Hasznos tanácsok, ha baba érkezik a háziállatos családba
Háziállatok és újszülöttek
Ha újszülött kisbabánk előtt már volt egy ’ négylábú gyermekünk’ otthon is, az sok fejtörést okozhat: hogy mutassuk be az új családtagot, hogyan fog reagálni kiskedvencünk a változásra, jól kijön majd a két kis szeretetgombóc? Mi tehetünk valamit érte, hogy pozitív vége legyen a történetnek és minél jobban segítsük a kölcsönös elfogadást?
Sok háziállat viseli jól egy kisbaba születését, új játszótársnak tekintve őt, és elfogadva, hogy mostantól a család kiegészült. Azonban mindig ott a lehetősége annak, hogy kicsit hiányolják majd az eddig rájuk fordított figyelmet, túl nagy változásnak élik meg az új emberke érkezését és stresszessé válnak. A veszélyes helyzetek elkerülése végett minél előbb el kell kezdeni az állatka felkészítését az új rendszerre. Tanítsuk meg neki az ’ül’, ’marad’, ’fekszik’ és ’gyere’ parancsszavakat: minél jobban képzett, betanított az állat, annál könnyebb lesz majd kezelni az otthoni szituációkat.
TENGERIMALAC, AZ ÚJ CSALÁDTAG
Világos határokat kell állítanunk háziállatunk elé, ez vonatkozik a különböző szobák és a lakás egyes helyiségeinek használatára. Fokozatosan szoktassuk hozzá, hogy míg eddig bárhova mehetett és az egész lakást a ’felségterületének’ tartotta, mostantól vannak olyan helyek, ahova nem, vagy csak engedéllyel járhat be. A gördülékenyebb alkalmazkodás érdekében, ha tehetjük a baba érkezése előtt mutassuk be kedvencünket egyre több gyereknek, találkozzon számára idegen emberekkel! Az első találkozásnál nagyon figyeljünk állatkánk reakciójára, tartsuk szemmel akkor is, ha amúgy igen szociális és barátságos szokott lenni: lehet, hogy most meglepetést okoz majd viselkedése, és erre jobb felkészülni.
A cicák természetükből adódóan kevésbé féltékenyek, mint a kutyusok, viszont a baba meleg kis teste és bölcsője nagyon vonzó lehet számukra, így az első időkben, mikor még nem szabad annyira érintkezniük, figyeljünk oda cicánkra. Ha a kertben aludna gyermekünk, vagy nem a szobájában tesszük le pihenni, használjunk valamiféle elválasztót (biztonsági ajtó, macskaháló), hogy távol tartsuk tőle négylábú barátunk. A kutyák a macskákkal szemben, hajlamosabbak a féltékenységre, így amikor van egy kis időnk, vagy a baba épp pihen, fordítsunk kiemelt figyelmet kedvencünkre, simogassuk, adjunk neki jutalomfalatkát, és úgy általában: tudassuk vele, hogy még mindig szeretve van.
MI A KUTYÁM CSILLAGJEGYE? ÉS MIT ÁRUL EL RÓLA?
Míg kisbabánk kicsi, könnyebb dolgunk van azzal kapcsolatban, hogy elválasszuk tőle az egyes esetekben túl lelkes és játékos állatkát, azonban mikor nagyobb lesz, kúszik-mászik, már jobban látjuk majd, hogy milyen a közte és kedvencünk között lévő kapcsolat dinamikája. Az első pár hónapban mindig figyeljünk rájuk, ha játszanak, hogy időben közbe tudjunk lépni, ha valami félresikerülne. A cicák általában elmennek, ha nyaggatják őket, vagy meghúzzák a farkuk, a kutyák azonban ezt tipikusan a játék jelének vehetik, és egy kisgyermek esetében nagyon vékony határ húzódik a játékos nyalogatás és a fájdalmat okozó harapdálás között. Ez pedig kutyusunknak, aki felnőttekhez szokott, nem feltétlen tűnik majd fel.
Mindent egybe véve jó esélyünk van rá, hogy kedvencünk hamar megszokja az új családtagot és az idő haladtával cinkostársakká válva örök barátságot köt vele, gyermekünknek pedig fantasztikus élmény lesz egy kis szőrös játszópajtás mellett felnőni.
