Interjú Szlafkai Évával

A 365letszikra magazinblog alapítója, a Womenspiration programsorozat és a Nők az úton podcast társalapítója, Szlafkai Éva elárulja, hogyan hozhatjuk felszínre kreatív énünket.

Élj kreatívan! címmel jelent meg első könyved, amelyben tippeket adsz azoknak, akik szeretnék beizzítani magukban a kreativitás tüzét. Mindenkiből kihozható ez a tulajdonság?

A kreativitáshoz szükséges készségek, képességek fejleszthetők, és ahogy Csíkszentmihályi Mihály is mondja, mindenki kreatív. A nem kreatív hozzáállás a tanulás eredménye, hiszen ahogy felnövünk, megtanuljuk a kereteket, szabályokat, dobozokba rendezzük a fogalmainkat, az életünket. A keretek kellenek, fontosak, hiszen becsatornázzák a kreativitásunkat is és biztonságot adnak, kapaszkodót, de nem árt, ha ezeket ceruzával rajzoljuk meg és nem betonfalat húzunk, hogy „ez már csak így van és kész”. Nagyon beszédes adat, hogy míg gyermekkorunkban csordultig vagyunk kreativitással, 90% feletti a szintje, addig felnőve ez 10% alá esik, a legtöbb esetben 2%-nál áll meg a szintje. Ijesztő. Ahhoz, hogy felszínre tudjuk hozni a bennünk lévő kreatív energiákat – hiszen a kreativitás egyfajta mentális energia –, érdemes foglalkozni az ilyen irányú fejlődésünkkel. Erről írtam 360 oldalon, s készítettem a könyvhöz egy ingyen letölthető 60 oldalas füzetet, hogy minél jobban át tudja szűrni az olvasó a saját életébe a könyvben olvasottakat.

INTERJÚ BENES ANITÁVAL

Mit gondolsz, manapság mennyire fontos a kreativitás akár a mindennapokat, akár a különféle hivatásokat nézve?

Egy komplex világban, komplex problémákkal szembenézve egy olyan komplex fogalom lehet a kulcsunk, mint a kreativitás. Nem véletlen, hogy a World Economic Forum tanulmánya szerint a 2020-as években a három legfontosabb elsajátítandó készség a komplex problémamegoldás, a kritikus gondolkodás és a kreativitás lesz. Vagy abba gondoljunk bele, hogy a mai kisiskolások nagy részének felnőve olyan munkája lesz, amelyet ma még nem is ismerünk. Teljesen más kihívásokkal kell szembenéznünk, mint akár pár éve, s ez még nagyobb volumenben és gyorsabb iramban folytatódik. Van egy angol kifejezés, hogy VUCA (a volatility, uncertainty, complexity és ambiguity szavak kezdőbetűiből tevődik össze – a szerk.) világban élünk, vagyis kiszámíthatatlan, bizonytalan, gyorsan változó környezetben, amiben a tegnap megoldásai már nem működnek a ma problémáira. Új utakat, új nézőpontokat, új fókuszokat kell belőni, s rugalmasnak kell lennünk, hogy alkalmazkodni tudjunk az új helyzetekhez.

Mit javasolsz azoknak, akik most szeretnének nyitni a kreativitás felé, mi legyen az első lépés?

A legelső lépés a saját kreativitásdefiníciónk megfogalmazása. Mi jellemző azokra az ismerőseinkre, akiket mi kreatívnak tartunk, miért gondoljuk ezt róluk, aztán annak átgondolása, gyerekkorunkban mikor, miért éreztük magunkat kreatívnak, majd érdemes rátekinteni úgy is a fogalomra, hogy most, jelenleg milyen helyzetben érezzük magunkat kreatívnak. Már ezek tisztázása is rámutathat, micsoda különféle benyomásaink vannak a kreativitással kapcsolatban, s ez elindíthat egy olyan gondolkodási spirált, ami izgalmas helyekre vezet. Legyünk nyitottak és kíváncsiak, és higgyük el, mi is kreatívak vagyunk, még ha ez első hallásra furcsának tűnik is, mert eddig azt gondoltuk, ha nem tudunk rajzolni és nem vagyunk tele szikrázó ötletekkel, akkor nem vagyunk kreatívak sem. Ez tév­hit! A kreativitást megközelíthetjük számtalan oldal felől, és magát a produktumot is csoportosíthatjuk számos szempontból: pl. egy gyerekrajz a kifejező kreativitáshoz tartozik a maga spontán önkifejezési formájával, az alkotó kreativitás viszont már nem spontán, hanem tudáson alapszik, mint egy szakdolgozat megírása, egy vállalkozási ötlet kitalálása, egy weboldal megtervezése vagy egy sütemény elkészítése.

