Engedjetek ki a szabadba!

Az embernek veleszületett szükséglete, hogy a természettel kapcsolatban legyen – mondják a tudósok. És ehhez rögtön azt is elárulják, miért jobb a testnek és a léleknek, ha a szabadban sportolunk.

Minden hegycsúcson nyugalom ül, /a fák csúcsát se mozdítja a fuvallat,/ a madárkák hallgatnak az erdőben. /Várj csak, nemsokára nyugszol te is! – Goethe sorai jutnak eszünkbe, melyeket akkor vetett papírra, amikor egy türingiai fenyőerdőn keresztül vezető túrázás során egy olyan helyre ért, ahonnan csodálatos panoráma tárult a szeme elé. A táj látványa pedig egy az erdőhöz szóló ódát ihletett, amely világszerte ismertté vált. Az osztrák drámaíró, Felix Mitterer a természettel való mély összekapcsolódást köti össze a költészettel. A Märzengrundban egy olyan emberről mesél, aki 40 éven keresztül remeteként élt. „Gyakran bandukoltam szitáló esőben, sétáltam keresztül esőfátyolon, és a legkevésbé sem éreztem magam egyedül, ott voltak velem a fák, a mohák, minden apró fenyőtüske megduzzadt a csupasz talpam alatt, és a barátom lett” – mondja Elias nevű hőse, aki már fiatal éveiben elhatározta, hogy egy a civilizációtól távol eső hegyi kunyhóba húzódik vissza.

Ha hiszünk Arnulf Hartlnak, aki a salzburgi Paracelsus Orvosi Magánegyetem Ecomedicine Intézetének vezetője, Mitterer remetéje egyáltalán nincs egyedül a természetimádatával. „Az ember alapvetően biofil lény – magyarázza a tudós az osztrák Standard újságnak. – Veleszületett szükséglete, hogy a természettel kapcsolatban éljen.” És valóban úgy tűnik, hogy fajunkat úgy programozták, hogy keresse az erdők, a mezők és a hegyek közelségét – méghozzá egész kiskorától fogva. Az 1970-es években elvégzett átfogó vizsgálatok óta tudjuk, hogy a gyerekek a parkokban viszonylag keveset játszanak az eszközökkel, inkább a táj egészét használják játék céljára. És természetesen leginkább azokat a területeket értékelik, melyeket a játszótér tervezői érintetlenül hagytak. Alaptalanul aggódunk amiatt, hogy ők a játékukkal árthatnak a természetnek. Lehet, hogy néha-néha letépnek egy virágot vagy letörnek egy faágat, de ennyit gond nélkül elbír a természet.

MIÉRT FONTOS A NYÚJTÁS?

A természet közelsége biztosítja a túlélést

A gyermeki vágy, hogy megvizsgáljunk egy fűszálat, egy bogarat vagy a fa törzsét, több mint játék. Edward O. Wilson amerikai biológus feltételezése szerint a természettel való kapcsolat igen magas evolúciós értékkel bír. Hiszen azok az emberek, akik a természetes környezetüket figyelmesen szemlélik, mindig is túlélési előnyökkel rendelkeztek. Nem csoda tehát, hogy a szirmaikat bontó virágok, a gazdag tájak és a több száz éves fák látványa még ma is megnyugtatja az idegeket. Végtére is a fogódzók, melyek segítséget nyújtanak fajunk fenntartásában, karnyújtásnyira vannak.

A gyerekekkel ellentétben, akiket se a szüleik tiltása, se a Jancsi és Juliska vagy a Hófehérke ijesztő története nem tud visszatartani attól, hogy megrohamozzák a következő erdőt, a felnőttek hajlamosabbak arra, hogy a gyerekekben elnyomják a természet adta „zöld” iránti szükségletet. A legtöbb ember manapság az élete nagy részét zárt helyiségekben tölti, akik ezzel Nina Jablonski amerikai kutató szerint az egészségüket kockáztatják. A napfény hiánya gyengíti az immunrendszert, és még a depresszió kialakulásának kockázatát is növeli. És amire az amerikai kutatók ugyancsak rájöttek: azok az irodai alkalmazottak, akik rendszeresen kijárnak a természetbe, ritkábban szenvednek lelki problémáktól.

Különösen egészséges tűlevelű erdők

Kutatók szerint a tűlevelű erdőknek rendkívül előnyös egészségügyi hatásai vannak. Ezek a fák rengeteg fitoncidot termelnek, mely anyag nemcsak az erdő mennyei illatáért felelős, hanem sokak szerint antibiotikus tulajdonságokkal is rendelkezik. „Jó néhány jel arra utal, hogy az erdő pozitív hatást gyakorol az egészségre – mondja Angela Schuh, a müncheni Ludwig-Maximilian Egyetem professzora a faz.net-en. – Azonban még nagyon az elején járunk az egyetemi kutatásoknak.” Ennek ellenére már mostanáig is sok érdekes összefüggésre rájöttek. Miután az 1990-es/2000-es években néhány amerikai tartományban több mint 100 millió fát pusztított el a smaragd kőris kéregrontó bogár, az érintett területeken jelentősen többen hunytak el szív-, keringési, valamint légúti megbetegedésekben, mint korábban.

