Szakértői tippek szülőknek a dackorszak és a munkába való visszatérés körüli stressz kezeléséhez

Heidemarie Eder szisztematikus családterápiával foglalkozó pszichoterapeutaként jól ismeri a családok legintenzívebb stresszidőszakait. Két kihívásokkal teli fázis „túléléséhez” ad nekünk tanácsokat.

Miért jelent stresszt a családok számára, ha a kisgyermek a dackorszakát éli?

A gyermekek életében általában két-három éves koruk körül kezdődik a dackorszak. A dackorszak mind a gyermekek, mind a szülők számára nehézségekkel, frusztrációval teli időszak lehet, amelynek kezelése komoly kihívást jelent. Ezt az életkort nagyfokú emocionális ingerlékenység és gyenge érzelmi stabilitás jellemzi. A kicsik gyakran dühösek, frusztráltak, önfejűek, autonómiára törekszenek. A sokszor hirtelen jelentkező érzelmi túlfűtöttség mind a szülők, mind a gyermek számára terhes lehet. Különösen akkor, ha a szülőpárnak fogalma sincs, hogyan kellene adekvátan kezelni a helyzetet. A gyerekek ebben az időszakban még nem tudják kontrollálni az érzéseiket, ebben a szülőknek kell segíteniük őket. A felnőttnek ilyenkor félre kell tennie a saját érzéseit, haragját vagy kétségbeesését, és nyugalmát megőrizve kell a gyermeket segítenie a lehiggadásban. Ilyenkor a saját gyermekkori emlékeink és szüleink egykori reakciói tudat alatt hatással lehetnek ránk, és lehet, hogy önkéntelenül is úgy kezeljük a helyzetet, mint ahogy ők tették annak idején. Egyes esetekben a dackorszak meglehetősen hosszúra is nyúlhat, és általában egyéb kihívások is társulnak hozzá: munka, háztartás, szakmai megbeszélések, testvérgyermekek, párkapcsolati problémák stb. Sok szülő úgy érzi ilyenkor, hogy nem tud ennyi fronton megfelelően helytállni, és ez lelkileg is komoly nyomás alá helyezheti őket, különösen akkor, ha nincs segítségük, és pihenni sem tudnak eleget.

Mi segíthet a szülőknek ebben az intenzív stresszfázisban?

Ha az anyukák és apukák a következőket tudatosítják magukban, az segíthet nekik a korszak átvészelésében:

• Fontos, hogy tudjuk, a dackorszak a gyermek fejlődésének fontos állomása. Ekkor kezd kialakulni a gyermek identitása és személyisége. Még ha sokszor terhes is számunkra a helyzet, tartsuk észben, hogy ez az állapot a gyermek növekedésének és egészséges fejlődésének része. Igyekezzünk megértéssel fordulni feléje, a viselkedése mögé látni, és felismerni a szükségleteit.
• Próbáljuk meg a világot a gyermek perspektívájából szemlélni, aki még nem képes az érzelmeit akaratlagosan irányítani. Az empátia és a türelem képességei segíthetnek nekünk abban, hogy a gyermeknek támogatást és biztonságérzetet tudjunk nyújtani.
• Azonban szülőknek is vannak szükségleteik, és ezeket fontos tudatni a gyermekkel, nyíltan és érthetően. Néha kompromisszumos megoldást is találhatunk: „Most nem, majd egy kicsit később…”, „Ezt az ételt, játékot stb. nem kaphatod meg, viszont ezek közül választhatsz.”
• Ha a gyermeked az elvárt módon viselkedik, azt vedd észre, jelezd neki szóban, és dicsérd meg érte. Járj elöl jó példával, és mutasd meg neki, hogy Te magad hogyan nyilvánítod ki a dühöd vagy a frusztrációd.
• Minden gyermek és minden család más és más, ezért érdemes különböző helyzetkezelési módszereket kipróbálnod, hogy megtaláld a számotokra legmegfelelőbbet.
• Figyelj a saját szükségleteidre is, foglalkozz magaddal, kérj segítséget, ha szükséges, és fogadd el, ha felajánlják, lelkiismeret-furdalás nélkül. Hamarosan úgyis véget ér ez a korszak is.

Milyen konkrét tippeket adhatunk a szülőknek az alábbi szituációkban?

A gyermek a földre veti magát a szupermarketben, és ordít, mert nem kapja meg a kiszemelt játékot.