A kreativitásra pedig most talán tényleg nagyobb szükségünk van, mint korábban valaha…

Igen, nem is kell messzire menni, az elmúlt hónapokban a saját bőrünkön érezhetjük ennek minden terhét és gyümölcsét… és azért gyümölcsét, mert a káosz egyfajta komposzt is. A kreativitás komposztja. Nézzünk csak körbe, hogy milyen gyorsan átálltunk digitális oktatásra, milyen gyorsan rendeztük be otthon életünk összes színterét, és álltunk át home office-ra, home gym-re, home education-re és home mindenre. Vállalkozások tucatjai növesztettek új szolgáltatás-lábakat, hogy túléljenek, izgalmas összefogások indultak, olyan tulajdonságainkat, képességeinket ismerjük meg, amiket eddig soha… elkezdtünk berendezkedni egy újfajta életre.

A kreatív gondolkodás kaotikus, divergens, szerteágazó, a pszichológusok „laza asszociatív gondolkodásnak” is nevezik, és az agyunk számára a bizonytalanság érzése nélkülözhetetlen ahhoz, hogy új ötletek fakadjanak szárba. A bizonytalan helyzetek kizökkentik a kényelemet, a rutin gondolkodást, a megszokottat, a bizonyosat és arra késztetnek, hogy új utakat, megoldásokat keressünk. Ha nemcsak túlélni akarjuk a 21. századot, de benne meg is élni az életünket, akkor ki kell aknázni, meg kell lovagolni és meg is kell becsülni a bizonytalanságot. Én azt mondom, hogy a kreativitás egy másfajta gondolkodásmód, szemlélet, nézőpont képessége, és mint ilyen, a körülményektől függetlenül szabadon dönthetünk a fókuszunkról, hogy hova helyezzük és milyen lehetőségeket látunk meg körülöttünk.

A Womenspiration inspiráló reggeli programsorozatod is alapvetően a kreativitásra épül, mesélnél erről egy kicsit?

Mikor az alapítótársam, Barta Niki megkeresett 2018 januárjában, hogy igyunk meg egy kávét, még nem sejtettük, hogy februártól egy olyan havi eseménysorozatot indítunk el, amely már az első és az összes többi alkalommal is teltházas lesz. Az ötlet a saját igényünkből indult ki, hogy szívesen részt vennénk olyan eseményen, ahol nem csak egy előadó mond valami érdekeset, nem csak tréner ad át tudást, ami nem csak száraz networking reggeli, hanem ahol izgalmas feladatok vannak, ahol mindig egy előremutató közösségi irodában vagy különleges helyszínen vagyunk, ahol a résztvevők is formálhatják a témákat és megoszthatják a tudásukat, tapasztalatukat. Ilyennel még nem találkoztunk és ha már nem volt ilyen, gondoltuk, megcsináljuk, és a teltházas eseményből az látszott, hogy erre másoknak is igénye van. Úgy szoktunk fogalmazni, hogy mi, a szervezők adjuk a kreatív keretet a téma megjelöléssel, és a mindig megújuló, egyedi feladatok összeállításával, viszont a résztvevők töltik meg színes és értékes tartalommal, a saját szakmai tudásuk, véleményük, megéléseik, magánéleti tapasztalatuk segítségével. Egy-egy ilyen eseményen fantasztikus női energiák szabadulnak fel, ahogy mindenki megnyílik, segít, játszik, ötletel, megoszt, támogat, miközben fantasztikus partnerek is mellénk álltak, így sok nyereménnyel, finom kávéval és finom falatokkal várhattuk a résztvevőket. A jelenlegi helyzetben – az év elejétől és a nyártól eltekintve – csak online tudunk a közösséghez szólni, amely alkalmak szintén izgalmasak, ám éppen azt az esszenciát sínylik meg, ami a Womenspiration egyik ereje, hogy személyesen részt veszel egy programon és kapcsolódsz másokhoz… persze igyekszünk becsempészni az online térbe is klassz témákat, és vannak online kurzusaink is időmenedzsment és személyes márkaépítés témában, ám reméljük, tavasztól ismét szervezhetünk offline reggeliket.

A könyv megjelenése előtt, valamint napjainkban is fut több kihívásod. Gondoljunk csak az 52 hét, 52 könyv kezdeményezésre. Mennyire van igénye tapasztalatod szerint az embereknek az ilyen jellegű kihívásokra?

Évek óta mindig van valami szikrás kihívásom, volt már az egy éven keresztül heti egy könyv elolvasása, amit említettél, volt a szintén egyéves heti egy feladat a mókuskerékből való kimozdulásra, voltak havi kihívások, és ezek mögé többezren sorakoztak fel, illetve a könyvhöz kapcsolódó 6 hetes Élj kreatívan! kihívás is nagyon népszerű, a harmadik turnust indítom januárban. Azt látom, hogy főleg most, hogy minden átkerült az online színtérbe és sok esemény online nem jól működik vagy egyáltalán nem működik, mert tele vagyunk online zajjal, addig a kihívások virágzanak, hiszen ebben az esetben az emberek úgy foglalják el valami izgalmassal saját magukat, hogy fejlődnek is belőle. Egy kihívás során kipróbálhatod magad egy új szerepben, új tudást sajátíthatsz el, kitartásra sarkall és egy közösségben csinálod, miközben versenyben is vagy másokkal és magaddal is. Én a 6 hetes kihívásba gamification elemeket is vegyítettem, vagyis a napi feladatok elvégzésével pontokat gyűjthetnek a résztvevők, amiket nyereményekre válthatnak, ez pedig tovább fokozza az egyébként magas belső motivációt, elköteleződést. A kihívás egy játék is, és a játékkal visszanyúlunk a kíváncsi, nyitott gyermeki énünkhöz, aki csordultig volt kreativitással és tőle merítünk. A könyvemben is ajánlottam heti kihívásokat, mert hiszem, hogy ezekkel új színeket fedezhetjük fel, kicsit kimozdulhatunk a kényelmi zónánkból és érdekesebben telnek a napjaink. Nagy kedvence az Élj kreatívan! 6 hetes kihívás résztvevőknek például a napi 10 perc reggeli kreatív írás, a mondj nemet, amire eddig igent, vagy épp fordítva, amit eddig nem vállaltál be, mondj igent, vannak különféle bátorságpróbák vagy éppen a kreativitás gyilkosuk tettenérése és kicselezése is izgalmas kihívás számukra.

