Interjú Eke Angélával

A tehetséges színésznőt, Eke Angélát számtalan szuper színdarabban láthatta már a közönség, a nekünk adott interjúban pedig arról is mesélt, hogy milyen szakmai kihívásoknak tesz éppen eleget.

Estéről estére szórakoztatod a színház közönségét színésznőként; élharcosa vagy többek között az állatvédelemnek, illetve a környezettudatosságnak. Nemrégiben pedig egy újabb izgalmas feladatba vágtad a fejszédet. Miről van szó pontosan?

Egy olyan színházi nevelési programról, amelyet különféle iskolákba viszünk el a tanulóknak. Gyakorlatilag ez egy tantermi színdarab, ami alapvetően diákokat érintő problémákat dolgoz fel – jelenleg a csoporton belüli kirekesztés témakörét. Mindezt nem klasszikus színházi nyelvezettel, hanem kortárs formanyelvvel előadva. Ezzel közelebb hozva őket az innovatívabb művészi formákhoz. A kortárs darab zenéjét Puskás Dani írta, és Bán Bálint kollégámmal ketten játsszuk. Az előadás látványelemeit pedig Pintér Judittal közösen álmodtuk meg. A mű másik nagy előnye, hogy a darabban látottakat az előadás után átbeszéljük a diákokkal – hiszen együtt könnyebb fel-dolgozni a látottakat, illetve a helyére tenni.

INTERJÚ SCHELL JUDIT SZÍNÉSZNŐVEL

Miért éppen a kirekesztés témáját választottad?

Egy nagyon erős empátiával rendelkező családból származom – az öcsém például szociális lelkigondozó szakon tanult. Már egészen fiatalon, az iskolában is mindig, mindenkinek a védelmére keltem. Nem szeretem, és soha nem is szerettem az igazságtalanságot. A darabban azonban nem igazságot teszünk, hanem megpróbáljuk bemutatni mindegyik fél álláspontját, majd azokat közelíteni a megoldáshoz. Fontos, hogy lássuk minden oldalról az adott témát, hiszen így sokkal könnyebb elfogadni, megérteni a másik hozzáállását. A társadalmunkban is nagy szükség lenne az elfogadásra, illetve az egymás felé való nyitottságra. Ha csak néhány diákban sikerül elhinteni ezen gondolatok magjait, már akkor hatalmas eredményt értünk el. És ha akár csak egyetlen diáknak is könnyebbé tesszük az életét, mert tanulhatott a darabból, akkor én már nagyon boldog vagyok.

Mi lesz a következő nagy projekted?

Ősszel lesz egy szóló előadásom – egy monodráma, amit Závada Péter ír. Ez egy, a szívemhez nagyon közel álló projekt. A görög mitológiából ismert Iphigeneia történetét visszük színpadra, abszolút modernizálva.

Alapvetően olyan kedvesség és jóság sugárzik belőled, amit manapság nagyon ritkán tapasztalni. Minden egyes munkád során ügyelsz arra, hogy azzal valami pluszt adj az embereknek?

Nem hiszek az öncélú művészkedésben. Persze nem teszem fel magamnak minden munka előtt a kérdést, hogy kell-e ez nekem. Hiszen ha valami foglalkoztat és emocionálisan megmozgat, akkor tudom, hogy az már nem lesz öncélú. Valaki biztosan jár hasonló cipőben, és ha csak egy embernek is hozzá tudtam járulni a napjához egy jó gondolattal, már megérte. Persze vannak dolgok, amikről tudom, vagy épp hiszem, hogy csak engem érdekelnek – olyankor leülök, kirajzolom vagy kiírom magamból, aztán megsiratom, majd elteszem a fiók mélyére.

Azt hiszem, bátran kijelenthetjük, hogy egyike vagy azon közösségimédia-felhasználóknak, akik abszolút tanító céllal veszik kezükbe az irányítást, hiszen nem egyszer osztasz meg igen fontos témában üzenetet a követőiddel. Ilyen többek között a környezettudatos életmódod is. Mikor kezdtél el érdeklődni a téma iránt?

