Active Beauty
Interjú Rubesch Lindával

„Nyitottabbak az emberek a sup-jóga felé, mint a klasszikus jóga felé”

Interjú Rubesch Lindával

Rubesch Linda tíz éve egy sportsérülés után kezdett el jógázni, mostanra pedig a klasszikus ashtangaoktatáson túl igazi jógaínyencségeket is tartogat a lelkes gyakorlók számára.

Hogyan találtál rá a jógára?

Gyerekkoromtól kezdve kiemelten fontos szerepe volt a sportnak az életemben, de 10 évvel ezelőtt volt egy csúnya sérülésem. Görkorcsolyázás közben elestem, roncsolódott a térdem, aminek köszönhetően nem tudtam a korábbi sportokat végezni. Minden orvos, akinél voltam, azt mondta, hogy visszafordíthatatlan a roncsolódás – nem tudtam felvenni a hosszúnadrágot, nem tudtam rendesen járni. Ijesztő volt, hogy maga a fájdalom sem múlt. Így végül egyfajta pótcselekvésként mentem el ashtangázni, és hosszú idő után az volt az első másfél óra, hogy nem éreztem a fájdalmat, ami hihetetlen élmény volt – és ott is ragadtam.

Ez eddig egészen sorsszerűnek tűnik. A jógaoktatói pozíció is mondhatni a semmiből jött?

Nagyon érdekesen alakult, mondhatnám, hogy kényszerítettek rá (nevet). Ahova akkoriban jártam ashtangázni, alig pár alkalom után felhívott az oktató, hogy elutazik és helyettesítőre lenne szüksége. Bár értetlenkedve elhajtottam, addig zaklatott, mígnem rábólintottam, hogy helyettesítem, miközben magamat azzal nyugtattam, hogy úgysem fog eljönni senki – de jöttek… nagyon sokan. Miután letelt a helyettesítési időszak, a helyek visszahívtak, hogy tartsak órákat, de mindenhol kijelentettem, hogy előbb szeretném elvégezni az oktatói képzést. Ez így is lett, bár nem kaptam meg azt a fajta megerősítést, amire vártam, egész egyszerűen nem tanultam többet, mint amivel odamentem. Onnantól már tartottam órákat, de közben folyamatosan képeztem magam, és persze képzem is a mai napig. Szerencsére időközben megtaláltam azokat a szakembereket, akiktől megkaphattam a kellő tudást és gyakorlati tapasztalatot.

Azonban az ashtangánál nem is álltál meg, hiszen Magyarországon az elsők között vágtál bele a SUP-­jógába! Hol találkoztál ezzel a jógatípussal?

Világéletemben balatoni lány voltam, és mint olyan, a szörf sem maradhatott ki a nyári sportok közül. 2014-ben kimentem a szörffel a vízre, de elállt a szél, így úgy döntöttem, hogy elkezdek jógázni a deszkán. Mivel nagyon megtetszett, mire partot értem, már el is kezdtem nézni a neten, hogy van-e ilyen sport, mit lehet ebből kihozni, de akkoriban még csak nagyon messzi helyeken ismerték ezt a műfajt. Végül nekiálltam spórolni és 2015 januárjában kiutaztam Kaliforniába, hogy részt vegyek egy SUP-jóga-oktatói képzésen. Az év tavaszától pedig már saját órákat tartottam Balatonföldváron.

INTERJÚ BÁNHIDI DÓRÁVAL

A SUP-jóga elsőre sokak számára ijesztőnek tűnik. Van olyan eset, amikor te sem ajánlod valakinek?

Az egyetlen ellenjavallat, ha valakinek durva víziszonya van. Valójában még annak is szoktam ajánlani, hogy próbálja ki, aki alapvetően nem szereti a jógát. Sokan kicsit a 22-es csapdájából tekintenek erre a sportra: nem jógázom, mert nem vagyok hajlékony, nem csinálom, mert nincs jó egyensúlyérzékem, de közben ezek sosem lesznek meg, ha az ember nem vág bele. Kifogás az mindig van, meg lehet kreálni is, de alapvetően azt tapasztalom, hogy nyitottabbak az emberek a SUP-jóga felé, mint a klasszikus jóga felé.

