Interjú Jakupcsek Gabriellával

Jakupcsek Gabriella éveken át televíziózott, tanított, egy ideje pedig az írásba is belevágott. Örömmel mesélt nekünk legutóbbi könyvéről, életmódjáról és persze terveiről is!

dm: A néhány hónapja megjelent „És te hogy vagy? – Bővebben…” című könyve betekintést enged a legszemélyesebb tapasztalásaiba.
Jakupcsek Gabriella: Azt írom le, amit egyébként műsorvezetőként egy műsorban is elmondanék őszintén. Pontosan ugyanaz az érzés, mintha egy talkshow-t vezetnék, mintha folytatnám a Ridikült, hiszen a témák ugyanazok, csak mindig más szemszögből látjuk a történeteket. Egyrészt rengeteg emberi példa van benne, hogy egy-egy kérdésre, ami felmerül az életünkben, milyen megoldások létezhetnek. Másrészt elmondom, hogy én mit csinálok az adott helyzetben és mit látok magam körül. Ahhoz, hogy ez hiteles lehessen, szükség van a személyes példákra.

A könyv oldalain őszintén mesél nagy mélységekről és igazi magasságokról is. Hisz abban, hogy a szélsőséges helyzetek visznek minket előre az életben?
Igen, nagyon hiszek abban, hogy ezeknek a dolgoknak meg kell történniük. Aki nem él meg nagy mélységeket, illetve magasságokat, az sok esetben előítéletes lesz. Azt kell hogy mondjam, látszik, hogy az emberek az élet megúszásával egyre radikálisabbak lesznek.

INTERJÚ FELMÉRY LILI BALERINÁVAL
„Boldog vagyok, ha táncolhatok…”

Az írás folyamata felért egyfajta önismereti időszakkal?
Mondjuk inkább úgy, hogy pontosabb megfogalmazásra kényszerített. Ideális esetben az önismeretnek még a könyvírás előtt meg kell történnie, hiszen az ember csak úgy lehet igazán hiteles. Mivel napi talkshow-t, illetve kvízműsort vezettem huszonöt éven keresztül, nekem minden egyes nap ugyanúgy meg kellett fogalmaznom, hogy mit is szeretnék pontosan, miről szól az adott napom. Persze az írott és a kimondott szó között óriási a különbség. Az írás esetében az ember sokkal jobban átgondol mindent, hiszen ez esetben egy maradandó dologról van szó, ahol nincs lehetőség utólagos korrigálásra.

A mai felgyorsult világban érzi azt, hogy mikor kell behúznia egy kicsit a féket és hátradőlni?
Abszolút! Igazi húzd meg-ereszd meg típusú ember vagyok. Előbb belecsapok a dologba, majd tartok egy kis szünetet. Ilyenkor alkalmam van helyre rakni mindent az életemben. Nekem bevált ez a technika. Ha most körbenézek, akkor azt látom, hogy mindenki úgy érzi: rohanni kell.

Mit tesz azért, hogy kellően visszalassuljon?
A naptáramat megpróbálom egy kicsit kitisztázni, sokat utazom, illetve időnként beiktatok egy kis digitális detoxot is. Olyankor igyekszem nem folyamatosan telefonálni, és a közösségi médiától is hátrébb lépek. Ugyan én nem vagyok fent állandóan a Facebookon, látom, hogy micsoda függőséget okoz. Már ez maga belehajszol egy olyan létbe, ami a valóságon kívül van.

Korábban rádiózott, televíziózott, és tanított is. Vannak még olyan szakmai álmai, amiket szeretne valóra váltani?
Nem, olyan nincs, amit ne csináltam volna. Inkább olyan van, amit még szívesen csinálnék. A jó munka az, amiért lelkesedek. Szerencsére egyáltalán nem vagyok elégedetlen, hiszen velem tényleg minden megtörtént akkor, amikor meg kellett történnie. Nyilván az egy másik kérdés, hogy az emberek miért gondolkoznak úgy Magyarországon, hogy az embernek nyugdíjba kell menni. A nyugdíj egy gazdasági intézkedés, nem pedig szellemi. Én még nem tartok ott, hogy ez téma legyen, de valamiért nálunk negyvenéves kor felett a karrierek lelassulnak.

