A karizma tanulható
Karizma: az a bizonyos valami
Kifelé hat, ugyanakkor belülről is formál minket. Mindegyikünk birtokában van ennek a bizonyos valaminek – és gyakran nem is tudunk róla.
Mindenkinek van, de szinte senki nem tud róla. Csodáljuk azokat, akinek van és akik ki is mutatják. Teljesen természetesen, látszólag öntudatlanul és persze egyszerűen játékosan. Ők azok, akik minden pillantást magukra vonzanak. Akik mindenkinek rokonszenvesek. Akiket mindenki figyelmesen hallgat. Akik ragyogó és ragadós mosollyal élik az életüket. Akiket senki és semmi nem billenthet ki a nyugalmukból. Akik mindig magabiztosak. Akik mindig elvarázsolják az embert, úgy, ahogy vannak. Tudják, hogy a birtokában vannak, és nem is különböznek tőlünk. Tehát csak rá kell jönnünk, mi az, és céltudatosan használni. És már mi is ragyogunk attól a bizonyos valamitől.
Ez a bizonyos valami néhány embernél rögtön felismerhető és érezhető. Amikor azon gondolkodunk, ki van a birtokában, színészek, zenészek, művészek és politikusok jutnak az eszünkbe. Talán még a főnökünk, egy kollégánk, egy barátnőnk vagy valaki a családból.
Van egy közös bennük: a csodálatunk. Megérintenek és inspirálnak minket. De amikor megpróbáljuk leírni, mi az a bizonyos valami, nehéz dolgunk van. Nem tudjuk rögtön meghatározni. Megfoghatatlan. Ezeket az embereket egyfajta aura veszi körül. A vonzódás különleges formája, amitől nem tudunk szabadulni.
A pszichológus szemével
Richard Wiseman pszichológus megtalálja a megfelelő szavakat, és úgy gondolja: három tulajdonság szükséges ahhoz, hogy valaki karizmatikus legyen.
- Az első, hogy az ember erősen átélje az érzelmeket.
- A második, hogy lehetővé kell tennie más emberek számára, hogy ők is ilyen erős érzelmeket tapasztaljanak meg.
- A harmadik pedig, hogy ellen kell állni mások befolyásának, még ha ők maguk is karizmatikus személyiségek.
Egy másik magyarázat: az emberek akkor vannak birtokában annak a bizonyos valaminek, ha különböznek tőlünk, ha olyanok, amilyenek mi lenni szeretnénk.
Ronald Riggio, aki szintén pszichológus, úgy gondolja, hogy ez így nem teljes. Szerinte a karizma hat összetevőből áll. A társas kifejezőkészség az a képesség, hogy nyilvánosan magabiztosan és ékesszólóan lépjünk fel, és másokat is bevonjunk a beszélgetésbe. Az érzelmi kifejezőkészséggel az érzéseinket hitelesen kifejezzük és megosztjuk. A társas kontroll az a képesség, hogy gyorsan tudjunk alkalmazkodni különböző emberekhez és helyzetekhez. Az érzelmi kontroll az a képesség, hogy a saját érzelmeinket irányítani tudjuk.
Aztán ott van még a társas érzékenység, ami lehetővé teszi, hogy gyorsan megértsük és akár meg is változtassuk a csoport hangulatát. Az érzelmi érzékenység birtokában empátiával tudunk közeledni másokhoz, és ez azt az érzést kelti bennük, hogy abban a pillanatban ők a legfontosabbak. Ez a hat összetevő teljesen egyenlő arányban kerül az edénybe, ahol aztán erőteljesen összekeverednek, és a végeredmény az a bizonyos valami.
Fontos lépések
Természetesen nem könnyű. Nem úgy van, hogy este elalszunk és másnap ékesszóló, érzelmileg kiegyensúlyozott, érzékeny, nyílt, magabiztos és rugalmas emberekként ébredünk. Bár ilyen egyszerű lenne! Ha nincs meg bennünk az a bizonyos valami, nehéz elsajátítani. Kemény munka és hosszú út vár ránk, amelynek során folyamatosan megfigyelünk, elemzünk és lépésről lépésre fejlődünk, amíg elérjük a célt, ami néhányaknak, akik félénkek vagy elégedetlenek magukkal, bizony elég távolinak tűnik. De a lépések, amelyeket megtehetünk, nagyok és mindegyiknél változik, hogyan látjuk önmagunk. Mindegyik jó érzéssel tölt el, boldogabbá, magabiztosabbá és karizmatikusabbá tesz. Mindegyik jócskán lerövidíti az utat. Úgyhogy induljunk is.
A karizmatikus fellépés döntő eleme a hitelesség. Hajlamosak vagyunk utánozni azokat az embereket, akiket csodálunk. Ellesni valamit tőlük. És elsajátítani. A kifejezéseiket. Az öltözködésüket. A hajviseletüket.
