Interjú Makranczi Zalánnal

Makranczi Zalánt láthattuk már színházban, tévében, moziban, és számos hollywoodi csillagnak kölcsönözte már a magyar hangját is. Jelenleg a Mintaapák című sorozattal szórakoztatja a közönséget, ám szoros időbeosztása ellenére is szakított ránk időt!

Néhány hónapja csatlakoztál a TV2 Mintaapák című sorozatához. Mesélj, milyenek a forgatások?

Jelen pillanatban csak azon gondolkozom, hogy hogyan fogom túlélni a mai előadást. Háromkor keltem, tizenkét órája talpon vagyok a forgatás miatt, és este hétkor még vár rám egy színházi előadás is – most ez megy egy ideje. Előbb nekem volt főpróbahetem, majd Mészáros Bélának, így maradtak a hajnali forgatások a Mintaapáknál.

És ne feledkezzünk meg arról sem, hogy mindemellett jó néhány színházban is fut jelenleg darabod…

Igen, nem panaszkodhatok: Budaörsi Latinovits Színház, Játékszín, József Attila Színház, Karinthy Színház, Fészek Művészklub és Vallai Kert.

INTERJÚ SCHELL JUDIT SZÍNÉSZNŐVEL

Ahogy mondani szokták, ez még gombócból is sok. Hogy bírod ezt a hajtást?

Mindig figyelek a balanszra. Jó, hogy van az életemnek egy olyan része, ami ennyire pörgős, ugyanakkor ügyelek arra, hogy legyen egy visszalassulás is a folyamatban – ha más nem, legalább a nap végén. Azt gondolom, hogy a normál élet tempóját nem szabad elfelejteni: ha a gyerekeimet belerángatnám ebbe a pörgésbe, amiben én vagyok, az nem lenne egészséges. Szóval leginkább mesterségesen figyelmeztetem magam arra, hogy egy bizonyos ponton túl már ne pörögjek. Ilyen szempontból erre húsz éve folyamatosan trenírozva vagyok. Ha vége van egy előadásnak, akkor azt szoktuk mondani, hogy le kell járjon az ember – olyanok vagyunk, mint a felhúzhatós robotok.

Látod magad előtt, hogy mikor lesz egy nagyobb lélegzetvételnyi szusszanás?

A karácsonyi időszak már pihenősebb lesz. Nem is vállaltam be új darabot. Úgy mindig könnyebb munkát elvállalni, ha az ember látja, hogy hol van a vége. Valójában mindig azokat a munkákat szerettem, amiknek van belátható eleje, közepe, vége – úgy tudok tervezni, ami különösen fontos.

Sok lábon állsz szakmán belül: színház, sorozat, film, szinkron. Fontos számodra ez a fajta sokszínűség?

Mindegyik egészen más jellegű munkát igényel, és mást is ad nekem. Egy sorozatban például ritkán történik meg az, hogy egy szereplő egyik pillanatról a másikra megváltozik, ott szép lassan történnek a dolgok, cserébe napi huszonöt jelenetet kell felvenni, és egy nap akár 34–36 oldalnyi szöveget kell megtanulni. Ha mindennap forgat az ember, akkor ezt napi szinten tudni kell hozni. A színházi előadások esetében egy ívet kell végigjátszani, ott pár óra alatt kell kihozni az adott karakter alfáját és ómegáját. A film pedig szintén egy más világ, ott nagy szünetek vannak a technikai átállások miatt, van, hogy 2-3 óra is eltelik két egyperces felvétel között. Ez is egyfajta extra képességet kíván meg a színésztől, hiszen állandó készenlétre kell trenírozni magunkat.

Mit tapasztalsz, a színházban hogy fogadják, hogy tévés színészként is tevékenykedsz?

Sosem éreztették velem azt, hogy jobb, rosszabb, vagy bármiképp is másabb színész lennék. Az biztos, hogy sokszor visszatérő mondat esetemben az, hogy „olyan nehéz egyeztetni téged”, hiszen sok különféle produkciót kell összehangolni. Azt gondolom, hogy onnantól, hogy Amerikában elindult a minőségi sorozatgyártás, mindenki megpróbál ebbe az irányba törekedni, már nem úgy állnak a sorozatokhoz, mint korábban. Ma már egész más a megítélése.

Tavaly elindítottad a saját vlogodat is Mi dolgod a világban? felütéssel. Várható folytatása?

Igen, nagyon sajnálom, hogy leállt a forgatás, de a koronavírus kissé keresztülhúzta a számításokat. De lesz folytatás! A Mi dolgod a világban? első évadában a családtagjaimat interjúvoltam meg, és szerintem ez egy olyan kérdés, amit időről időre érdemes feltenni, mert a mai világban a sok-sok információ miatt hajalmosak vagyunk kicsit elveszni, és olykor csak lebegünk a semmiben.

INTERJÚ FELMÉRY LILI BALERINÁVAL

Jelenleg milyen feladatot dobott eléd az élet?

Most, hogy csinálom a Mintaapákat, a szakma egy új szegmensét tanulom meg. Ilyen feladat még nem volt az életemben – ilyen hosszan, ilyen igénybevétel mellett. Szóval most ehhez próbálom alakítani az életemet, hiszen ahogy korábban is mondtam, fontos, hogy a munka mellett a családra is maradjon minőségi idő. Tanulom, hogy mikor kell nemet mondani bizonyos dolgokra. Van, hogy nagyon tetszik egy munka, ami megtalál, de egész egyszerűen már érzem, hogy van az az idő, amit már nem szeretnék elvenni a családomtól. Alapvetően egy mindenre igent mondó ember vagyok, így ez kemény dió számomra.