Büszke vagyok magamra!

Aki tudatosítja magában a sikereit, az magabiztosabbá – és boldogabbá – válhat. De hogy sikerülhet értékelni a saját teljesítményünket?

„Büszke vagyok rád!” Ezzel a mondattal már sokakat dicsértünk: a saját gyermekünket, aki jó jegyet kapott a dolgozatára. A partnerünket, akinek sikerült egy nehéz feladatot megoldania. A legjobb barátnőnket, aki jó döntést hozott, vagy épp a kollégánkat, aki megugrott egy új feladatot.

„Büszke vagyok magamra!” Ez a mondat viszont nem sokunk szájából hangzik el. Még a sikeres nők is hajlamosak szerénykedni ahelyett, hogy magabiztosan azt mondanák: „Sokat dolgozom a munkahelyemen, anyaként a családomért, a társadalomért és a közjóért – ezért minden okom megvan arra, hogy egyszer vállon veregethessem önmagamat is.” Ugyanis a saját sikereink elismerése és értékelése fontos lépés a teljes élet felé. „Nem többet kell teljesítenünk, hanem méltányolnunk kell a teljesítményünket – olvashatjuk a meditációval és coachinggal foglalkozó, MyMonk nevű weboldalon. – Ezzel előrébb jutunk annál, mint ha továbbra is túlvállalnánk magunkat, és amitől sose válnánk boldoggá.”

Sibylle Tobler, Hollandiában élő svájci hölgy, a változási folyamatok szakértője ugyancsak azt tanácsolja a könyveiben és a szemináriumain mindenkinek, hogy értékelje a saját teljesítményét és ünnepelje a sikereit. „Sokan átsiklanak a sikerélményeik felett” – írja. Az olyan lekicsinylő mondatok, mint az „Á, szóra sem érdemes”, „Csak szerencsém volt” vagy „Igaz, hogy átmentem a vizsgán, de csalódott vagyok, amiért nem sikerült jobban”, az önbizalmunk fejlődésének útjában állnak. „Aki tudatosítja magában a sikerélményeit, emlékezteti magát arra, hogy sikeresnek lenni igenis lehetséges” – állítja. Ez erősíti bennünk – ahogy a pszichológus nevezi – az énhatékonyság érzését, valamint azt is, hogy mi magunk is hozzájárultunk ahhoz, hogy a dolgok bizonyosképpen alakuljanak. Ennek eredménye: jobban bízunk abban, hogy valami sikerülni fog.

Ezenkívül a saját sikereink elismerése azért is alapvető fontosságú, mert motiválttá tesz. „Ha nem megy el a sikerélményei mellett, hanem elidőzik felettük, és elgondolkozik azon, hogy hogy jutott el odáig, mit tett a sikerért, és mi az, ami segített Önnek annak elérésében, akkor azáltal fontos információkra tesz szert a továbbhaladáshoz – magyarázza Tobler. – Ezek az információk eltárolódnak az agyban, és szükség esetén újra le tudja hívni őket.”

TELJES FLOW-BAN

Ehhez először is meg kell látnunk a sikereinket. Elsősorban a nők hajlamosak azt figyelni, hogy mások mit értek el. A saját teljesítményüket gyakran összehasonlítják másokéval, ahelyett, hogy csak és kizárólag a saját célkitűzéseikhez mérnék önmagukat. De létezik néhány technika, mely segíthetnek abban, hogy tudatosíthassuk magunkban a saját sikeres pillanatainkat.

Bontsuk szakaszokra

Egy 100%-ban elért célt könnyebben könyvelünk el sikerként, mint az úton való előrelépést. Ezért lehet hasznos, ha a feladatokat alfeladatokra szedjük szét. Minden elért mérföldkőért járjon jutalom, így jobban észrevesszük, hogy sikeresen abszolváltunk valamit. Ideális esetben rituálékat kapcsolunk a sikeres céleléréshez: lehet az egy szabad nap, amivel minden etap után megajándékozzuk magunkat, vagy egy kis ünnepség, amikor a csapattal vagy a barátainkkal, családunkkal felemeljük a poharunkat, és iszunk a sikerünkre.

Gyűjtsünk sikereket

A sportrajongók ismerik az elvet: rögzítik a lefutott kilométereiket és az egyéb sportteljesítményeiket a megfelelő applikációkon, és még a közösségi médiumokon is közzéteszik azokat. De a munkahelyen és a mindennapokban is fel kellene jegyeznünk valahova az elért sikereinket, hogy újra és újra fel tudjuk idézni azokat. Ehhez használhatunk egy naplóapplikációt, ha azokat fotók formájában is szeretnénk rögzíteni, vagy vezethetünk egy analóg sikernaplót is. Egy a fontos: csináljuk kitartóan. A legjobb, ha esténként írjuk össze ezeket, és legalább 4 héten keresztül vezetjük.

Az önrész megállapítása

Van, hogy egy csapat részeként sikerült egy feladatot teljesítenünk. Ebben az esetben érdemes végiggondolnunk azt, hogy konkrétan nekünk mekkora részünk volt abban. Nem az a cél, hogy mások orra alá dörgöljük azt, hogy esetleg többet tettünk le az asztalra náluk, hanem hogy mi magunk rájöjjünk arra, hogy milyen sikereket értünk el.

Vizsgáljuk meg az igényeinket

Aki alapos gondolkodás után sem látja sikeresnek az életét, annak az önmagával szemben állított elvárásait tanácsos górcső alá vennie. Lehet, hogy túl sokat várunk el önmagunktól, és egyszerűen ezért nem érezzük, hogy mennyire eredményesek vagyunk? Másoknál is ugyanazt a mércét alkalmaznánk, mint magunknál? Ha nem, akkor itt az idő lejjebb csavarni az elvárásainkat, és megengedőbbé válni önmagunkkal szemben.

A tennivalók listája

A legegyszerűbb módja annak, hogy rávilágítsunk, mennyi mindent értünk el: egy napon, egy héten vagy egy másik időintervallumban. A veszélye: ha csak nehéz feladatokat veszünk fel a listára, akkor gyorsan frusztrálttá válhatunk attól, hogy nem sikerül abszolválnunk őket. Ezért jobb, ha legalább egy ideig olyan tevékenységek kerülnek fel rá, amiket eleve minden nap elvégzünk. Például: felkelni, amikor megszólal a vekker. Reggelit készíteni. A gyerekeket felkelteni. Fogat mosni. Kiválasztani az aznapi ruhát. Összekészíteni a munkahelyi mappát. Elvinni a gyerekeket az óvodába. Bebiciklizni a munkahelyre. Az egész csapatnak kávét főzni. Minden elvégzett feladatot pipáljunk ki a listán. Ennek a koncepciónak két nagy előnye van: több sikeres pillanatot ad, és világossá teszi, hogy valójában „mellékesen” mennyit is teljesítünk egy nap.

INTERJÚ A BOLDOGSÁG SZAKÉRTŐJÉVEL

Fogadd el a dicséretet

Sok esetben mások segítenek nekünk a saját sikereink felismerésében. Feltéve, ha a bókot, amit kapunk, komolyan vesszük, és nem a szőnyeg alá seperjük. Egy „büszke vagyok rád” valakitől, akinek számít a véleménye, nem egy olyan valami, aminek kínosnak kell lennie. Hanem egy olyan valami, amire büszkék lehetünk.