Mammográfia: 7 gyakori kérdés, 7 megnyugtató válasz
Magyarországon évente mintegy 8000 emlőrákos beteget diagnosztizálnak a nők körében – a legfrissebb adatok és szakértői vélemények alapján a mellrák a leggyakoribb daganatos megbetegedés a magyar nők körében. A mammográfia központi szerepet játszik a mellrák korai felismerésben. De hogyan zajlik maga a vizsgálat? És mi a helyzet az esetleges fájdalommal? Egy szakértővel beszélgettünk erről, és mi magunk is részt vettünk a szűrésen – íme az őszinte tapasztalataink.
Inhaltsverzeichnis
- Mi a mammográfia?
- Hogyan zajlik a vizsgálat?
- Mire érdemes figyelni a mammográfia előtt?
- Miért olyan fontos a mammográfia a mellrák korai felismerésében?
- Mi történik, ha gyanús a felvétel vagy felfedeznek egy csomót?
- Mit tehetünk mi magunk a megelőzés érdekében?
- Meghívólevél nélküli is lehet mammográfiára menni?
- Először mammográfián: élménybeszámoló
| Dr. Veronika Riegler sebész, és orvos felelőse az osztrák mellrák-korai felismerési programnak. |
Mi a mammográfia?
A mammográfia a mell speciális röntgenvizsgálata, egyben jelenleg a legfontosabb képalkotó módszer a mellrák korai felismerésére. Arra szolgál, hogy nagyon kis szöveti elváltozásokat vagy daganatokat tegyen láthatóvá, jóval azelőtt, hogy azok tapinthatóvá válnának vagy panaszokat okoznának.
A nőgyógyász szerint ezek a mellrák tipikus tünetei.
Hogyan zajlik a vizsgálat?
A vizsgálat során mindkét mellet egyesével rövid időre két lap közé helyezik, és óvatosan összenyomják azokat. Általában mindkét mellről két röntgenfelvételt készítenek különböző szögekből. A teljes vizsgálat csak néhány percet vesz igénybe. Ha orvosilag indokolt, akkor közvetlenül ezután egy ultrahangvizsgálat (szonográfia) is elvégezhető. Arról, hogy ez szükséges-e, a radiológus dönt. A röntgenfelvételeket két, speciális képzésben részesített szakorvos értékeli egymástól függetlenül (ún. kettős leolvasás). A leletet a páciens általában a vizsgálatot követő 3-5 munkanapon belül kapja meg.
A mammográfia során mindkét mellről készül röntgenfelvétel.
Mire érdemes figyelni a mammográfia előtt?
A mammográfia ideális időpontja a menstruáció utáni néhány nap és a ciklus közepe környéke. A menopauzában lévő nők esetében az időpont nem számít. Ha egy új intézménybe megyünk, akkor mindenképp vigyük magunkkal a korábbi leleteinket.
A vizsgálat napján ne használjunk dezodort, krémet vagy púdert a mell és a hónalj területén, mert ezek torzíthatják a felvételeket. A vizsgálat előtt a mell területén viselt ékszereket el kell távolítani. A legjobb, ha pulóvert, blúzt vagy pólót viselünk, nem egyberuhát vagy overált, mivel a vizsgálat során a felsőtestedet szabaddá kell tenni.
Miért olyan fontos a mammográfia a mellrák korai felismerésében?
A mellrák a leggyakoribb rákos megbetegedés nők körében. A mammográfia képes a daganatokat nagyon korai stádiumban felfedezni. A korán felismert mellrák általában jobban és kíméletesebben kezelhető. A gyógyulási esélyek jelentősen nőnek, minél hamarabb felismerik a betegséget.
Mi történik, ha gyanús a felvétel vagy felfedeznek egy csomót?
Fontos előre tisztázni: a gyanú még nem jelenti automatikusan azt, hogy rákosak vagyunk! 100.000 nőből általában 2.000-nél találnak valamilyen eltérést, aminek következtében különböző kiegészítő vizsgálatokra kerül sor, például emlő-MR-re vagy ultrahangvizsgálatokra, és ha szükséges, szövettani mintavétel (biopszia) is történik. A 2.000 vizsgálat során 421 invazív karcinómát (azaz rosszindulatú daganatot) fedeznek fel és kezelnek*. A további tisztázó vizsgálatok strukturáltan és az irányelveknek megfelelően zajlanak a kezelőorvos felügyelete alatt.* 4. Értékelő jelentés a BKFP-ről, GÖG, 2023
Mit tehetünk mi magunk a megelőzés érdekében?
