Active Beauty
Interjú Fejős Évával

„Minden szokatlan helyzet inspirál”

Interjú Fejős Évával

Hogyan élte meg a népszerű írónő a koronavírus-járvány hozta helyzetet? Többek között erről mesélt nekünk Fejős Éva.

Hazánkban, ha jól sejtem, az első írónő voltál, akit megihletett a koronavírus-járvány hozta helyzet, és karanténregény-sorozatot adtál ki. Milyen fogadtatásuk volt az írásaidnak?

A kisregények – amelyek egyébként nyárra egy kötetté állnak össze, illetve Egyszer az életben címen mozaikregénnyé, hiszen a végén kiderül, hogy ki kivel milyen kapcsolatban van, és szép lassan, mint egy puzzle-t, kirakja az olvasó is a képet – a karantén elején kezdődnek, és időben hetente haladnak oda, ahol most tartunk. A járvány inkább a díszlete ezeknek az írásoknak, illetve ez tényleg egy Fejős Évá-s felütés, hiszen nálam a regényekben a szereplők olyanok, akikről el tudod képzelni, hogy bármikor belépnek az ajtón, viszont általában szokatlan dolgok történnek velük. Hát most elég szokatlan volt mind a hőseimnek, mind nekünk, hogy hirtelen egy láthatatlan fenyegetéssel kellett szembenéznünk és magunkra kellett zárnunk az ajtókat (már akinek erre lehetősége volt).

Kreatív emberként mennyire hatott rád inspirálóan ez az időszak?

Engem minden szokatlan helyzet inspirál, akár elképzelem, akár a valóságban is tapasztalom. Most mondjuk nehezebb volt, mert a bölcsi is szünetelt, és ketten, sőt anyuval együtt hárman is kevesen voltunk Lindához, a hároméves kislányunkhoz, szóval eleinte a karantén írásmentesen telt. Később persze kialakult a napirendünk, és nagyon jó volt – visszanézve pedig kicsit már nosztalgiát is érzek – ennyit együtt lenni a családdal. Linda végre hétköznap is sokat volt az apukájával, tehát a családot tekintve jó volt, de az írást elég nehezen tudtam megoldani.

INTERJÚ SCHELL JUDIT SZÍNÉSZNŐVEL

Sokan talán nem tudják, de saját könyvkiadód is van. Hogy látod, az olvasási szokásokat mennyire rendezte át
a bezártság? Mit tapasztaltál?

Az olvasási szokásokban szerintem annyi változás volt, hogy azok is erőt merítettek a történetekből, akiknek korábban nem volt túl sok idejük olvasni. Az, hogy nem könyvesboltból, hanem webshopból rendeltek, nem befolyásolta túlzottan az olvasási szokásokat, viszont többen rákaptak az e-könyvekre. Én azzal tudtam újdonságot hozni az olvasóim életébe, hogy a karanténsorozatomat szinte rögtön a megírás után, hetente, részenként olvashatták e-könyvben, aztán nyártól majd nyomtatásban is. Szerintem ez nagy újítás, ráadásul rögtön tudtam reflektálni arra, hogy mi történik körülöttünk a világban.

Kisgyermekes anyukaként mi volt az elmúlt időszakban számodra a legnagyobb kihívás?

A legnehezebb az volt, hogy mivel Linda imádja a gyerektársaságot és a barátnőit, hogyan magyarázzam, magyarázzuk meg neki, hogy egy vírus miatt szünetel a bölcsi, és szünetelnek a találkozások. Aztán később, a vége felé már néhányan elkezdtünk összejárni, de nagyon hiányzott neki a bölcsi. A kihívás az volt, hogy éjjel írjak, amikor már csend volt a házban, de bevallom, gyakran belealudtam, és arra ébredtem, hogy krikszkrakszokat pötyögök, szóval ez a része nem volt egyszerű. El sem tudom képzelni, hogy oldották meg a nagyobb családok, hogy mondjuk van egy kisgyerek, meg két nagyobb, akivel tanulni kell, és „mellesleg” otthonról dolgozni a szülőknek.

Számtalan könyvvel, jobbnál jobb történettel a hátad mögött honnan merítesz ihletet, hogy mindig sikerül valami egészen újjal meglepni a közönségedet?

Talán az a titok, hogy mindig azt írom, amit én magam olvasni szeretnék. Ezért is kell állandóan megújulnom, hogy ne unjak rá magamra. És a másik az olvasás. Mindig felfedezek magamnak új szerzőket, új műfajokat – az olvasmányélményeimből rengeteget tanulok.

Van olyan író, esetleg konkrét mű, ami nagy hatással volt rád a pályád kezdetén?

Nagyon sokan. És tudom, ma már furán hangzik, főleg, hogy a szórakoztató irodalmat képviselem, de elsőként Maupassant novellái. A mai napig visszatérek hozzájuk, feszesek, van a felszín alatt egy kis humor, rengeteget tanultam tőle. És a krimiszerzőktől is. Minden egyes regényemet úgy írom, mintha krimit írnék (és néha valóban az is lesz belőle). A mostani kedvenceim, akiktől már hosszú ideje nem tudok elszakadni: Nick Hornby, Marian Keyes és Anna Gavalda.

A szépségápolás tekintetében, hogyan néz ki a fürdőszobai rutinod?

Reggel spinnning, utána zuhany, arckrém alá C-vitaminos szérum, arra valami könnyű krém, és a tetejére 50 faktoros naptej. Utóbbit itthon márciustól októberig biztosan használom, persze vékonyan. Imádom a testvajakat, illatosat, nyáron inkább testjoghurtot használok. Sminkben nem vagyok elég erős, de a karantén kezdete óta felolvasom a regényeimet a közösségi oldalamon, és előtte – este – azért használok egy kis pirosítót, szempillaspirált, rúzst. Az esti zuhanyozás után ugyanúgy szérumot és egy könnyű krémet kenek az arcomra, és vékonyan testápolót. Reggel-este egy kis parfüm, a hangulatomhoz illőt szoktam választani.

INTERJÚ JAKUPCSEK GABRIELLÁVAL

Hogyha üzenhetnél most valamit a 16 éves énednek, mi lenne az?

Ne félj! Semmitől sem félj. Sikerülni fog.

Maradt még megvalósítatlan álmod?

Persze. Szeretnék sokat utazni, minél jobb regényeket írni, néha eljátszom a gondolattal, hogy írok egy tévésorozatot, és szeretnék új szerzőket felfedezni, ahogy már el is kezdtem. Van egy zárt írócsoportom, eddig négy szerzőt találtam, akik ott írták meg az első regényüket, és nagyon jók lettek, úgyhogy ki is adtam őket. Azt hiszem, ez egyfajta küldetésem. Én az első regénypályázaton, amin indultam, második helyezést értem el a kéziratommal, mégis, ezután közel húsz évet kellett várnom, hogy hogy megjelenjen az első regényem. Így hát szeretnék segíteni a tehetséges szerzőknek abban, hogy ne kelljen hosszú évekig várniuk arra, hogy publikálhassák a művüket.