Erős, büszke, egyedülálló
Egyedülállóként: ezekkel a problémákkal küzdenek a szóló anyák és apák
„Amikor a férjem két évvel ezelőtt egyik napról a másikra elhagyott, összeomlott a világom” – meséli Alina, 41 éves bécsi gyógytornász, kétgyermekes anya. „A szakítás után folyamatosan sírtam, és közben a gyakorlati problémákat is meg kellett oldanom. Nagyon kemény volt.”
Az a többszörös terhelés, amit minden szülő ismer, az egyszülős családokat különösen sújtja. És bár ma már egyre népesebb csoportot alkotnak, sokan még mindig alig tudják, milyen is a mindennapi életük valójában.
1. Szakítás és lelki teher
Az egyedülálló szülői lét szinte sosem hirtelen ötletből kezdődik. Többnyire egy szakítás áll a háttérben – a partnertől, a közös tervektől vagy a „tökéletes család” képétől való búcsú. Akár közös megegyezéssel, fokozatosan vagy hirtelen történik, minden a feje tetejére áll.
A feldolgozás időt igényel – még akkor is, ha valaki maga döntött a lépés mellett. Gyakran társul hozzá bűntudat, kétely vagy szégyenérzet. Ahogy Anne Dittmann újságíró és szerző írja „Solo, selbst & ständig” című könyvében: „A szakítás egy gyermek párkapcsolatban óriási törés, amit sokkal könnyebb támogatással feldolgozni. Bárcsak sokkal korábban kértem volna terápiás segítséget.”
2. Az idő szűkössége
Az idő minden szülő számára szűkös erőforrás – az egyedülállóknál pedig kétszeresen is. Nincs másik felnőtt, aki levegye a terhet, minden döntést és feladatot egyedül kell megoldani.
Lena, 31 éves egyetemista, hároméves fiával: „Gyakran éjszaka is ébren fekszem, és azon rágódom, vajon mindent jól csinálok-e. Néha szörnyen egyedül és bizonytalanul érzem magam. De nem akarom kimutatni, nehogy azt higgyék, nincs kézben az életem.”
Ritka a pihenés és az újratöltődés lehetősége. A rugalmatlan intézményi keretek – rövid nyitvatartású óvodák, hosszú iskolaszünet kevés táborral, esti munkahelyi elfoglaltságok – mind logisztikai rémálommá válhatnak. Különösen ott, ahol rossz a közlekedés vagy nincs családi segítség.
Sokan más szülőkkel összefogva találnak kiutat – ez nemcsak praktikus, hanem lelki támasz is. Mert az énidő – legyen szó pihenésről, továbbképzésről vagy egyszerű baráti találkozóról – az egyedülállóknak ritka luxus. Ez a tartós kimerültség gyakran meg is betegít: kutatások szerint az egyedülálló szülőknek háromszor nagyobb az esélyük a depresszióra, mint azoknak, akik párban nevelik a gyermeküket.
3. Az anyagi gondok
Az egyszülős családok kiemelten veszélyeztetett csoport a szegénység szempontjából. Ennek egyik oka a bérszakadék: a nők még mindig kevesebbet keresnek ugyanazért a munkáért, és mivel tízből kilenc egyedülálló szülő nő, ez a hatás fokozottan érvényesül.
Egyetlen jövedelemből kell eltartani két vagy több embert. A gyermektartás sokszor elmarad, és bár létezik állami segítség, nem mindenki jogosult rá, vagy nem is tud róla. Ehhez jönnek a magas lakbérek, a drága gyermekfelügyelet és a bizonytalan munkahelyek.
Sandra, öt éve egyedülálló anya: „A lányom kilencéves. Az apja nem fizet tartásdíjat, így takarítóként dolgozom – hajnalban, hogy délután a gyerek mellett lehessek. Épphogy kijövünk a pénzből. Ha valami elromlik, rögtön pánikba esem.”
Sokan kényszerből részmunkaidőben dolgoznak, ami alacsony jövedelmet és később alacsony nyugdíjat jelent. Az állami támogatások enyhítenek ugyan a helyzeten, de ritkán fedik le a hiányt.
4. Egyensúly a munka és a gyerek között
A munka és a család összehangolása minden szülőnek kihívás – az egyedülállóknak azonban gyakran szinte lehetetlen feladat. Sokan a végzettségük alatti munkát vállalnak, lemondanak a továbbképzésről, vagy csak rosszul fizetett, de rugalmas állást tudnak elfogadni.
Sandra: „Titkárnői állást akartam, de nem kaptam meg, mert attól féltek, sokat fogok hiányozni. Ez teljesen elkeserített.”
Lena, a fiatal anya: „Reggel hatkor kelek, reggeli, óvoda, majd könyvtár vagy előadás. Az egész nap percre pontosan be van osztva, nincs helye semmi spontaneitásnak. Esténként, amikor a kisfiam elalszik, tanulnom kellene, de akkorra én is teljesen kimerülök, vagy ezer más feladat vár rám.”
5. Szülők maradnak a szakítás után is
Még ha a szakítás drámai is volt, a valóságban a szülői kapcsolat nem szakad meg. Közös döntések, folyamatos egyeztetés – mindennapos kihívás. És mivel a gyerek a legfontosabb, a kompromisszumok sokszor nagyon nehezek.
Alina: „A volt férjemmel most próbáljuk a 50-50-es modellt. Így végre van egy kis időm magamra is. Ha ma belenézek a tükörbe a gyerekeimmel, egy egész jó kis csapatot látok. Nem érzem, hogy bárki hiányozna.”
Az egyeztetések azonban így sem érnek véget: orvosi vizitek, nyaralások, iskolai gondok – mindenhez kommunikáció és türelem kell. Nagy segítség lehet a támogatás, különösen, ha új partnerek is belépnek a képbe. Mert ahol a szülők tudnak együttműködni, ott a gyerekek is jól érzik magukat.