Holland kutatások szerint az európai nagyvárosok azon lakói, akik egy park közelében élnek, egészségügyi előnyökkel rendelkeznek. A Boku Wien kutatói 180 tudományos – az erdőségek egészségre, közérzetre és életminőségre gyakorolt hatásával kapcsolatos – munkát néztek át, és arra a következtetésre jutottak, hogy már egy napi tízperces erdei séta is egészségtámogató hatással bír. Eközben a szervezet oxigénellátása javul, a kortizol nevű stresszhormon termelődése csökken, a szerotonin és a dopamin boldogsághormonoké pedig nő. Japán orvosok pedig számos kutatásban azt vizsgálták, hogy milyen jót tesz már az is az embernek, ha csak napi negyedórát eltölt fás területeken. Japánban a sinrin-joku – az úgynevezett „erdőfürdőzés” – már a 80-as évek eleje óta része a nemzeti egészségprogramnak. Ez nem a sportolásról szól, hanem elsősorban arról, hogy a környezetünket tudatosan szemléljük, és erőt merítsünk a természetből.

JÁTÉKOS MOZGÁS GYEREKEKNEK

Az erdő jó, és ennél már csak az erdőben való sportolás jobb

Arnulf Hartl szemében mindez azonban még kevés. „Kimenni az erdőbe, és ott üldögélni szuper dolog – viszont ez a tevékenység sosem lesz olyan hatásos, mint az erdőben kocogni vagy felmenni egy hegyre” – véli az Ecomedicine Intézet szakértője. Ő maga egy kutatás során megállapította, hogy egy ember immunrendszerét még nagyobb mértékben erősíti az, ha egy hétig mindennap túrázik egyet az ausztriai Magas-Tauern Nemzeti Parkban, mint az, ha hét napig egy edzőteremben egy futógépen edz.

A természetben tartózkodni tehát jó dolog, viszont még jobb, ha mozgunk is ott. Természetesen nem kell ennek a helynek a Magas-Tauernnek lennie. Túrázni – ami a helyváltoztatás legegyszerűbb és legkíméletesebb módja – mindenhol lehet. Sok útvonalat a nagyvárosokból tömegközlekedési eszközökkel vagy biciklivel is elérhetünk. Ez pedig még azt is garantálja, hogy a természetet, amit a túrázás során szeretnénk megélni, az odautazással sem károsítjuk feleslegesen. Az egyszerű útvonalakon a kisgyerekek, az idősek és a mozgásszervi betegségekben szenvedők is könnyedén végigsétálhatnak. Az utóbbi években ráadásul még az erdőkön át vezető mezítlábas utak is divatosak lettek. A sérüléseket egy különleges koncentrációs technikával előzik meg.

Ha valaki számára a túrázás vagy a séta esetleg unalmas lenne, az sok más mozgáslehetőséget is talál a szabadban. A futás, a nagy klasszikus a szabad ég alatt végezve sokkal több változatosságot és jobb levegőt kínál, mint a fitneszstúdió futópadja. Manapság újrahasznosított cipőkben extra környezetkímélően futhatunk. A nordic walking és a biciklizés is remek lehetőségek arra, hogy a természetben hozzuk formába magunkat.

Sőt a régi jó erdei edzőpálya is a viszszatérését ünnepli. A mindenki által végezhető egyszerű tornagyakorlatok már 40 évvel ezelőtt is nagy népszerűségnek örvendtek, és ma is sokakat lázba hoznak. További örökzöldek a mászás – akár hegyre vagy fára –, a labdajátékok, amiket a réten is lehet játszani, a rafting vagy kenuzás a vadvízen, ami a legjobb, ha egy erdő közepén folyik végig.

A relatív fiatal geocaching, a kincskeresés technikai felszereléssel végzett modern formája manapság már a környezetbarát szabadidős sportok klasszikusai közé tartozik. A Cacher Community legfőbb parancsa pedig így hangzik: „Cache in, trash out.” Tehát: minden szemetet, amit a geocaching játék közben találunk, összeszedünk. És nem utolsósorban a távol-keleti mozgásformák, mint a jóga, a csikung vagy a tajcsi is remekül űzhetők egy erdei tisztáson vagy a közeli parkban. A madárcsiripelés aláfestő zenéjével az ellazulás egy teljesen új dimenzióját érhetjük el.

Változatosság az elmének

A természetben végzett edzésnek a fent felsoroltakon kívül is számos olyan előnye van, melyeket a klimatizált stúdiók nem tudnak nyújtani, a hőmérséklet váltakozásától a háromdimenziós terepig (amely több izomcsoportot is megdolgoztat), illetve az összpontosítás fejlesztéséig.

És az agyat is állandóan edzi ez a környezet. Ehhez jön hozzá még az is, hogy a fizikai aktivitást a szabadban sokkal kevésbé érezzük megerőltetőnek. Ennek az az oka, hogy több a látni és hallgatni való – valamint egy valóságos cél lebeg a szemünk előtt. A hegymászás közben egyszer felérünk a hegycsúcsra; míg a lépcsőzőgépen egy helyben toporgunk. És még egy aduásza van a zöld környezetben végzett outdoor workoutnak: a friss levegő, amit belélegzünk.

Csupán az allergiásoknak nem tesz feltétlenül jót ez a friss levegő. Ami azonban nem azt jelenti, hogy nekik a fitneszstúdió futópadján kell maradniuk, miközben mindenki más a természetet járja. Arnulf Hartl a magasabban fekvő területeket ajánlja nekik edzés céljára. Ugyanis a hegyi levegő általában mentes a finomportól és az allergénektől. Amely gondolattal újra visszaértünk Goethéhez. Mivel minden csúcson nyugalom ül – mely nyugalom még a pollenektől is mentes