Active Beauty
PCOS: egy nőgyógyász elmagyarázza, hogyan kezelhető a szindróma
Szöveg: Dr. Dijana Pekic

Felvilágosítunk

PCOS: egy nőgyógyász elmagyarázza, hogyan kezelhető a szindróma

A PCOS mozaikszó hallatán a legtöbbeknek a bőrproblémák, a túlsúly és a meddőség jut az eszébe. Dr. Dijana Pekic elmagyarázza, hogy miként orvosolható a probléma, és miért lehet a szindróma megléte – korán diagnosztizálva és egyénre szabottan kezelve – bizonyos értelemben akár még előnyös is az érintettek számára.

A legfontosabb tudnivalók a policisztás ovárium szindrómáról

Dr. Dijana Pekic szülész-nőgyógyász szakorvos, valamint a bécsi PCO Központ alapítója és vezetője. A doktornő a kezelőcentrumban látja el tanácsokkal és kezeli a PCOS-ben szenvedő nőket, párokat. Ebben a cikkben Dr. Dijana Pekic nemcsak a PCOS-ről osztja meg tudását, hanem azt is elmagyarázza, hogy gyanú esetén miért tanácsos mielőbb felkeresni egy szakorvost, és megkezdeni a megfelelő terápiát.

1. Mi az a PCOS, és hogyan alakul ki?

A policisztás ovárium szindróma egy heterogén kórkép. Kialakulásának oka még nem teljesen tisztázott. Gyanítják, hogy genetikus, valamint környezeti faktorok is szerepet játszhatnak benne. A fogamzóképes életkorban lévő nők kb. 15%-át érinti, és ezzel a PCOS a nők leggyakoribb endokrin rendellenességének tekinthető. A PCOS egyik legjellemzőbb megjelenési formája, amikor a petefészekben akár halmozott formában is ciszták jelennek meg. A policisztás ovárium szindróma első tünetei már a pubertás korban, az első menstruációt követően jelentkezhetnek. Máskor csak évekkel később válik nyilvánvaló a kórkép.

APCOS tünetei rendkívül különbözőek lehetnek, nincs két nő, aki ugyanazokat a szimptómákat tapasztalná magán.

2. Milyen tüntetei lehetnek a PCOS-nek?

A policisztás ovárium szindróma tipikus tünet-együttese:

  • a menstruációs ciklus zavarai – rendszertelen vagy kimaradó havi vérzés
  • fokozott szőrnövekedés az arcon és a test más részein
  • zsíros bőr és akne
  • nehezített teherbeesés
  • depresszióra, szorongásra való hajlam
  • alvászavarok

3. Az a gyanúm, hogy PCOS-ben szenvedek. Kihez forduljak, és ki állítja fel a diagnózist?

Első körben a nőgyógyászt, fiatalkorban a gyermekorvost, illetve a háziorvost tanácsos felkeresni. Ha a nőgyógyásszal folytatott konzultáció után még maradnak nyitott kérdések, akkor azt javaslom, hogy látogassunk el egy nőgyógyászati és endokrinológiai központba. Mi a PCOS területére szakosodott PCO Centrumunkat 2011-ben alapítottuk, ahol PCOS-ben szenvedő nőket kezelünk, attól függetlenül, hogy szeretnének-e gyermeket vállalni vagy sem.

Annak ellenére, hogy a betegséget már régóta ismerjük, és sokakat érint, még sok a megválaszolatlan kérdés a témában. Így a pontos definíciót illetően sem alakult ki széleskörű konszenzus. A 2003-as rotterdami PCOS értekezlet ajánlása szerint a PCOS diagnózisa megalapozott, ha a felsorolt kritériumokból legalább kettő teljesül:

  • a hiperandrogenizmus klinikai és/vagy biokémiai jelei (=emelkedett férfi nemi hormonok szintje és/vagy fokozott szőrnövekedés)
  • oligo/anovulatorikus ciklus (=kimaradó vagy rendszertelen menstruációs vérzés, hiányzó peteérés)
  • ultrahangvizsgálattal policisztásnak véleményezett ováriumok és/vagy emelkedett AMH-érték (Anti-Müller-Hormon) a vérben.

