Active Beauty
Interjú Kiss Dórival

„Az emberek fejében a diéta szó CSAKIS FOGYÓKÚRÁT JELÖLHET”

Interjú Kiss Dórival

Aki ételintoleranciával együtt éli a mindennapjait, annak Kiss Dóri neve mára biztosan nem ismeretlen. A bloggerként indult lány mára két könyvet is jegyez, legutóbbi szerelemgyermekéről, a Glutén- és laktózmentes alapszakácskönyvről beszélgettünk vele.

Sokan talán nem tudják, de hét éve vezetsz blogot, és osztasz meg recepteket a nagyvilággal. Hitted volna anno, hogy ennyire kinövi majd magát a blogolás?
Álmomban sem gondoltam volna. Már az is hatalmas szám volt, amikor láttam, hogy száz ember követi a blogomat… Meglepődtem: tényleg van száz idegen ember, akit érdekel, amit csinálok, amit írok? Aztán elkezdtek sorra érkezni a visszajelzések, már nemcsak számok formájában, hanem kaptam üzeneteket, kommenteket – szerintem sokszor még a mai napig nem vagyok tisztában azzal, hogy most már több mint 50.000 ember olvas nap mint nap, és több mint 50.000 embernek segíthetek. Amikor éppen fel tudom ezt dolgozni, akkor fantasztikus érzés.

Mi inspirált a receptes könyved elkészítésében?

Elsősorban az olvasói visszajelzések, valamint mivel jómagam is cöliákiás vagyok, a saját bőrömön tapasztaltam meg azt, hogy mik azok a helyzetek, kihívások, amik a mindennapokban problémát jelentenek. Az Életem gluténmentesen című könyvemben többek között a következő a szituációk adták meg a könyv szerkezetét: strandolás, utazás, vendégvárás, házibulik… Ezek köré szerveződnek a különböző fejezetek kis történetekkel, tanulságokkal és természetesen a kedvenc receptjeimmel. Úgy gondolom, ez egy abszolút hiánypótló könyv lett Magyarországon, ugyanis nem „csak” egy receptes könyv, hanem egyfajta kis útikalauz is gluténérzékenyek számára. A második könyv már egy kicsit komolyabb, ha fogalmazhatok így. Rengeteg kérdés érkezik a blogomra a mai napig azzal kapcsolatban, hogy mit eszem egy nap, hiszen már csak ötletszinten is segítség lehet, hogy mit készíthetünk el könnyedén, gluténmentesen, és a kedvenc ételeinkben az egyes alapanyagokat miként tudjuk gluténmentes alternatívával kiváltani. A Glutén- és laktózmentes alapszakácskönyv úgy épül fel, hogy napi/heti/havi menüterveket lehet összeállítani belőle, vannak reggelik, kisétkezések, főételek – azon belül levesek, húsos ételek, tésztaételek, vegetáriánus ételek, kelt tészták, péksütemények, valamint desszertek. Mindkét könyv esetében az olvasók igénye mellett az is fontos szempont volt, hogy anno milyen könyvek jelentettek volna nekem hatalmas segítséget.

INTERJÚ BENES ANITÁVAL

Ha jól sejtem, az, aki receptes könyvet ad ki, az főzni is szeret. Nálad mikor alakult ki a főzés iránti szeretet?

Eleinte ezt kényszerként éltem meg, aminek egyáltalán nem örültem. Sokáig csak a problémát láttam abban, hogy nem ehetek a büfében, vagy az iskolába menet nem ugorhatok be a pékségbe egy gyors tízóraiért. Nálunk anyukám volt az úttörő, ő tapasztalta ki azt, hogy hogyan is kell gluténmentesen sütni-főzni. Aztán ahogy nekem is egyre több sikerélményem lett a konyhában, szép lassan elkezdtem megszeretni, egyre nagyobb örömmel töltött el egy jól sikerült étel vagy sütemény, és habzsolni akartam ezt az érzést, még, még, még! Mindennek nekiálltam, amit elképzeltem, egy idő után már egyáltalán nem féltem a kudarctól, és aki mer, az nyer alapon ennek meg is lett az eredménye. Ma már ott tartunk, hogy nagyon szeretek sütni, főzni, kísérletezni, újabb és újabb recepteket kitalálni. Azt hiszem, ez valahol mélyen bennem volt, nagypapámtól örökölhettem, mert ő szuper lelkesen tudott sürögni-forogni a konyhában. Lehet, hogy részben azért is kaptam ezt a „betegséget”, hogy a felszínre hozzam ezt, amit tőle kaptam.

Amikor megtudtad, hogy glutén-, valamint laktózérzékenységgel küzdesz, mennyire volt könnyű átállni a mentes életre?