Te mikor fedezted fel magadban ezt a fajta erőt? Gyerekként is megmutatkozott már?

A könyvben is írok róla, hogy sosem tudtam unatkozni, mindig kitaláltam valamit és elég renitens kisgyerek voltam, kilógtam a sorból, szerettem kiszélesíteni azokat a kereteket, amelyekbe mások igyekeztek beletenni, és nagyon szerencsés vagyok, mert a szüleim megbíztak bennem és hagyták kibontakoztatni a kis ambícióimat. Az általuk biztosított szerető biztonság és elengedő szabadság keveréke jó muníció volt, amivel egyébként kihívás volt felnőni, hiszen a kortársaim nagyon nem ilyen szellemben lettek nevelve, és így mindig kilógtam a gondolkodásmódommal, de így váltam olyan felnőtté, aki folyton igyekszik meglátni a lehetőségeket, elfogad másokat és más nézőpontokat, megőrizte a szabad gondolkodás, a tudásvágy és a lelkes tenni akarás képességét – vagyis egy olyan szemléletet, amellyel nem volt zökkenőmentes felnőni, de ma már sokat segít az utamon és ma már lehetőségemben áll másokat is erre a kreatív szemléletmódra, szabad önkifejezésre bíztatni.

INTERJÚ LENGYEL TAMÁS SZÍNÉSSZEL

Az év végégre, illetve az új év kezdetére van esetleg bármilyen extra tipped, amivel szerinted közelebb kerülhet az illető a sikerhez?

Sokszor alábecsüljük a pihenés fontosságát, hogy feltöltsük magunkat. A lemerítéshez nagyon értünk és a telefonunkat azonnal töltőre rakjuk a nap végén, hogy tovább tudjuk használni, de magunkat elfelejtjük. Akkor is nyúzzuk magunkat, ha nem jönnek az ötletek, ott cikázunk a problémák körül és feszültek vagyunk, szorongunk, ha nem jön a válasz és hogy mások mit gondolnak, ha így vagy úgy cselekszünk … ismerős, ugye? Tanuljuk meg elengedni a dolgokat, hagyjuk magunkat egy kicsit frissebb szemmel ismét ránézni. Volt már velünk olyan, hogy a villamoson ülve vagy könyvet olvasva, esetleg a zuhany alatt vagy kirándulás közben egyszer csak belénk hasított egy jó ötlet, valaminek a megoldása? Átéltük már, hogy A-ból B-be vezetve szinte azt sem tudjuk, hogyan jutottunk el, mert máshol jártak a gondolataink és szuper ötleteink támadtak vagy csak szellemileg kikapcsolódtunk? Épp inkubálódtunk, amit kötelező napi rutinná tennék. Az inkubálódás az öt állomásos kreatív problémamegoldó folyamat második állomása. A második! Az első, amikor szembesülünk egy problémával, a második, hogy hagyjuk érni a megoldást, majd jön az AHA-élmény, aztán a kritikus értékelés, majd a megoldás…. de hogy akarunk eljutni az ötödik lépésig, ha kihagyjuk a másodikat, a pihentetés fázisát?! Azt a szakaszt, amikor a meglévő infók kapcsolatot képezhetek új ingerekkel, és így segítve bennünket új ötletekhez, megoldásokhoz. Tanuljuk meg érlelni a dolgokat, sokkal sikeresebbek lehetünk, ha a mindennapjaink részévé tesszük az inkubálódást, legyen szó egy rövid sétáról, egy kis olvasásáról, utazásról, más feladatokban való elmerülésről… én például mindig átgondolok egy feladatot fejben, mielőtt elmegyek futni, és közben/után meg is van a megoldás, hiszen amíg egy automatikus tevékenységgel lefoglaljuk a logikus bal agyféltekénket, a kreatív jobb szabadon szárnyalhat, a tudattalanunk befogadja az új ingereket, amik érnek közben és összekapcsolja már meglévő infókkal. Ez az egész folyamat – fogalmazzunk úgy, a biológiai ötletgyárunk – csodásan működik, a kulcs a pihentetés, próbáljátok ki!