Gordon-módszerrel a családi békéért
Így fegyelmezzünk kiabálás nélkül
A szülő-gyermek kapcsolat kimeríthetetlen konfliktusforrás, naponta feladva a leckét előbbinek, hogyan próbálja utódait a helyesnek vélt viselkedés elsajátításának útvesztőjében elnavigálni. Mikor és mennyire legyen szigorú, hogyan kommunikáljon konfliktusok esetén, mit tegyen, hogy ne kiabálással oldjon meg egy vitát.
A Gordon-módszer
A Gordon-módszer az egyik legismertebb kommunikációs technika, amely többek között a szülő-gyermek kapcsolatban felmerülő problémahelyzetek felismerésére és a konfliktusok eredményes kezelésére szolgál. Gordon megtanít arra, hogyan forduljunk gyermekünk felé értő figyelemmel, s hogyan használjunk „én-üzeneteket”a kommunikáció elősegítésére.
Az emberi kapcsolataink alakulásához hozzátartoznak a konfliktusok, melyeknek leküzdése hozzásegít minket személyiségünk és kapcsolataink fejlődéséhez. A megfelelő kommunikáció megkönnyíti számunkra a konfliktushelyzetek megoldását, ám sokszor éppen berögződött kommunikációs sémáink akadályoznak minket abban, hogy kölcsönös megegyezésre jussunk. Ennek a feloldásában segíthet ez a módszer, amely egy olyan szemlélet és technika, amely az elfogadás és együttműködés erejét használja a viták rendezésére.
NE TEGYE POKOLLÁ A REGGELEINKET AZ ISKOLA!
Milyen a jó szülő-gyermek kommunikáció?
A jó kommunikációnak mindenképpen az elfogadásra kell épülnie. Ezt kifejezhetjük szavak nélkül, gesztusokkal, arckifejezésünkkel. Támogathatjuk passzív figyelemmel, „csak úgy” csendben meghallgatva őt, és természetesen szavakkal is megerősíthetjük, hogy kíváncsiak vagyunk arra, amit mond. Gordon „hívogatóknak” nevezi azokat a szavakat, mondatokat, melyek további közlésre serkentik a gyermeket – így például a következőket: „Értem.”, „Tényleg?”, „Érdekes.”, „Ne mondd!”, „Érdekelne, mit gondolsz!”.
Konfliktuskezelés a Gordon-módszer szerint
A konfliktusok megelőzésére Gordon a leghatékonyabbnak azt a kommunikációs módot tartja, amikor „én-üzenetek” formájában nyilvánítjuk ki igényeinket, azaz amikor a mondat alanya az „én” lesz, ezzel nyomatékosítva, hogy szeretnénk megértetni a másikkal, mit váltott ki bennünk a viselkedése. Például egy ilyen mondattal: „Fáradt vagyok és ebben a zajban nem tudok pihenni, ezért szeretném, ha most csendesen foglalnád el magad.”
Ha idegesek, feszültek vagyunk, azt csemeténk magára veheti, úgy érezheti, vele van gondunk. Ennek a helyzetnek a megelőzése érdekében nagyon fontos egyszerű, érthető mondatokkal összefoglalni a gyereknek a valóságot, például így: „Tudod, ma reggel nagyon rossz a kedvem, mert fáradt vagyok, és rengeteg a teendőm. Tudom, hogy az előbb idegesen szóltam rád, de ennek nem te vagy az oka, csak a bennem lévő feszültség.” Egy ilyen mondat hallatán a gyereket ugyan továbbra is zavarni fogja, hogy rossz a kedvünk, de legalább attól megkönnyebbül, hogy nem ő az oka mindennek.
TURBÓZZUK FEL GYERMEKÜNK EGÉSZSÉGÉT!
A legtöbb szülő tudja, hogy milyen az, amikor a gyermeke viselkedése dühöt vált ki belőle. Ha dühből reagálunk, az gyakran elhamarkodott döntésekhez és agresszív válaszokhoz vezethet, mint például a kiabálás vagy meggondolatlan szélsőséges büntetés kiszabása. Ennek az eredménye, hogy nekünk bűntudatunk lesz, a gyerek pedig zaklatottá válik, és szorongani kezd. A dühkezelési technikák megtanulásával és a nevelési stílusunk javításával nem csak a gyereknevelés mindennapjait tesszük könnyebbé, de pozitív szerepmodellként is szolgálunk gyerekeink számára.
A szülő és a gyermek igényeinek ütközése a „vereségmentes” módszer segítségével oldható fel. A gyakorlatban hat lépésben valósítható meg a konfliktuskezelésnek ez a módja. Az első lépés a legnehezebb, amely a probléma feltárását és közös megfogalmazását igényli. Aztán ötleteket, javaslatokat ajánlanak a felek, amelyek szerintük elvezethetnek a megoldáshoz. Majd közösen mérlegelik ezeket a javaslatokat, végül döntést hoznak a mindenki számára leginkább elfogadható javaslat mellett. Előkészülnek a gyakorlati megvalósításra, kidolgozzák a részleteket, tisztázzák a feladatokat, majd utólag kiértékelik, hogy sikerült a megvalósítás, helyes volt-e a döntés.
Mindez furcsán hangozhat, de már egy óvodással is végig lehet menni ezeken a lépéseken. S hogy mindez miért hasznos? Mert már egészen kicsi kortól az lesz számára természetes, hogy a win-win megoldásokat kell keresni, és nem kell félni kimondani az érzéseinket, de oda kell figyelni arra, hogy ezt hogyan fogalmazzuk meg a másik számára, hogy az ne legyen sértő.
