Merünk bízni egymásban?

Csak akkor lehet tartósan boldog a párkapcsolatunk, ha valóban teljes mértékben megbízunk a másikban. „Több mint szerelem – amit a boldog párok máshogy csinálnak” sorozatunk második részében Natascha Koller párkapcsolati coach elmagyarázza, hogy építhetünk stabil bizalomalapot.

„De hagyjatok teret egymásnak. És engedjétek, hogy az ég szelei közöttetek táncoljanak. Szeressétek egymást, de ne bilincseljen meg titeket a szerelem” – írja Khalil Gibran festő, filozófus, költő A házasságról című versében. A salzburgi párterapeuta, Natascha Koller előszeretettel idézi őt, ha a bizalom témája kerül szóba. Hogy ezt felépítsük, tapasztalata szerint elegendő térre, őszinteségre, önbizalomra, időre – és a szerelemben való szilárd hitre – van szükség.

A szerelem legfőbb bizonyítéka a bizalom. Csak akkor szeretjük a partnerünket, ha meg is bízunk benne?

Egész biztosan szerethetünk úgy is valakit, hogy nem bízunk meg benne. De ha a partnerek egyike folyamatosan eljátssza a másik bizalmát, és megsérti a határait, akkor hosszú távon sajnos nem lehet boldog a kapcsolat. Ebben a helyzetben be kell látnunk, hogy habár szeretjük ezt az embert, az egészséges és boldog kapcsolathoz mégis egy olyan partnerre van szükségünk, aki nem bánt meg folyton minket, és akiben meg lehet bízni.

Hogy alakul ki a bizalom?

A szerelemben való hit és a szeretet képessége a bizalom alapkövei. Tehát először is bíznom kell magában a szerelemben, és elég bátornak kell lennem ahhoz, hogy megbízzak valakiben. De magában a kapcsolatban is sok lehetőség van a kölcsönös bizalom erősítésére. Például az, ha őszintén kommunikálunk egymással és kölcsönösen meghallgatjuk egymást. Az egymással való, rendszeres és nyílt beszélgetés a legjobb bizalomépítő és bizalomfenntartó szokás.

5 TÉMA, AMIRŐL MINDEN PÁRNAK BESZÉLNIE KÉNE

Milyen egy ilyen őszinte beszélgetés?

Fontos, hogy közben önmagunkhoz mindig hűek és szavahihetőek maradjunk – azzal, hogy kimondjuk, amit gondolunk, hiszünk és érzünk, valamint az elmondottaknak megfelelően cselekszünk. Ha az ember felismeri a valódi szükségleteit, és azokat érthetően és tisztelettel kommunikálja, akkor a másik tudni fogja, hogy mit tehet azért, hogy ezeket a szükségleteket kielégítse. De persze az már az ő döntése, hogy tényleg megteszi-e. Ám sokkal nagyobb annak a valószínűsége, hogy megteszi, ha pontosan tudja, hogy miről van szó. Gondoljunk csak bele, hogy sokszor mi magunk is nehezen jövünk rá, hogy mire van szükségünk ahhoz, hogy boldogok legyünk. Honnan kellene azt a másiknak tudnia? Ezzel kapcsolatban sokszor tévhitben élünk, és sajnos nagyon sok nő azt hiszi, ha egy férfi szereti őt, akkor neki pontosan tudnia kellene, hogy mire van szüksége. Pedig ez egyáltalán nem így van.

Ez azt jelenti, a boldog párkapcsolat alfája és ómegája az, hogy mi magunk tudjuk, mit akarunk?

Aki tisztában van azzal, hogy mire van szüksége ahhoz, hogy boldog élete legyen, az általában ezt mások felé is jól tudja kommunikálni. Ennek köszönhetően a párkapcsolatban is sokkal kevesebb félreértés lesz, és az egész életünk jóval egyszerűbbé válik. Viszont az is fontos, hogy ne szűrő nélkül beszéljünk ki magunkból mindent: ügyeljünk a megfelelő időzítésre és a „tálalásra” is. Mert ha egy fontos beszélgetésbe rosszkor kezdünk bele, akkor nem valószínű, hogy eredményes lesz.

Mit tehetünk még, hogy erős bizalmi alap épüljön ki?

A boldog párok általában sok időt töltenek egymással, és számos közös dolog köti össze őket: a közösen megéltek erősítik az összetartozást. Ugyanakkor elég teret is hagynak egymásnak. Ezenkívül fontos, hogy belássuk, ha hibáztunk, és nem elhanyagolható, hogy bocsánatot kérjünk érte. Ez rendkívül emberivé és nagyon szimpatikussá tesz.

Mennyire fontos az őszinteség?

Egy kapcsolatban alapvető fontosságú, és megteremti a szükséges bizalmat. Ha valaki bízik a másikban, és őszinte, az jó táptalajt ad annak, hogy ő maga is bizalmat és őszinteséget kapjon. Fontos az is, hogy közöljük a partnerünkkel, hogy nekünk mi kell ahhoz, hogy meg tudjunk bízni benne. Ezáltal ő megismeri azokat a határokat, amiket tiszteletben kell tartania. És időt kell adnunk egymásnak: se Rómát, se a bizalmat nem lehet egy nap alatt felépíteni. Az egy kapcsolatban folyamatosan növekszik, és különösen a kihívások erősítik.

Vannak olyan emberek, akik természetüknél fogva bizalmatlanabbak másoknál. Ennek ellenére is boldog lehet a párkapcsolatuk?

