Menü

Interjú Lengyel Tamás színésszel

A tartalomban hiszek, nem a külsőségekben!

Home » Életmód » Interjú Lengyel Tamás színésszel - 03.2017

Akár a tévét kapcsolja be az ember, akár színházba látogat el, könnyűszerrel belefuthat Lengyel Tamás alakításába, aki a nekünk adott interjúban azt is elárulja, hogy mit csinál szívesen két próbafolyamat között.

Amikor az interjú időpontját egyeztettük, nagyon megörültél a felismerésnek, hogy van egy szabad estéd, amikor színházba mehetsz. Ez inkább konkurenciafigyelés vagy szórakozás a részedről?
Alapvetően elég sok este játszom, így ritkán van alkalmam eljutni színházba. Éppen túl vagyok egy főpróba­héten, ami szintén nem a szabadnapokról szól. Szerintem fontos tisztában lenni azzal, hogy más színházakban mi történik, hogy milyen a szakmai közeg, amelyben az ember a munkáját végzi. Ugyanakkor jó nézőnek tartom magam. Ha nem tetszik egy előadás, akkor színésszé válok, és meg tudom fogalmazni, mi a bajom. Ha viszont hatással van rám, akkor egyszerű néző leszek és laikusként élvezem az előadást.

Alighogy véget ért az RTL-en A mi kis falunk, bejelentették a Válótársak folytatását, s közben a Vígszínház közönségét is estéről estére szórakoztatod. A mozi, a sorozat, avagy a színház az igazi szerelem számodra?
Nem tudok választani és természetesen nem is szeretnék (nevet). Mindegyiket egyformán szeretem csinálni, hiszen mindegyik teljesen más. A színház élő, intim műfaj. A megismételhetetlenség művészete, nincs változtatás, csak az adott pillanat létezik, míg a filmezésnél minden javítható, átalakítható, a hatás nem csak a pillanaton és a színészen múlik. De akármelyik esetet is nézzük, a legfontosabb, hogy a munkában legyen felelősségem, legyen hatásom a végkifejletre.

Szerencsére úgy tűnik, hogy a szakma nem skatulyázott be, hiszen számtalan különböző karaktert formáltál meg az elmúlt években. Szerinted minek köszönhető ez?
Magyarországon szerintem egy színésznek nincs túl sok lehetősége válogatni, de mégis igyekszem tudatosan megválasztani a munkáimat. Véleményem szerint egy színész akkor tud hiteles lenni a szerepeiben, ha van köze a közvetítendő érzelmekhez. Félreértés ne essék, nem kell gyilkosnak lenni ahhoz, hogy egy ilyen szerepet eljátsszon az ember, de az indulattal vagy épp a dühvel valamiféle köszönő viszonyban kell lenni. Minden esetben igyekszem megkeresni a kapcsolatot és hiteles maradni. Minden szerepről úgy gondolkozom, mint különálló karakterről, melyek szándékai, motivációi még ha ismerősek is, nincs közük hozzám.

Milyen Lengyel Tamás, amikor éppen nincs színpadon?
Az nem fontos! Szerintem szükséges a sterilitás a színész részéről, csak így tudsz igazán hiteles maradni. Ha tudnád például, mik a szokásaim, vagy milyen vagyok, amikor kiborulok, lehet, hogy prekoncepciód keletkezne és végig ezzel a gondolattal küzdenél, miközben én a színpadon vagy a filmben egy teljesen más karaktert játszom. Tehát szerintem kell távolságot tartani…

Egy hosszabb felvétel vagy akár színházi próbasorozat után mivel tudsz egy kicsit kiszakadni a mindennapokból?
Szeretek sorozatokat nézni, színházba járni, olvasni, s ha éppen ráérnek a barátaim, akkor velük csinálni valami programot, vagy utazni. Nagyon sok helyen nem voltam még a világban. Most el is határoztam, hogy minden szabadidőmet erre szánom. Így néhány hely felkerült a listámra, ahová a következő hónapokban szeretnék eljutni.