A karrierjében egyértelműen a tudatosság jellemzi. Az egészséges táplálkozás esetében milyen elveket vall?
Nagyon sokat olvasok a témáról, és annak megfelelően váltogatom a különféle étrendeket. A tudomány folyamatosan fejlődik, így újabb és újabb jó dolgokra világít rá, ami nagy hasznunkra lehet a tudatosságban. Szeretem az ilyen típusú könyveket – most épp az emésztés és a psziché együtt mozgásáról olvasok, és ennek megfelelően igyekszem átalakítani az étkezésemet.

Napi rendszerességgel tüsténkedik a konyhában. A kislánya is besegít olykor a főzésbe?
Ő inkább a sütést szereti. Mindig várja a hétvégét, hogy együtt készítsünk valami finom süteményt. De persze nagyon szívesen forgolódik a konyhában, mert szeret enni. Ilyen értelemben hálás kis közönségem van.

Mit tesz azért, hogy testileg és lelkileg is kiegyensúlyozott tudjon maradni?
Küzdök, mint minden nő. Szerintem az, hogy valaki lelkileg rendben legyen, ugyanolyan fontos napi tevékenység, mint a sport. Általában igyekszem átgondolni a napi igénybevételemet, és annak megfelelően étkezni. Folyamatosan figyelem magam, hogy mire van szükségem. Illetve a sport mindig is része volt az életemnek, csak a heti gyakoriság változott. De olyan eset a mai napig nincs, hogy kimaradjon a heti kétszer két óra tornám. A rendszerben hiszek, nem a kampánymozgásban.

INTERJÚ SCHELL JUDIT SZÍNÉSZNŐVEL
„Megtaláltam a harmóniát az életemben”

Van olyan anyai jó tanács, ami a könyv kiadása óta megfogalmazódott Önben?
Egy jó tanács nincs, de a a gyerekeim olvassák a könyveimet és szerencsére adnak is a véleményemre. Jó tanácsot nem kell adnom, hiszen még aktívan gyereket nevelek. Naponta kell ezt gyakorolnom. Szerencsém van, mert tréningben vagyok, hiszen naponta meg kell fogalmaznom a gyermekemnek, hogy mit várok el és én mit csinálok. A példamutatás a legjobb nevelőeszköz.

Hogy gondolja, van Önben elég mondanivaló egy következő könyvhöz?
Persze! Ez nem úgy van, hogy egy mennyiséget az ember kiad magából, hiszen ezek a kérdések – amióta ember az ember – fontosak, így mindig aktuálisak is lesznek. Egy év múlva már új aspektusból fogunk ezekről a témákról beszélgetni. Folyamatosan változik körülöttünk a világ, más a biológiánk, változik a korunk, mások a problémáink, és más a gazdasági rendszerünk. A világ változását szeretném beleírni a könyveimbe.

Mit gondol, a nőknek manapság valóban választaniuk kell az anyaság és a karrier között?
Csak akkor lehet a kettőt egyszerre megvalósítani, ha támogató közegben van az ember. Szerintem nem az a kulcsfontosságú a témában, hogy manapság mi történik, sokkal fontosabb az, hogy az ember milyen társadalmi közegben él. Fontos kérdés, hogy utóbb említett közeg mennyire támogatja őt a munkában és mennyire segíti a magánéletben. Nagyon más dolog például Magyarországon nőnek lenni, mint Svájcban vagy akár Svédországban. Ismerni kell a saját földrajzi, gazdasági, politikai és szociális adottságainkat ahhoz, hogy tudjuk, Magyarországon ez hogyan egyeztethető össze. Egészen mások a lehetőségei egy francia vagy akár osztrák nőnek, és nem feltétlenül ugyanezen a szinten kell döntenie.

Két nagy fia és egy kislánya van, miközben karrier fronton is kétségtelenül nagy sikereket könyvelhet el. Ha jól gondolom, Önnél is megvolt a támogató közeg…
Jókor kezdtem karrierbe – akkoriban még minden más volt –, és valóban nagyon támogató közeg vett körül. Olyan harmónia volt a családunkban, hogy nem is volt kérdés, hogy tegyem-e a dolgomat. Szerintem ott, ahol felmerülnek olyan kérdések, hogy ki maradjon otthon a babával, ki kinek a rovására mit csinál, az már nem egy jó attitűd. Ez csak akkor működhet, ha egy új család alapításánál a szélesebb családi kör pattan és ott van, ha szükség van rá.