Havonta egyszer, lehetőleg a menstruáció kezdete utáni ötödik–hetedik napon javasolt a mell önvizsgálata. Ehhez a tükör előtt meg kell figyelni a bőr, a mellforma vagy a mellbimbók esetleges változásait. Ezután állva vagy fekve, lapos ujjakkal, szisztematikusan tapintsuk át a melleket és a hónaljat. Figyeljünk a csomókra, kemény pontokra, behúzódásokra vagy a mellbimbóból történő esetleges váladékozásra. A feltűnő elváltozásokat időben mutassuk meg egy orvosnak.Az önvizsgálat nem helyettesíti a mammográfiát, de segít a jó testérzet kialakításában.
Emellett fontos odafigyelnünk az egészséges életmódra – a rendszeres mozgás, az egészséges táplálkozás, valamint a dohányzás és alkoholfogyasztás mellőzése csökkentheti a mellrák kialakulásának kockázatát.
Meghívólevél nélküli is lehet mammográfiára menni?
A népegészségügyi célú emlőszűrésre azon 45-65 év közötti nők kapnak meghívólevelet a Nemzeti Népegészségügyi Központ közreműködésével a lakóhelyéhez tartozó mammográfiás központtól, akik a szűrés tervezett időpontját megelőző két éven belül nem vettek részt a Nemzeti Egészségbiztosítási Alapkezelő (NEAK) által közfinanszírozott emlővizsgálaton. Magyarországon az emlőszűrés 2002 óta szűrési ciklusonként – 2 évente – biztosított szervezett módon a 45-65 év közötti nők számára.Először mammográfián: élménybeszámoló
Az ACTIVE BEAUTY szerkesztője, Melanie élete első mammográfiáján vett részt. És egyáltalán nem volt olyan rossz, mint amire számított…
Épp most töltöttem be a 40. életévemet. Röviddel ezelőtt egy teljesen szokványos rutinvizsgálaton voltam a nőgyógyászomnál – különösebb ok, illetve panasz nélkül. A vizsgálat végén felhívta a figyelmemet valamire: 40 éves kortól Ausztriában részt vehetek a mellrák korai felismerési programjában, és elmehetek egy mammográfiai vizsgálatra.
Ez a rövid figyelmeztetés nagyon megmaradt bennem. Talán azért, mert közeledett a kerek születésnapom. Talán azért is, mert eredetileg Németországból származom, ahol a nőket csak 50 éves kortól hívják mammográfiára. Ennél helyesebbnek és előremutatóbbnak érezem, hogy Ausztriában már tíz évvel korábban hangsúlyt fektetnek a megelőzésre.
Amikor elhagytam a rendelőt, a kezembe nyomtak egy prospektust az osztrák korai mellrák felismerési programról. Otthon elolvastam, és úgy döntöttem: megcsinálom. A prospektusban minden pontosan le volt írva – beleértve azt is, hogy 45 éves kor előtt telefonos ügyfélszolgálaton keresztül lehet jelentkezni. Egy rövid, egyszerű hívás, és máris elérhetővé vált számomra a vizsgálat. Egyébként 45 éves kortól ez automatikusan történik, kétévente meghívóval együtt.
Kiválasztottam egy röntgenintézetet. Őszintén szólva, volt bennem egy kis bizonytalanság. Elég sok mindent hallani a mammográfiáról: hogy összenyomják a mellet, hogy fájdalmas, hogy kényelmetlen. Ennek megfelelően ideges voltam, amikor megérkeztem. Ám a félelem gyorsan elszállt.
Barátságosan fogadtak, alig kellett várakoznom. Egy öltözőben felül meztelenre vetkőztem. Röviddel ezután behívtak a vizsgálóhelyiségbe. A röntgenasszisztens kedvesen és nyugodtan fogadott, minden egyes lépést elmagyarázott, mielőtt elkezdődött volna a vizsgálat. Már ez önmagában sokat enyhített a feszültségemen.
A vizsgálat: a mellemet a készülékre tették, gondosan beállítottak, majd a kompressziós lappal rögzítették. Igen, a mellet ilyenkor laposra nyomják – de ez egyáltalán nem fájt. Furcsa volt, igen, de nem volt fájdalmas, és nem is tartott sokáig. Ezt a folyamatot mindkét mell esetében, két különböző szögből ismételték meg. A vizsgálat nem tartott tovább 5 percnél.
