Menü

Interjú Tóth Icóval

„Sokkal több mindenkinek kellene eljárnia szűrésre”

Home » Életmód » Interjú » Interjú Tóth Icóval - 11.2020

Tóth Icó 2011-ben esett át a méhnyak-rákon, az akkor átélt testi-lelki vívódásai pedig életre hívták a Mályvavirág Alapítványt, amely a nőgyógyászati megbetegedésekben érintettek segítésén túl a prevencióra is nagy hangsúlyt fektet.

Sajnos személyes kapcsolódásod is van a témához, elárulod, milyen út vezetett az alapítvány megszületéséhez?

2011-ben diagnosztizáltak nálam méhnyakrákot és ezen az egész folyamaton egy „nagyon zárkózott betegként” mentem keresztül. A barátoknak szóltam, hogy ne keressenek, mert időre van szükségem ahhoz, hogy feldolgozzam a történteket, illetve ahhoz, hogy elinduljak a gyógyulás útján. Átestem a műtéten, kaptam sugárterápiát és kemoterápiát, viszont mindeközben rengeteg kérdésem volt. Mivel sok nem szakmai, hanem inkább életminőséget érintő kérdés volt, a legtöbbre az orvos nem tudott válaszolni. Amikor a gyógyulás útjára léptem, elkezdtem keresni egy olyan szervezetet, ami kifejezetten ezzel a betegséggel foglalkozik, ugyanis folyamatosan naplót vezettem a saját tapasztalataimmal, és szerettem volna átadni egy ilyen szervezetnek, akik hasznát vehetik. Akkor szembesültem először azzal, hogy ez mennyire tabu- és intim téma, és hogy nincs egy speciális szervezet, amely ezzel foglalkozna. Így 2013-ban kiadtam ezt a naplót „Minden anyuka meggyógyul” címmel már könyvként, majd a könyvvel való országjárás során annyi sorstárssal találkoztam, hogy életre hívtuk az alapítványt.

INTERJÚ JAKUPCSEK GABRIELLÁVAL

Nem csupán a betegséggel küzdőknek nyújtotok segítséget, a prevenció is fontos. Szeptemberben jelent meg a Mályvazseb című kiadványotok…

Igen, mostanra két fontos utunk van, az egyik, hogy a HPV megelőzéséért dolgozunk, valamint a nőgyógyászati daganattal érintettekért. És fontos kiemelni, hogy a HPV megelőzéséért, ugyanis már be fognak jönni a férfiak is a képbe. A könyv abszolút laikusoknak íródott, és Európában nem találtunk olyan kiadványt, ami így összefoglalná azt, hogy miről is van szó. Nem csak és kizárólag a HPV-ről szól, de nagyrészt igen: felismerés, kezelés, az immunrendszer válasza a betegségre…, de olyan részletekre is kitérünk, hogy egy nőgyógyászati szűrés után a kézhez kapott leletet hogyan tudjuk értelmezni.

Mit tapasztalsz, kellően komolyan veszik az emberek a szűrővizsgálatokat?

A nők egy része komolyan veszi és eljár a szűrésre, ám mindig ugyanaz a populáció. Van olyan nő, aki egy negatív tapasztalat után már nem megy vissza a szakrendelésre, és van, aki egész egyszerűen elfelejti. Szerintem fantasztikus dolog volt, amikor a védőnőket betették ebbe a rendszerbe, és azt mondták, hogy háromévente a védőnő is leveheti a kenetet – ott talán egy kicsit több idő van arra, hogy beszélgessünk vele a témáról. De tény, hogy sokkal több mindenkinek kellene eljárnia szűrésre.

Januárban lesz az  Európai Méhnyakrák Megelőzési Hét, ilyenkor még nagyobb prioritást kap a prevenció?

Igen! Most januárban egy „Kend a rúzst” kampányt fogunk csinálni, és nagyon bízunk benne, hogy minél nagyobb körhöz ér el a szűrővizsgálatok fontossága.

SIMON KORNÉL: “A SAJÁT SZABÁLYAIM SZERINT ÉLEK”

Azt lehet tudni, hogy melyik korosztály az, aki leginkább érintett a HPV-fertőzésben?

Az emberek 80%-a életük során egyszer legalább átesik HPV-fertőzésen. Harmincéves kor alatt sokkal gyakoribb a vírusfertőzés, egyrészt a szexuális szokások miatt – idő, mire megtaláljuk a párunkat. Azt fontos tudni, hogy harmincéves kor alatt az immunrendszer még teljesen másként birkózik meg a fertőzéssel, valahogy jobban kezeli, míg harmincéves kor után pedig már az látható, hogy jobban szeret a vírus megtelepedni. A vírusnak az a rossz tulajdonsága, hogyha sokáig marad a szervezetben, akkor okozhat elváltozást, vagy méhnyakrákot. Tehát a harminc év felettiek azok, akik azt gondolom, hogy ilyen szempontból jobban ki vannak téve ennek. Egy 2019-es felmérésünk szerint, méhnyakrák tekintetében pedig az átlagéletkor 44 év. Én magam 30 éves voltam, amikor diagnosztizáltak, és akkor már áttétes méhnyakrákom volt. Ezzel nehéz lelkileg megbirkózni, illetve azt a terhet és félelmet cipelni egy életen át, hogy nehogy kiújuljon.

Vissza az oldal tetejére
ÉrtemTovábbi információk