Reflektorfényben élsz: a szépségápolás mennyire része a mindennapjaidnak?
Nem vagyok nagy igényű – de mindennap fürdöm, fésülködöm, parfümöt használok és fogat is szoktam mosni (nevet). Viccen kívül, úgy gondolom, ápolt ember vagyok, de kicsit mesterkéltnek érzem, ha egy férfi élre borotválja a szakállát, ha túlságosan sok energiát fordít a frizurájára. Én ebben mindig álságot és kompenzálást érzek. Sokkal inkább hiszek a tartalomban, mint a külsőségekben. Ha éppen nem vagyok torzonborz, akkor az számomra már elfogadható állapot (nevet). A fotózások alkalmával is rendszeresen kérem a fotósokat, hogy az utómunka során véletlenül se tüntessék el a karikáimat vagy a ráncaimat, hiszen ez is én vagyok. Nem szeretem a sterilitást, ha valami túl patent a való életben, attól borzongok.

Innen épp bokszedzésre rohansz. A színpadi kondid miatt fontos a sport, vagy ezzel ellensúlyozod a színpad adta kötöttségeket?
Sok a stressz az életemben, a megfelelés, mert a színészet egy meglehetősen kiszolgáltatott szakma. A sport enged egy kicsit magamra figyelni, lelazulni. Kikapcsol azokból a gondolatokból, amik egyébként állandóan a fejemben mennek. Minőségi változást érzek, amikor aktívan sportolok. Ugyanakkor munkaköri kötelességem is az állagmegóvás (nevet), a kondícióm és a testem karbantartása. Nem engedhetem meg magamnak, hogy ne sportoljak.

Hogy látod, jó döntés volt színésznek állni?
Ha nem görcsből csinálja az ember, ha nem az elvárások irányítanak, hanem az élvezet és a játszási kedv, akkor ez a szakma a legjobb. Ez nem minden esetben megvalósítható, de igyekszem ezt elérni estéről estére, filmről filmre. Nagyon jó, hogy másnak a bőrébe bújhatok. Szeretek játszani, remélem, hogy ez az érzés soha nem múlik el. Vagy ha elmúlik, akkor be kell fejezni az egészet.

Annak idején két évig jártál biológia fakultációra. Így visszatekintve, el tudnád képzelni magad mint orvost?
Nem tudom, hogy mi lett volna, ha orvos leszek – ez egy nehéz kérdés. Szerettem a biológiát, és empatikus embernek tartom magam. A fő motiváció az volt, hogy segítsek az embereken, de azt gondolom, hogy a történetmeséléssel ugyanezt teszem.

Sosem volt bakancslistás számodra a nemzetközi karrier?
Olyan jelentős nyelvi deficittel rendelkezem, amit nem nagyon lehet már közel a negyvenhez megugrani (nevet). Egyébként meg minden energiám arra ment, hogy az itthoni egzisztenciámat megteremtsem. Persze, ha jönne egy felkérés, akkor nem mondanék nemet, szívesen csinálnám. Nemrég kétszer is alkalmam nyílt idegennyelvű színházat csinálni és mondhatom, nem ugyanaz angolul játszani, mint magyarul. Sokkal nehezebben fogalmaztam és azt hiszem, hogy karaktert cizellálni is sokkal több munkába került. Úgy érzem, ha nincsen igazán gyakorlatod a nyelvben, akkor az evidenciák is nyűggé válhatnak és ez fennakadáshoz vezethet. De jó élmény volt és a végül sikeresen abszolváltam.

Vannak esetleg karakterálmaid?
Inkább azt mondanám, hogy melyik sorozatban kit játszanék szívesen, például a Homelandben Peter Quinn-t, a Kártyavárban Doug Stamper-t, vagy akár a Suits-ban Harvey Spectert. Szerettem volna egyszer játszani egy igazi suttyót, mint amilyen A mi kis falunkban Gyuri szerepe, és szerencsére erre lehetőségem is nyílt.

Mentés

Mentés

Mentés

Vissza az oldal tetejére
ÉrtemTovábbi információk