Hogyan neveljük gyermekünket?

Ki dönti el egy illetőről, hogy jó anyuka vagy apuka-e? A saját édesanyánktól kezdve minden rokonunk és barátunk fejében általában megszületik az ítélet. Egy gyermek születése után a szülőket rengeteg, sokszor teljesen kéretlen tanáccsal árasztják el a körülöttük élők. De miért érezzük úgy, hogy tanácsokat kell adnunk más nevelési szokásaihoz?

Lynda Syllaba, családi terapeuta szerint: „Ez olyan kicsit, mint a reklámok esetében. Mindenkit egységes fogyasztónak tekintünk, ezért úgy gondoljuk, ismerjük őket. Mindenki volt egyszer gyerek, némelyikünknek gyerekei is vannak, ezért, ha másnak nem is, tökéletes megfigyelőnek tartjuk magunkat. Viszont mivel minden ember más, a tanácsok is igen eltérőek.”

Ezért nagyon fontos, ha tudatos szülők szeretnénk lenni, mindig hallgassunk a saját megérzéseinkre. Hoztunk 4 tippet, amivel könnyebben megtalálhatjuk a saját, egyéni nevelési stílusunkat.

SMILE!

1. Egyértelmű határok

Sosem késő felállítani a saját határainkat, egy egészségesen kialakított rendszerben pedig az önkéntes tanácsadó személyektől is hatékonyan távol tudjuk magunkat tartani. Vessük be az alábbi mondatokat a kéretlen tanácsok ellen: „Érdekes, hogy így látod. Úgy fogom ezt intézni, ahogy én helyesnek tartom.” vagy „Nagyra értékelem, hogy így érdeklődsz irántunk, de úgy gondolom, majd jelzem, ha megerősítésre vágyom tőled.”, „Kérlek tartsd tiszteletben, amikor azt kérem, hogy ne tanácsolj kéretlenül ebben a témában!” Fontos, hogy az üzenet tiszta legyen, a stílus természetesen ettől lehet udvarias. Legyünk türelmesek, előfordulhat, hogy ezeket a kéréseket többször hangoztatnunk kell, és arra is készüljünk fel, hogy sértetten reagálhatnak ismerőseink. A kitartó és következetes hozzáállás nagyon fontos, különösen ha fiatal szülőként próbáljuk megtalálni a saját hangunkat.

2. Ne hasonlítgassunk!

Nem csak a közvetlen környezetünk, de sokszor a társadalmi elvárások is belénk égetik, hogy pontosan milyen kritériumoknak kell megfelelnünk, ha jó szülők szeretnénk lenni. Pedig a legjobb, ha egyáltalán nem hasonlítjuk magunkat másokhoz! Érdemes egy saját szűrőt megalkotnunk, melynek segítségével mindig felülvizsgáljuk a hallottakat és látottakat. Tegyük fel a kérdést magunknak: ez az információ segít nekem? Beépíthető az én helyzetembe? És a legfontosabb kérdés: jól érezném magam, ha így cselekednék? A hangsúly a saját igényeinken, hiedelmeinken és értékrendszerünkön legyen. Az, hogy ez másoknak tetszik-e vagy sem, maradjon mindig másodlagos.

3. Saját igényeink

Sokan úgy érzik, rossz szülők lesznek akkor, ha gyermekük nem mindig az első helyen áll az életükben. Ez azonban nem csak saját magunk, de a gyermek túlterheléséhez is vezethet. Ne csak a gyermekek igényeit vegyük figyelemmel, hanem az egész családét. Mérlegeljünk, priorizáljunk, majd hozzuk meg a döntést szülőként, mindenki szempontját figyelembe véve.

ONLINE VAGYOK, ANYA!

4. Fejezzük ki az érzelmeinket!

Szabad mutatnunk szülőként, ha éppen rossz napunk van? Természetesen! A gyerekeket egyébként sem tudjuk átverni, azonnal felismerik a testbeszéd és a szavak közti különbséget. Az érzelmeink kordában tartását inkább tartogassuk azokra a helyzetekre, amikor muszáj így tennünk. Persze ajánlatos a gyermekek társaságában is megválogatni a szavainkat, de a kulcs az érzelmi önszabályozásban keresendő. Nekik nem egy tökéletes, kimért és mindig kedves emberre van szükségük, sokkal inkább egy olyan személyre, aki őszinte velük, és akihez bátran fordulhatnak támogatásért.