Régen… Gyakorlatilag, amikor elkerültem otthonról, rögtön megérett bennem ösztönösen a pazarlás csökkentésének célja, s vele egy időben pedig a szelektív hulladékgyűjtés is. Egész egyszerűen realizáltam, hogy vannak dolgok, amik feleslegesek, illetve vannak olyan dolgok, amikre felesleges időt áldozni. Nálam ilyen lett többek között a céltalan ruhavásárlás. Nagyon tisztelem azokat a nőket, akik minden egyes nap magas sarkút húznak, de számomra a hétköznapokban sokkal inkább a kényelem van előtérben. Fast fashion divattermékeket például csak leárazáskor vásárolok: szerintem olyankor éri meg igazán az ár-érték arány. Nagyobb összeget pedig csak magyar tervezői darabokra adok ki, amelyek minőségben sokkal hosszabb időre szólnak.

Ezek szerint te tényleg mindenre igyekszel figyelni…

Mindig keresem a környezetkímélő megoldásokat. Szerencsére ma már a drogériákban is megtalálhatja az ember az olyan csomagolású termékeket, amelyek kevésbé terhelik meg a környezetünket – és mindezt már pénztárcabarát verzióban is meg lehet tenni. Amondó vagyok, hogy ne féljünk visszanyúlni nagymamáink praktikáihoz. Egyszer egy nyaralás során észrevettem, hogy a tengeri sós víz mennyire jót tett a bőrömnek, azóta rendszeresen tusolok sóval, amitől a bőröm nemcsak hogy él, de tisztábbnak is érzem magam.

INTERJÚ BENES ANITÁVAL

Az étkezésben is ez a fajta tudatosság jellemző rád?

Amikor Bambi, a kiskutyánk hozzánk került, sokkal állatbarátabb szemléletem lett. Vidéken nőttem fel, volt a kertünkben liba, kacsa, csirke – és úgy is szocializálódtam, hogy bár mi neveltük, végül megettük őket. Sokkal inkább az ipari szintű állattartást nem veszi be a gyomrom. Amikor futószalagon gyártják a húst, és mindehhez az állatokat nem megfelelő körülmények között tartják, arról nem is beszélve, hogy mennyi mindennel tömik őket. Hiszen gondoljunk csak bele, manapság, amikor minden második sarkon étterem van, normális körülmények között ennyi húst előállítani képtelenség lenne. Az állattartás körülményei sok esetben bizony egyáltalán nem etikusak. —

Az elmúlt egy évben, amikor a húst kiiktattad az életedből, mit tapasztaltál?

Az biztos, hogy sokkal kevesebbet voltam az elmúlt időszakban beteg, illetve jobb lett a teherbírásom. Sokkal könnyebbnek, fittebbnek érzem magam, és evés után sincs rajtam a korábban tapasztalt álmosság. De, hogy ez mind az étkezésnek köszönhető-e, arra persze nincs semmilyen bizonyítékom, inkább csak ennek tudom be.

A sportolásra is szakítasz időt?

Rendszeresen nincs helye az életemben a sportnak – sajnos. Igényem abszolút lenne rá, hiszen minden formáját imádom, de nagyon hektikus a munkabeosztásom, így nehéz beilleszteni. A kutya miatt az aktív életmód persze megvan, rengeteget sétálunk.

Mi az, amivel egy kicsit ki tudsz szakadni a mindennapokból?

Imádok otthon „szüttyögni”. Nekem fontos, hogy az otthon tényleg egy nagyon nyugalmas, biztonságos környezet legyen, ahol szeretek lenni. Folyamatosan csinosítgatom a lakást. És ritkán adódik úgy, hogy egy picit több szabadidőm legyen, de olyankor szívesen élvezem az otthont egy bögre tea és egy jó könyv társaságában.