Ezenkívül a diagnosztizált nők kb. 50%-a túlsúlyos vagy inzulinrezisztenciás is.

4. Hogy kezelhető a PCOS, és milyen gyógyszerek segítenek?

A PCO szindrómának többféle megnyilvánulási formája lehet. A terápiát ezért egyénre szabottan szükséges megtervezni.

A PCOS kezelésének három fő oszlopa:

  • a meddőség kezelése
  • a bőrproblémák kezelése
  • a PCO-szindróma metabolikus komponenseinek kezelése és kialakulásának megelőzése.

5. Sokat hallunk arról, hogy a PCO-szindrómában szenvedő nők teherbeesési nehézségekkel küzdenek. Hogy kezelik ezt a problémát?

A PCOS-ben szenvedő nők 30%-ának sikerül spontán teherbe esnie. A maradék 70%-nak segítségre van ehhez szüksége. A terápiát mindig az adott eset dönti el, mert a PCOS mellett más tényezők is befolyással lehetnek a termékenységre. Az egyik ilyen a petefészkek átjárhatósága, valamint a partner spermiogramjának paraméterei. Praktikus az összes vizsgálatot egy helyen elvégeztetni.
A PCO Központban a petevezeték átjárhatósági vizsgálatát HyCoSy (HyFoSy) ultrahanggal a méhüreg 3D ultrahangos és hidroszonográfiás (SIS = Saline Infusion Sonography) vizsgálatával kombinálva végezzük el. A spermavizsgálatot is a nemzetközi sztenderdeknek megfelelően végezzük el. Azonos nemű pár esetén rendelkezésre kell állnia a megfelelő spermadonornak. Intézetünk saját spermabankkal rendelkezik, ami ezt a lépést nagyban megkönnyíti.
Ha átjárhatók a petevezetékek és a spermiogram lelet is tökéletes, akkor a menstruációs ciklus helyreállításán és a peteérés zavarainak megszüntetésén kezdünk el dolgozni. Sok érintett a fogamzásgátló tabletta szedésének abbahagyása után vérzészavart tapasztal. Különösen a fiatal nőknél jó néhány hónapba is beletelhet, amíg helyreáll a rend. Ha ultrahangos vizsgálatokkal meg tudjuk állapítani, hogy tartósan kimarad a peteérés, akkor a legegyszerűbb lépésekkel kezdjük meg a terápiát: aromatázgátló vagy clomifen-citrát tabletta vagy FSH-injekció adásával kezdjük el stimulálni a petefészket. A myo-inozitol vagy metformin gyógyszerek terápiájával kezelhető az inzulinrezisztencia, ami ugyancsak közelebb vihet minket a célunkhoz.
Ha néhány hónapnyi kezelés után sem esik teherbe a páciens, akkor 2-3 hónapig intrauterin inszeminációval próbálkozunk. A PCOS-ben szenvedő leszbikus, átjárható petevezetékkel rendelkező pároknál heterológ (spermadonoros) inszeminációt alkalmazunk.
Vannak esetek, amikor mesterséges megtermékenyítésre van szükség. 35 év feletti nőknél, két évnél hosszabb sikertelen teherbeesési próbálkozás, elzáródott petevezetékek és/vagy a partner nemzőképtelensége esetén sokszor a lombik program hoz sikert.