Ha valaki újra és újra csalódik – a kapcsolataiban, vagy gyerekkorában ilyen negatív tapasztalatot szerzett –, az hosszú távon bizalomvesztéshez vezet. Ez az ember óvatosabbá válik, és esetleg bizalmatlanabb is lesz a partnereivel szemben. Minden ember máshogy reagál, ha megsértik vagy csalódik valakiben. De azok is élhetnek boldog kapcsolatban, akik már sok csalódást éltek át vagy lelki sérülést szenvedtek el. Lehet, hogy nekik professzionális segítségre lesz szükségük ahhoz, hogy tudjanak beszélni ezekről a sérülésekről, és azokat az életük részeként tudják elfogadni. Mert még ha egy rendkívül empatikus partner is áll mellettünk: ő nem képes a súlyos sebeket begyógyítani. A partner nem terapeuta. Nagyon fontos, hogy ezzel tisztában legyünk. A gyógyítómunka viszont nagyon fontos lehet ahhoz, hogy a sérült fél újra merjen bízni önmagában és a szerelemben.

A „bizalom” egyik gyökere az „önbizalom”. Mennyire fontos az egyik megléte a másik kialakulásához?

Van összefüggés a saját életünkhöz, a saját magunkhoz való viszonyulásunk, a pozitív énkép és aközött, hogy mennyire tudunk megbízni másokban. Röviden: aki elégedett önmagával és az életével, annak kevésbé esik nehezére másokban megbízni. Viszont még ha elég önbizalmunk is van, akkor is lehet, hogy fájdalmas tapasztalatokat szerzünk egy kapcsolatban. A különbség az, hogy ha egészséges önbizalommal rendelkezünk, akkor általában alaposan megvizsgáljuk a szituációt, és az okokat nem csak magunkban keressük, így sokkal nagyobb valószínűséggel sikerül újra a bizalmat felépítenünk.

7 SZOKÁS, AMI JAVÍT A PÁRKAPCSOLATUNKON

Van olyan, hogy valaki túlságosan megbízik másokban? Mi ennek a megfelelő mértéke?

A bizalom minden kapcsolat alapja, a vak bizalom viszont nem a gondolkodásban gyökeredzik. A szerelemben mindig van rizikó. Tönkremennek kapcsolataink, ennek ellenére újra és újra vállaljuk a kockázatot, mert szerelem nélkül az élet értelmetlen. Legalábbis a legtöbb embernél így van ez. Nem véletlenül íródik a világ szinte összes dala ebben a témában. Születésünktől fogva kötődésre, szerelemre vágyunk, és ez a vágyódás végigkísér minket az egész életünkön. A szerelemben tudunk kiteljesedni – és ez jól van így. Ennek az alapja viszont az, hogy bízunk saját magunkban, a partnerünkben és a kapcsolatunkban. Ennek kialakulásához elengedhetetlen, hogy beszéljünk a mindenkori határokról és értékekről. Mert ha a másik tisztában van azzal, hogy mi fontos igazán a párja számára, és milyen határokat kell tiszteletben tartaniuk, akkor máris adottak az egészséges bizalom alapjai.

A bizalom egyik alapfeltétele a megbízhatóság? Vagy elég, ha úgyszólván bízhatunk a másik megbízhatatlanságában?

Nem mindegy, hogy a megbízhatatlanság mely formájáról van szó. Ha például valaki mindenhonnan elkésik, akkor tudjuk, hogy ez jellemző őrá, és esetleg toleráljuk ezt, legalábbis egy ideig. Viszont ez a megbízhatatlanság érinthet olyan területeket is, amit a másik nem képes tolerálni. Akkor árthat a kapcsolatnak, ha a partnerünknek újra és újra megengedjük, hogy átlépje azokat a bizonyos határokat. De persze nincs általános szabály arra vonatkozóan, hogy mi tolerálható, és mi nem.

Bertolt Brecht mondta egyszer: „A bizalom attól fogy el, hogy igénybe veszik.” Mennyire vonatkozik ez a távkapcsolatokra?

Úgy gondolom, ez a mondat inkább az előző pontra vonatkozik. Ha két ember távkapcsolatban él, az az ő tudatos döntésük eredménye. Ha viszont egy idő után a pár egyik tagjának ez a forma már nem felel meg, viszont nem találnak konstruktív megoldást – illetve az egyikük áltatja a másikat –, akkor a bizalom ezáltal idővel elfogy.

El lehet nyerni egy féltékeny partner bizalmát?

A féltékenység egészséges szintje sohasem jelent veszélyt a kapcsolatra. Ha viszont betegessé válik a viselkedés, az tönkreteheti azt. Sok minden függ attól, hogy a féltékenység milyen mértékben terheli a kapcsolatot. Az, aki féltékeny, maga is nagyon szenved tőle. Egy féltékeny partner oldalán nagyon fontos, hogy megbízhatóak legyünk, ne játszadozzunk, valamint figyeljünk a másik szükségleteire, és tartsuk tiszteletben a határokat. Lehet, hogy a féltékeny partnernek arra van szüksége, hogy együtt mutatkozzunk vele. Ez erősíti a bizalmat. Az ilyen partnernek azt is éreznie kell, hogy a másik megbecsüli őt. De sokszor az együttérzés is segít, mert az enyhíti a dühöt, a fájdalmat, a félelmet, a kétséget és a bizalmatlanságot. Semmi sem táplálja jobban a kapcsolatot annál az érzésnél, mint hogy a partnerünk megért és elfogad minket, még a féltékenységünkkel együtt is.

És ha mindez nem segít?

Ha valaki a másik féltékenységét nehezen viseli, érdemes lehet mielőbb professzionális segítséget kérnie, hogy az ne mérgezze meg a szerelmet. Ugyanis ez is lehet a szerelem, elismerés és megbecsülés egy jele. Mert tudnunk kell, hogy azok a párok a legboldogabbak, akik a szerelmi kapcsolatukon belül a saját és a közös potenciáljaikat tudatosan hagyják kibontakozni és fejlődni, és készek együtt változni.