Active Beauty
Interjú Mautner Zsófiával

„Néha jólesik egy kis digitális detox”

Interjú Mautner Zsófiával

Hazánk egyik legismertebb gasztronómiai személye lett az elmúlt években Mautner Zsófia, aki blogja mellett mára számos könyvet is publikált. Jövőbeli céljai mellett, a közösségi média erejéről is beszélgettünk.

Nemrég jelent meg a legújabb könyved, amelyben igazi alapreceptek kaptak helyet kezdőtől felsőfokig. Miben más ez a könyv, mint a korábbiak?

A Főzőiskolát generációs alapszakácskönyvnek szánom, amolyan „új Horváth Ilonának”. Azokat a recepteket gyűjtöttem benne össze, amelyekről úgy gondolom, hogy egy mai háztartásban a leggyakrabban készülnek. Ez az elmúlt évtizedben sokat változott, a húsleves, a főzelékek, a rántott hús mellett ugyanúgy helye van a hétköznapi főzésünkben egy sütőtökkrémlevesnek, egy jó salátának, vagy éppen egy lisztmentes csokitortának. A visszajelzések alapján óriási igény volt erre az egységes kötetre, amihez mindig vissza lehet nyúlni. Új tartalommal is bővült ez az új kis piros kiadás, írtam hozzá listákat, hogy mit érdemes otthon tartani a hűtőben, kamrában, vagy hogy hogyan kezdjen el az ember egy konyhafelújítást.

Olyannyira „gasztróarcként” tekintenek rád ma már az emberek, hogy sokan talán nem is tudják, anno diplomataként kezdted a pályafutásodat az Európai Unióban. Minek volt köszönhető ez az éles váltás?

Tizenöt éve, még diplomataként, inkognitóban kezdtem el írni a Chili és Vanília blogot, az alapításkor az egyetlen motivációm az volt, hogy kiírhassam magamból azt a rengeteg mondanivalót és gondolatot, ami az előző évek alatt érett meg bennem. Nem volt vele sem célom, sem márkaépítési tervem, legvadabb gondolataimban sem merült fel, hogy ennek pályaváltás lesz a vége. Közben viszont kiderült, hogy hihetetlen flow-élményt ad maga az írás, hogy szeretem felfedezni a receptekhez, alapanyagokhoz kapcsolódó kulturális és személyes történeteket, és hogy mindez még az olvasóknak is tetszik. Aztán jött egy hosszas döntési folyamat, egy karrierhelyzet és végül egy állásajánlat a gasztronómia területéről – ezeknek köszönhetően pedig vettem egy hatalmas, mély levegőt, és teljes mértékben magam mögött hagytam a diplomáciai pályát, azért, hogy főzőnő lehessek. Persze akkor még nem is tudtam, hogy ez milyen utakat rejthet magában.

INTERJÚ BENES ANITÁVAL

2005-ben indítottad el a blogodat, az akkor még igen szűk piacon. Mennyiben alakultak át azóta az olvasóid igényei?

Tizenöt év, az egy egész generációváltás! A velem egykorú olvasóim megházasodtak, családot és háztartást alapítottak, gyerekeik születtek, és természetesen ennek megfelelően változtak a főzési szokásaik. Nagyon megható azzal szembesülni, hogy sok családban az én receptjeim lettek az ünnepi klasszikusok vagy a hétköznapi kedvencek. Az olvasóim megbíznak az ízlésemben és a receptjeimben, és simán kipróbálnak egy-egy szokatlanabbnak tűnő ízpárosítást is. Az induláshoz képest – a különböző munkáimnak, televíziós műsoraimnak köszönhetően – szélesebb lett a közönségem, több ezer receptet publikáltam, és ezek között minden van a gyors, egzotikus salátától a nagy magyar klasszikus fogásokig.

Talán a közösségi média dömpingje óta még menőbb lett, ha valaki a gasztronómiával foglalkozik, te mit tapasztalsz?

A gasztronómiai az egész világon az egyik legvonzóbb és legdivatosabb terület. Sok pályakezdő vagy pályaváltó kéri a tanácsaimat, ilyenkor mindig elmondom, hogy először nézzen meg közelebbről egy-egy szegmenst, töltsön el mondjuk néhány napot egy éttermi konyhán vagy egy cukrászatban, vagy írjon mindennap kötelező terjedelemmel és határidőre újságcikkeket, receptet. Aztán próbálja meg eldönteni, hogy valóban a szakma érdekli-e a legmélyebb szenvedéllyel, vagy inkább csak a „póz” és a csillogás. Nálam nagyon hamar lebukik az, akit csak az utóbbi. Belenézek egy-egy Insta-oldalba és az ottani tartalomból ez ki is derül.