Azontúl, hogy az ember minden porcikáját átmozgatja, mit tud még adni ez az irányzat?

Meseszép helyszínen jógázol – a természetben való mozgás nagyon felértékelődött az utóbbi időszakban. Azt szokták mondani, hogy a víz hullámzása stresszoldó, ahogy az egyensúlygyakorlatokra is igaz ez az állítás. Összességében pedig sokkal intenzívebb gyakorlást tud nyújtani, mint a szárazföldi óra.

Télen – a medencés gyakorlati órák mellett – az általad kifejlesztett Emocean szárazföldi deszkákon lehet várni a következő vizes szezont. Hogy néznek ki ezek az órák?

Az én deszkáim abszolút jógára vannak tervezve: a méret, az anyag, és a billegés foka is mind azt segíti elő, hogy hasonló intenzitású mozgást lehessen végezni, mint a SUP-on, bár tény, hogy a balatoni chill hangulatot nem lehet terembe zárni. Van, akinek az Emocean deszkán való jógagyakorlás a könnyebb, és van, akinek a SUP-on komfortosabb a pózokat váltani – erre nincs bevált séma. De az biztos, hogy mindkettő átmozgatja az embert, és kellő kihívás elé állítja.

Mit gondolsz, minek köszönhetően lett hirtelen ekkora siker a SUP és a SUP jóga hazánkban?

Az embereknek imádnak kütyüket és saját felszerelést vásárolni, amit több sportnál is észrevettem, amit jelenleg is csinálok. A mászásból is hirtelen lett tömegsport, ahogy a snowboardból, valamint a wakeboardból is. Szeretik, hogyha valami egy kicsit extrémebb, mégis elérhető és be lehet hozzá vásárolni; nemcsak egy adott sportot űzöl, hanem egy nagyon jó kis infrastruktúra van ma már köré építve. Mostanra rengeteg embernek lett SUP deszkája, hiszen nagyon könnyű hozzájutni, nagyon népszerű. De az igazi hype-t az mutatja, hogy több fórumon is kiderül, az emberek egy bizonyos része úgy vesz deszkát, hogy előtte sosem próbálta ezt a sportot.

INTERJÚ JAKUPCSEK GABRIELLÁVAL

Oktatóként ugyanúgy tudod még élvezni a jóga gyakorlását mások óráin?

Amikor az ember már oktató, akkor van benne egy extra nyomás, hogy még jobban, még precízebben csinálja az adott pózokat. Volt olyan időszakom, amikor kissé stresszessé vált a saját gyakorlásom, mert úgy éreztem, hogy nem tudok eleget gyakorolni, vagy éppen nem tudtam kihozni magamból azt, amit szerettem volna. Szerencsére ezek a ritkább alkalmak, és többségében megadja azt a nyugalmi komfortot, amire igényem van. Régebben én voltam az, aki bármilyen csoportos órán is volt igyekezett elbújni a terem sarkába, hogy lehetőleg senki se lássa, ha odajött a tanár, akkor még le is merevedtem, de a jógában ezt sosem tapasztaltam, onnantól, hogy ráálltam a matracra, már nem érdekelt, hogy mi történik körülöttem.

A te óráidon is ezt tapasztalni, az ember egy percig sem feszeng, nem érzi azt, hogy nem elég jó oda. Szerinted minek köszönhető ez elsősorban?

Azt gondolom, hogy akik nálam jógáznak, azok egy nagy közösség. Egy közösségben pedig könnyű elengedni magad, egy nagyon támogató csapatról beszélünk, akik mindig nyitottak az új emberekre. Nálunk nincs irigykedés, mindenki őszintén tud örülni a másik sikerének legyen az a jógamatracon, vagy a mindennapokban. Nagy mázlim van, hogy ilyen csapatom van.