Azt szoktam mondani, hogy mikor az ember megkapja a diagnózist, az egyszerre áldás és átok. Én örültem neki, hogy kiderült, mi bajom, mert akkor már annyira rosszul voltam, hogy megváltást jelentett a diagnózis, az, hogy végre tudom, mi a baj, mi okozza a kínzó tüneteket, és végre tudok ellene tenni. Szóval teljesen pozitívan álltam hozzá, viszont korántsem gondoltam volna, hogy miről is szól majd ez az egész, és hogy ez igazából nem is egy diéta, hanem egy életmód, hiszen a gluténmentes élet nemcsak az étkezés területén hoz jelentős változásokat, hanem alapvetően a mindennapok menedzselése is komoly tervezést fog igényelni. Úgyhogy a nagy örömöt követően jött az az időszak, amikor csak a lemondásokat láttam. Például hogy én már nem ülhetek be csak úgy a többiekkel pizzázni, nem vehetek meg egy kürtőskalácsot az út menti árustól, ha éppen megkívánom. Ha vendégségbe megyek, akkor innentől kezdve én majd nem tudok enni abból, amivel megkínálnak, és ha nyaralni megyünk, akkor a bőröndömbe már javarészt ételek fognak kerülni. Ezt nagyon nehéz volt elfogadni, de aztán beláttam, hogy sírhatok, dühönghetek, fejre is állhatok, ez megváltozni nem fog. Nálam szerencsére a laktózérzékenység csak másodlagos volt, de ha az embert cöliákiával diagnosztizálják, az bizony egy életre szól, úgyhogy a saját érdekemben ezt el kell fogadnom és kihoznom belőle a legjobbat, ugyanis más opció nincsen.

Többször tapasztaltam, hogy egy-egy társaságban ha valaki jelzi, hogy ételintoleranciával küzd, legyintenek, mondván, biztos csak divatból nem eszik valamit. Te tapasztaltál hasonlót?

Rendszeresen megkapom, hogy miért diétázom, így is olyan sovány vagyok! Valamiért az emberek fejében a diéta szó csakis fogyókúrát jelölhet, így sokan nem tudják hova tenni ezt az egészet. „Attól a kicsitől nem lesz semmi bajod”, „Ne gondolj rá, akkor nem leszel tőle rosszul”, „Ennyitől nem fogsz elhízni” – ezek a megszólalások elég gyakoriak. Régen nagyon felbosszantott, mikor még saját magamat is győzködnöm kellett arról, hogy meg tudom oldani, és nem csak a lemondásokról fog szólni az életem. Amióta elfogadtam az új életemet, azóta csak nevetek a hasonló megjegyzéseken.

INTERJÚ CSERPES LAURÁVAL

Van olyan szakács, food blogger, aki hasonló témakörben inspirációt jelent számodra?

Nagyon szeretek inspirálódni főként fotók terén, imádok képeket nézegetni gusztusos ételekről, főként ezek inspirálnak. Ha meglátok egy ínycsiklandó ételről készült fotót, akkor már rögtön elkezd kattogni az agyam, miként tudnám ezt gluténmentesíteni, és hogyan készíthetném el hasonlóan jól, csak mentes változatban.

Hogy érzed, mennyire könnyű manapság beszerezni az alapanyagokat a speciálisabb étrendhez?

Ma már szerencsére a hagyományos üzletek kínálata is egyre bővül, évekkel ezelőtt még csak egy álom volt, hogy esetleg gluténmentes péksüteményt vehetek egy boltban, most pedig már megtehetem – külön csomagolva természetesen, hogy ne szennyeződhessen. Egyre bővül a kínálat is, több gluténmentes termék jelenik meg a piacon, ami esetleg nem elérhető az üzletekben, webshopokból könnyen beszerezhető.

Van esetleg olyan finomság, amit nem tudtál pótolni a korábbi kedvenceid közül a mentes élet miatt?

Most már szerencsére mindent el tudok készíteni magamnak, amit megkívánok. Be kellett látnom, addig jelentett lelki nehézséget, hogy míg a többiek pizzáznak, sütiznek, én csak limonádézom, amíg nem tudtam elkészíteni magamnak ezeket a finomságokat. Mert míg mások dobostortát ettek, bennem az az érzés volt, hogy én már soha nem ehetek ilyen nyalánkságot. Mióta gyakorlatilag bármit el tudok készíteni gluténmentesen, azóta egyáltalán nem érint rosszul, ha mások sütiznek, kürtőskalácsoznak, pizzáznak. Ugyanis mindezt én is megtehetem, ha megfelelő alapanyagokkal, megfelelő körülmények között elkészítem magamnak.