Interjú Pokorny Lia színésznővel

Pokorny Lia túllépve a filmek, sorozatok, színházak világán, most egy egészen új oldalát mutatja meg. Receptgyűjteményében a fenntarthatóságra és a környezettudatosságra hívja fel a figyelmet.

Holnapra is marad címmel jelenik meg novemberben receptgyűjteményed a fenntarthatóság jegyében. Áruld el kérlek, mi ihlette ezt a kiadványt?

Több szerencsés találkozás kellett hozzá. A karantén alatt sok mindenkit követtem a közösségi médiában, hogy ki hogyan vészeli át ezt az időszakot a konyhában – ki hogy kerüli el a felhalmozást, hogy spórol az energiájával és az alapanyagokkal, miközben a sütés-főzés jóval nagyobb teret kapott, mint eddig bármikor. És találtam olyanokat, akik hasonló elvek szerint léteznek a konyhában, mint én. Tulajdonképpen ez a könyv nem arról szól, hogy én mennyire profi lettem a konyhában, hanem arról, hogy hasonló szellemiségű emberekkel hozott össze virtuálisan a sors, és őket kerestem meg, hogy csatlakozzanak a könyvhöz, osszák meg a tudásukat velem és az olvasókkal is.

INTERJÚ SCHELL JUDIT SZÍNÉSZNŐVEL

Otthonról hoztad a hozzáállásod, vagy az évek alatt lettél ennyire tudatos?

A nagymamám anno két háborút is átélt, és számára különösen fontos volt, hogy ne dobjunk ki semmit, ne pazaroljunk, mindent használjunk föl. Emlékszem, hogy gyerekként legyintettünk a nagymamára, és nem értettük, hogy ami már fonnyadt, azt miért nem dobja ki, vagy csak néztünk rá, hogy miért kell a kiflit lereszelni, amikor a prézli már ott van készen a polcokon. Ő nagyon figyelt arra, hogy fölöslegesen ne dobjunk ki semmit, és ne is vásároljunk. Aztán lassan az én hozzáállásom is megváltozott, mióta háztartást vezetek, de a karantén pluszlöketet adott ezen a téren is.

Lemondások, íztelen ételek, változatlanság – sokszor ilyen jelzőkkel szokták illetni a laikusok a zero waste mozgalmat a konyhában. Mit gondolsz erről?

Téves elgondolás, hogy a pazarlásmentes életmód egyenlő lenne a lemondásokkal. Egyszerűen csak arról van szó, hogy jól bevált recepteket is újra lehet gondolni: ha egy-egy alapanyagunk hiányzik éppen, akkor kreatívan át kell gondolni, hogy mit, mivel lehet helyettesíteni, ami viszont van otthon. Ezekből igazi csodák születhetnek. Szerintem elképesztő élmény, amikor az ember először szembesül azzal, hogy ő talált ki valamit, hogy van egy saját receptje. A fiam persze mindig rám szól, hogy főzzek neki férfiasabb ételeket is – a cukkinipörkölt neki nem elég férfias. Az az igazság, hogy két évvel ezelőttig még én is húst hússal ettem, és bár nem lettem vegetáriánus, már nem igazán jut eszembe, hogy magamnak húsos ételt készítsek. Sokkal jobban voltam, amikor nem ettem húst – tisztábbnak és könnyebbnek éreztem magam, nem mellesleg pedig két hónap alatt nyolc kilót fogytam, és a bőröm is kisimult.

Ügyelsz arra is, hogy az adott alapanyagokat honnan szerzed be?

Nem mondhatom, hogy sosem megyek be élelmiszerüzletbe, de alapvetően piacozós típus vagyok. Szeretek kistermelőtől vásárolni, hiszen az helyben, itt és most terem, nem kell a világ másik végéről szállítani hajóval, repülővel vagy bármi mással. . Ha az ember elbeszélgethet a kistermelővel, az biztosíték arra, hogy nem egy környezetszennyező alapanyagot vásárol. Nem szükséges lemondani semmiről, én is szeretem az avokádót, csak szem előtt kell tartani azt, hogy mértéktartóan is lehet fogyasztani azokat a dolgokat, amelyek jobban megterhelik a környezetünket.

INTERJÚ GUBÁS GABI SZÍNÉSZNŐVEL

A konyhán túl mennyire jellemző az életmódodra a tudatosság és a fenntarthatóság?

Erre mindig nehéz válaszolnom, mert egyes dolgok rutinszerűen beépültek a napjaimba fel sem tűnik, hogy valamiben jobban cselekszem az átlagnál, másrészt nem mindenáron vagyok környezettudatos vagy törekszem a fenntarthatóságra. Hiszem, hogy minden apró odafigyelés, erőfeszítés számít. Ezért is vagyok a 10 millió Fa kezdeményezésnek a nagykövete – hiszek abban is, hogy ez egy fontos projekt. Magyarországnak a 21%-án van csak fa, ami európai átlaghoz képest is kevés. De természetesen a szelektív szemétgyűjtéstől, a vízzel való takarékosságon át, egészen a vásásárlások során használt újrahasznosított zacskókig sok mindent lehet tenni. Évek óta nem veszünk például karácsonyra csomagolópapírt, az ajándéktasakok, kézről kézre járnak családon belül, hogy ezzel se termeljünk plusz hulladékot.

A 10 millió Fa kezdeményezés csak a kezdet! Más, fontos ügyekben is hallatod a hangodat…

Igen, nemrégiben csináltunk egy aláírásgyűjtést „Ne térjünk vissza a normálishoz” címszóval néhány kolléganőmmel, hogy mennyire jó lenne átértékelni a koronavírus okozta karantén utáni helyzetet. Ez egy Párizsban megfogalmazott nemzetközi felhíváshoz való csatlakozás, ami arról szól, hogy ne csináljunk úgy, mintha semmi sem történt volna. Valamint Udvaros Dorottyával és a Green Peace segítségével elindítottunk egy túrasorozatot, ami gyakorlatilag egy érzékenyítőtúra. Legutóbb például megtanulhattuk, hogy a madarakon keresztül hogyan lehet érzékelni, hogy egy Föld termőképessége megváltozott. . Fontos, hogy eljusson az emberekhez, hogy nagy a baj, és tenni kell. A szakácskönyv is egy eszköz ehhez, egy lehetőség a sok közül a változtatásra, hogy „ Ne térjünk vissza”…