyok”;
- „Hibázhatok, és tanulhatok a hibáimból”.
Léteznek konkrét gyakorlatok, amik segítenek az önelfogadó állapot elérésében?
- Légy önmagad pszichológusa: figyeld meg a belső dialógusaidat, amikben kritizálod és ostorozod önmagad, és próbálj meg az önbírálataidra pozitív, bátorító, támogató gondolatokkal reagálni. Emlékeztesd magad az erősségeidre, valamint arra, hogy mi mindent értél már el az életben. Segít, ha arra gondolsz, hogy ebben a helyzetben mit mondana neked, és hogy viselkedne veled szemben a barátnőd.
- Vezess hálanaplót: minden nap írj fel három veled történt pozitív dolgot.
- Gondoskodj önmagadról és a jóllétedről, hiszen testi-lelki jóllétünk egyik alappillére, hogy megfelelő mennyiségű és minőségű időt fordítsunk önmagunkra.
Körülbelül meddig tart megtanulni elfogadni önmagunkat és kevésbé kritikussá válni önmagunkkal szemben?
Van, aki egy életen át tanulja. De sohasem késő elkezdeni, és mindig van hova fejlődni. Az önelfogadás nem egy olyan dolog, amit azért tanulunk meg, hogy kipipáljunk még valamit a listánkról, mert ezt egy életen át gyakoroljuk, ugyanúgy, mint a figyelmességet és a tudatosságot.
Mitévők legyünk, ha egyszerűen nem sikerül megbarátkoznunk önmagunkkal?
A rossz, meghatározó gyermekkori tapasztalatok, kötődési traumák vagy múltbéli traumatikus élmények hátráltathatnak minket abban, hogy együttérző viszonyt tudjunk kialakítani önmagunkkal. Ha valaki úgy érzi, egyedül nem tudja elérni a célját, annak azt tanácsolom, hogy keressen fel egy pszichoterapeutát.