Ezután felöltözhettem, majd arra kértek, hogy menjek egy másik helyiségbe a kiegészítő ultrahangvizsgálatra egy radiológus szakorvoshoz. Ismét szabaddá kellett tennem a felsőtestemet, és lefeküdtem az ágyra. Amíg az orvos a mammográfiás képeket közvetlenül értékelte, mesélt a vizsgálatról, a mell sűrűségéről, és arról, miért olyan fontos a megelőzés. Aztán mondott egy mondatot, ami máig nem hagy nyugodni: „Minden nap diagnosztizálok egy mellrákot.” Ez a pillanat újra nyomatékosította bennem, milyen fontos elmenni a vizsgálatra – nem félelemből, hanem azért, mert felelősséggel tartozol magadnak.
A leletem rendben volt. Megkönnyebbültem, hálás voltam. És meghoztam egy határozott döntést: két év múlva visszajövök. Egészen biztosan. De akkor már félelem nélkül.
Mert ami megmaradt, az nem a kellemetlenség, amire számítottam – hanem az a pozitív érzés, hogy gondoskodtam magamról.
Ez a rövid figyelmeztetés nagyon megmaradt bennem. Talán azért, mert közeledett a kerek születésnapom. Talán azért is, mert eredetileg Németországból származom, ahol a nőket csak 50 éves kortól hívják mammográfiára. Ennél helyesebbnek és előremutatóbbnak érezem, hogy Ausztriában már tíz évvel korábban hangsúlyt fektetnek a megelőzésre.
Amikor elhagytam a rendelőt, a kezembe nyomtak egy prospektust az osztrák korai mellrák felismerési programról. Otthon elolvastam, és úgy döntöttem: megcsinálom. A prospektusban minden pontosan le volt írva – beleértve azt is, hogy 45 éves kor előtt telefonos ügyfélszolgálaton keresztül lehet jelentkezni. Egy rövid, egyszerű hívás, és máris elérhetővé vált számomra a vizsgálat. Egyébként 45 éves kortól ez automatikusan történik, kétévente meghívóval együtt.
Kiválasztottam egy röntgenintézetet. Őszintén szólva, volt bennem egy kis bizonytalanság. Elég sok mindent hallani a mammográfiáról: hogy összenyomják a mellet, hogy fájdalmas, hogy kényelmetlen. Ennek megfelelően ideges voltam, amikor megérkeztem. Ám a félelem gyorsan elszállt.
Barátságosan fogadtak, alig kellett várakoznom. Egy öltözőben felül meztelenre vetkőztem. Röviddel ezután behívtak a vizsgálóhelyiségbe. A röntgenasszisztens kedvesen és nyugodtan fogadott, minden egyes lépést elmagyarázott, mielőtt elkezdődött volna a vizsgálat. Már ez önmagában sokat enyhített a feszültségemen.
A vizsgálat: a mellemet a készülékre tették, gondosan beállítottak, majd a kompressziós lappal rögzítették. Igen, a mellet ilyenkor laposra nyomják – de ez egyáltalán nem fájt. Furcsa volt, igen, de nem volt fájdalmas, és nem is tartott sokáig. Ezt a folyamatot mindkét mell esetében, két különböző szögből ismételték meg. A vizsgálat nem tartott tovább 5 percnél.
Ezután felöltözhettem, majd arra kértek, hogy menjek egy másik helyiségbe a kiegészítő ultrahangvizsgálatra egy radiológus szakorvoshoz. Ismét szabaddá kellett tennem a felsőtestemet, és lefeküdtem az ágyra. Amíg az orvos a mammográfiás képeket közvetlenül értékelte, mesélt a vizsgálatról, a mell sűrűségéről, és arról, miért olyan fontos a megelőzés. Aztán mondott egy mondatot, ami máig nem hagy nyugodni: „Minden nap diagnosztizálok egy mellrákot.” Ez a pillanat újra nyomatékosította bennem, milyen fontos elmenni a vizsgálatra – nem félelemből, hanem azért, mert felelősséggel tartozol magadnak.
A leletem rendben volt. Megkönnyebbültem, hálás voltam. És meghoztam egy határozott döntést: két év múlva visszajövök. Egészen biztosan. De akkor már félelem nélkül.
Mert ami megmaradt, az nem a kellemetlenség, amire számítottam – hanem az a pozitív érzés, hogy gondoskodtam magamról.