Lélegezz mélyeket, és próbáld megőrizni a nyugalmad. Igyekezz féken tartani a saját érzelmeidet. Még ha nehezedre is esik: mutass empátiát. A gyermeked számára ez egy olyan helyzet, amivel nem képes megbirkózni. Dühös és tehetetlennek érzi magát. Próbálj megértést tanúsítani az irányába. Viszont maradj közben határozott. És sose felejtsd el: minden hisztirohamnak vége szakad egyszer.

A gyermek nem adja oda a kezét a forgalmas úton való átkeléskor.

Te vagy a felnőtt, és Te vagy felelős a saját döntéseidért, ahogy a gyermeked döntéseiért is. Veszélyhelyzetben Te vagy a „főnök”, szót kell fogadnia, különben ölben kell átvinned őt.

A gyermek nem akarja megmosni a fogát, és a kikészített ruhaneműt sem hajlandó felvenni.

Kínálj neki ál-választási lehetőséget: „Most akarod megmosni a fogad, vagy majd 10 perc múlva?” „A zöld vagy a sárga nadrágot szeretnéd felvenni?” A mindennapi szituációkban jó, ha a gyermek érzi, hogy neki is van döntésjoga.

Nem akar hazamenni a játszótérről.

Mindig számolj azzal, hogy nem fogtok tudni azonnal elindulni. „Oké, csúszhatsz még egyet, de aztán tényleg megyünk.” Olykor pedig az is segít, ha a figyelemelterelés eszközéhez nyúlsz.

A munkába való visszaállás sok anya számára komoly stresszt jelent. Miért van ez így?

Az édesanyák számára a munka-magánélet egyensúly megteremtése, a gyermekek számára pedig a közösségbe való beilleszkedés, és az anya távolléte okozhat jelentős kihívást. A munkaerőpiacra való visszatérés egyik legnagyobb kihívása a gyermekfelügyelet megszervezése. A sikeres visszatérés alfája és omegája az, hogy megtaláljuk a megfelelő bölcsödét és óvodát, ahol jó kezekben tudhatjuk a gyermeket. A cél az, hogy az édesanyának a munkahelyére visszatérve sikerüljön újra felvennie a fonalat, és tovább tudja építeni a karrierjét. De nem minden munkahely ad annyi rugalmasságot, hogy azáltal könnyű legyen összeegyeztetni a munkát és a családi életet. Egy hosszabb szünet után kihívást jelenthet a változások lekövetése, a régi-új hely megszokása és a visszatanulás. Ez a fajta élethelyzet senki számára nem egyszerű, hiszen az anyuka mellett az egész család élete átalakul, nem beszélve a munkáltatói oldalról, beleértve a kollégákat is. Az elvárás önmagunkkal szemben, hogy több szerepben is tökéletesen helyt kell állnunk, belső konfliktust eredményezhet; úgy érezhetjük sehol sem tudunk száz százalékot nyújtani.

Mit tanácsol a szakember az ilyen a helyzetben lévő anyukáknak?

• Oszd meg az otthoni feladatokat a partnereddel, és igyekezz a gyerekeket is bevonni a házimunkába.
• A különböző szülői csoportok vagy a gyerekfelügyeleti hálózatok értékes támogatást nyújthatnak, aminek köszönhetően nem fogod annyira egyedül érezni magad a problémáddal.
• Időben kezdd el megtervezni a visszatérést, és ülj le a munkaadóddal egy rugalmas munkamodell kidolgozása céljából. Minél nagyobb szabadságod marad, annál egyszerűbb lesz az előre nem látható helyzetekben (mint a gyermek megbetegedése) reagálni, és annál könnyebb lesz a munka-család egyensúlyt megteremteni.
• Reális célokat tűzz ki magad elé, és ésszerű elvárásokat támassz magaddal szemben a munkába állás kapcsán. Engedd meg magadnak, hogy hibázhass. És adj magadnak időt a kezdeti nehézségeken való túljutáshoz.
• Figyelj oda magadra, pihenj eleget, és teremtsd meg az énidő kereteit például azzal, hogy megkéred a nagyszülőket arra, hogy időnként vigyázzanak a gyerekekre, vagy barátok anyukáival beszéljétek meg egymás között, hogy melyik délután ki vállalja a porontyok felügyeletét.