De ha azt a bizonyos valamit szeretné sugározni, fogadja el magát úgy, ahogy van. Legyen magabiztos és véletlenül se hasonlítgassa magát senkihez. És ne aggódjon, mert az hamar meglátszik. És nem mellesleg nem érezzük magunkat kényelmesen a bőrünkben, ha jelmezt öltünk, ha álarcot viselünk és nem lehetünk azok, akik vagyunk. Ahhoz, hogy megtudjuk, kik vagyunk, fel kell fedeznünk, hogy mit szeretünk és mit nem. Hogy milyen tulajdonságokkal rendelkezünk. Melyekkel vagyunk ezek közül elégedettek, és hogyan lehetnénk még boldogabbak. Tudatosan megfigyelhetjük magunkat. Odafigyelhetünk rá, hogy a különböző helyzetekben hogyan viselkedünk. Fontolóra vehetjük, hogyan csinálhatnánk valamit jobban.
Megkérhetjük barátainkat, családtagjainkat vagy kollégáinkat, hogy értékeljenek minket, és mondják el, szerintük mit kellene másképp csinálnunk. De ne vegyen a szívére minden egyes kritikát. Végül is nem azt akarja, hogy befolyásolják, irányítsák vagy túlságosan megváltoztassák más vélemények. Ugyanakkor egyáltalán nem árthat az, ha picit más szemszögből is látja magát.
Erős gyengeségek
Magunkat megismerni azt is jelenti, hogy tudatában vagyunk az erősségeinknek és a gyengeségeinknek. Sok ember túlbecsüli magát, még többen alábecsülik magukat. Ha őszintén belegondolunk, mindannyiunknak van valamihez tehetsége. Gondoljuk csak át, hogy mit szeretünk magunkban, hogy mi tesz szórakoztatóvá minket. Hiszen legtöbbször azt csináljuk, amit jól tudunk csinálni. Na jó, majdnem.
Néhányan szenvedélyesen, de hamisan énekelnek a zuhany alatt. Rendben, akkor ez nem tartozik az erősségek közé. Keressünk tovább! Ha megtaláltuk az erősségeinket, tovább erősíthetjük őket azzal, hogy újra és újra tudatosan gyakoroljuk őket. Ez öntudatossággal, magabiztos fellépéssel és karizmával ruház fel minket. Ami sosem jön rosszul!
A legtöbb ember számára könnyen megy a saját gyengeségeinek felsorolása. De nézőpont kérdése, hogy mit tekintünk gyengeségnek. Hallhattuk már az életünk során, hogy túl félénkek vagyunk, túl nagy az orrunk vagy túl alacsonyak vagyunk. De most eldönthetjük magunknak, hogy ez igazán gyengeség, vagy valójában egy erősség rejtőzik mögötte.
Ha félénk, és nem könnyen beszél másokkal, attól még lehet nagyon karizmatikus. Mert rejtélyesen viselkedik, mert megfontolt, mert béke sugárzik Önből, vagy mert a többi emberben azt az érzést kelti, hogy nem kotyogja ki a titkaikat. Egy nagy orr márkajel lehet, amit könnyű felismerni. És ha Ön alacsony és az az érzése, hogy mindig figyelmen kívül hagyják, akkor talán azt hagyja figyelmen kívül, hogy éppen ezért elég magabiztos ahhoz, hogy megbízzon másokban.
Még ha el is kell fogadnunk a gyengeségeinket és nem tudjuk könnyen átfordítani őket pozitív tulajdonságokká, valószínűleg akkor is több erősségünk van, mint gondolnánk. Ha ezt felismerjük, magabiztosabbak, nyíltabbak, optimistábbak, érzelmileg kiegyensúlyozottabbak és boldogabbak leszünk. És ez az, amit sugárzunk.
Látható karizma
A tudósok régóta tanulmányoznak vezető személyiségeket, és azt állapították meg, hogy a testbeszédnek nagy hatása van a karizmára. Színészek, zenészek, művészek és politikusok, akik inspirálnak minket, gyakran mosolyognak, élénk és pozitív a testbeszédük, arckifejezésükkel sokféle érzelmet tudnak bemutatni, a hangjuk pedig a legtöbb esetben barátságos és egyúttal szenvedélyes. Ezenkívül csaknem automatikusan a velük szembenálló tükörképei. Vagyis átveszik az arckifejezéseiket és a gesztusaikat. Ez pedig azonnal vonzóvá teszi őket számunkra.
Aki mindezt jól tudja csinálni, az karizmatikusabb, mondja Frank Bernieri amerikai pszichológus. Ronald Riggio pedig azt állapította meg, hogy a karizmatikus politikusok, például Franklin D. Roosevelt vagy Barack Obama kétszer annyi metaforát használnak, mint más előadók. Érzelmi szinten vonják be a hallgatóságot.
Nem elhanyagolható a külsejük sem. Nem kell minden bolondságban részt vennünk. Nem kell olyannak lennünk, amit az emberek többsége szépnek gondol. Jól kell éreznünk magunkat. Legyünk, akik valójában vagyunk. Az a bizonyos valami végtére is belülről fakad. És kifelé ragyog.