Számodra mennyire fontos a közösségi média használata?

Napi szinten használom a munkámhoz, itt közlöm a mondanivalómat és itt kommunikálok az olvasókkal. Ráadásul úgy látom, hogy nagyszerű kapcsolat- és közösségépítő eszköz is, hiszen ennek köszönhetően még a legnagyobb sztárokhoz is könnyen közel lehet kerülni. Azért néha jólesik egy kis digitális detox, magánemberként pedig nem is vagyok különösebben aktív ezeken a felületeken. Ha az ember rendben van saját magával, és helyén tudja kezelni a közösségi média árnyoldalait is, akkor szerintem összességében több pozitív hozama van, mint negatív.

INTERJÚ SASS DANIVAL

Igazi piacozós típus vagy. Honnan ez a fajta érdeklődés?

Rajongok a piacokért! Itthon minden szombat reggelemet a piaci rituáléval kezdem, olyankor veszem meg a heti adag zöldséget, gyümölcsöt, amit aztán a hét folyamán feldolgozok. Külföldön is az egyik első utam mindig a helyi piacra visz, nagyon sokat lehet megismerni egy ország kultúrájáról és embereiről a piacán keresztül. Beszélgetek a termelőkkel, a vásárlókkal, recepteket, történeteket, titkos tippeket cserélünk. Külföldön igyekszem mindig találni magamnak egy olyan helyi háziasszonyt, aki végigkalauzol a standok között. Ugyanezt pedig én is megteszem itthon, gyakran kísérek külföldi csoportokat, gasztronómiai újságírókat, televíziós stábokat. Olyankor persze nemcsak a piacot mutatom be, hanem az egész országot.

Szakemberként tudod már esetleg, hogy 2020-ban milyen nagy dobások várhatóak a gasztronómiában?

A klímaváltozáshoz és a fenntartható, környezettudatos gasztronómiához kapcsolódóan még nagyobb teret kapnak a húsmentes éttermek és helyek, általában megyünk vissza a gyökerekhez és a hagyományokhoz. Újra felfedezzük a falusi nagymamáink ételeit és háztartási szokásait. Egyre nagyobb kultusza lesz az egyszerűségnek. Magyarországon a nemzetközi éttermek, büfék felhozatala fog bővülni. 2020-ban a koreai és a közel-keleti konyhának jósolok nagy figyelmet.

Aki végigpörgeti az ételfotóidat, annak azonnal feltűnhet, hogy imádod az igazi „színes-szagos” ételeket. Hogy állsz a mostanság igen nagy trendet jelentő mentes fogásokkal?

Kifejezetten érdekel minden új irányzat, a vega és a vegán életmód nem is áll tőlem távol, hiszen nem eszem túl sok húst, és nagyon szeretek minden zöldséget, gabonát. Azt hiszem, az újak közül legközelebb az ún. flexi vagy flexitariánus étrend áll, ami javarészt növényi alapú étkezést jelent, ritkán hússal, hallal kiegészítve, ezekből viszont a legjobb minőségűvel. Azt hiszem, valahogy az arany középutat próbálom ebben is keresni: hétköznap többnyire gyors, egyszerű, egészséges, „funkcionális” ételeket készítek, sok zöldséggel, alig hússal. Hétvégén pedig jöhetnek a lassabb, komótosabb főzést igénylő nagy klasszikusok – ezek számomra fontosak, hiszen az identitásunk részei.

Közeledve a farsangi időszakhoz, vannak olyan fogások, amiket ilyenkor előszeretettel veszel elő?

Egy jó, klasszikus fánk természetesen nem maradhat el. A fánk elé pedig bulibarát, vagy vendégváró krémek, kencék, aktuális kedvencem a tahinis, szezámos sült karfiol pástétom. Ilyenkor nagyon gyakran készítek tartalmas leveseket is, borscsot, korhelylevest, ázsiai csípős leveseket.

Milyen célokkal tűztél ki magad elé a 2020-as évre vonatkozóan?

A küldetésem továbbra is változatlan: az otthoni főzés örömének átadása és ösztönzése. Nagyon fortyog bennem valami a vidéki, falusi gasztronómiával kapcsolatosan, de még nem öntött formát, szeretném megtalálni, hogy milyen módon tudnánk visszavezetni a falut a főzéshez. Szeretnék visszatérni a rendszeres sporthoz, eljutni Grúziába, és tempót lassítani.