6. Mit mondana még el a PCOS-ben szenvedőknek?

Minél korábban kerül jó kezekbe a PCOS-páciens, annál jobbak az esélyei egy boldog életre. Sok PCOS-érintett szenved hosszú éveken át anélkül, hogy tudná, hogy a panaszai hátterében ez a betegség áll. A betegség általában azokban az években alakul ki, amikor felnőtté válunk, mind fizikai, mind pszichikai értelemben. Az életünknek ez a szakasza azért is kritikus, mert ebben az időszakban építjük fel az önbizalmunkat, vagy veszítjük el végérvényesen. Nem könnyítik meg a lányok helyzetét a kozmetikai problémák: akne, erős szőrzet, súlyfelesleg azokon a testrészeken, amik szeretnénk, ha karcsúak lennének. Múlnak az évek, és a PCO-szindróma halad előre, a menstruáció egyre ritkábbá válik, a testsúly egyre csak gyarapszik, és bármivel próbálkozunk, nem akar megfoganni a kisbabánk. Emellett a filmekben és a közösségi média platformokon folyamatosan szembesülünk a boldog, családos, csinos sztárok képeivel, egy olyan ideállal, ami szinte elérhetetlennek tűnik számunkra. Nem csoda, hogy sokan depresszióba zuhannak emiatt.
Azonban ne felejtsük el: a fogamzóképes nők 5-15%-a szenved PCO-szindrómában. Tehát nem vagyunk egyedül! A betegség tünetei mindenkinél mások, és lehet, hogy adott esetben olyan enyhék, hogy azok semmilyen szinten nem rontanak az életminőségünkön.
Fontos, hogy időben informálódjunk a betegségről, és az egészséges életvitellel megakadályozhatod, hogy a szindróma elhatalmasodjon felettünk. Például már egy 5 százalékos súlyvesztés következtében is normalizálódhat a ciklus. Sok fiatal hölgy az édesanyjával jelenik meg a rendelésen, akik nem késlekednek, és már a PCOS első tüneteinek jelentkezésekor cselekszenek. Én úgy gondolom, hogy innen még könnyű győzni. Ha elejét vesszük a kamaszkori súlygyarapodásnak, azzal sok egyéb tünet kialakulását is megelőzhetjük. A túlsúly és a PCOS kombinációja cukorbetegség és metabolikus szindróma kialakulásához vezethet. A méhnyakrák kialakulásának kockázata PCOS-pácienseknél háromszor nagyobb, mint a betegségben nem szenvedőknél. Ezért sem szabad félvállról venni a betegséget.
Sok fiatal, húszas éveiben járó PCOS-páciens azért keres fel engem, mert szeretne optimálisan felkészülni a gyermekvállalásra. Előre figyelmeztetem őket, hogy előfordulhat, hogy nem fognak csettintésre teherbe esni, és így lelkileg fel tudnak készülni az esetleges nehézségekre.
De vannak jó híreim is: bizonyos kutatások rámutattak arra, hogy egy 42 éves PCOS-ben szenvedő nőnek az esélyei a gyermekáldásra ugyanolyan jók, mint amilyenek 22 éves korában voltak. Ezzel szemben a PCOS-ben nem szenvedő nők órája gyorsan ketyeg, és lehet, hogy a petefészkük már 37 évesen teljesen kimerül. Én azonban minden nőnek azt tanácsolom, hogy ha teheti, 35 éves kora előtt vállaljon gyermeket, mert a petesejteknek nem csak a száma, hanem a minősége is változik a kor előrehaladtával. Ez azt jelenti, hogy a vetélés kockázata folyamatosan nő, ahogy haladunk előre az időben.
Összességében úgy gondolom, hogy a PCO-szindromás nőknek jók az esélyeik a teherbeesésre. Ráadásul bizonyos kutatások még evolúciós előnyökről is beszélnek az esetükben: sok PCOS-érintett igazi „supergirl”, mert rendkívül sok petesejttel születik. Ma, amikor a nőknek a férfiakéhoz hasonló karrierépítési esélyeik vannak, és ezért sokan csak 30 éves kor felett vállalnak gyermeket, és még 38 évesen is megvalósíthatják önmagukat édesanyaként, úgy gondolom, hogy a petesejt-többlettel hatalmas ajándékot kapunk a természettől.