Active Beauty
Földközi-tenger a hegyekben

Ahol égig ér a víz

Földközi-tenger a hegyekben

Észak-Macedóniában a szamaras, illetve lovas kocsik még manapság is mindennapos látványnak számítanak. De nem csak ezért ideális az ország a pihentető és fenntartható üdülésre – az Ohridi-tótól a Galicica Nemzeti Parkig.

Egy nyári napon napnyugtakor két lovagló nő ereszkedik le lassan a meredek hegyoldalon. Szép nap ez, csupán néhány nagy felhő vitorlázikaz égbolt kékjében. A két lovas útja felkanyarodik egy szikla tetejére, melyet az egyik oldalon egymásra rakott fatörzsek szegélyeznek. A másik oldalon, a mélyen fekvő völgyben egy világos tó és tóparti házak tűnnek fel. Itt fent mindent erdő borít, lent pedig a nyugodt vízfelszín csillog úgy, mintha millió apró csillaggal lenne megszórva. A lovak elégedetten felhorkannak. A mélyfekete kantárt csillogó lemezkék és szíjak díszítik: ezeken az utolsó napsugarak – melyek utat törnek maguknak a fák lombjain át – akár az arany, úgy ragyognak. A nők arcán mosoly és derűs kifejezés ül, az ő gondolataik már egy hangulatos fogadóban töltött estén járnak.

3 NOSZVAJI SZÁLLÁSHELY, AMIT IMÁDUNK

Szelíd turizmus kerékpárral

Őket egy fiatal, hosszú hajú férfi előzi meg, aki egy mountain bike-on „vágtázik”, és flott bakugrásokkal gyorsabban maga mögött hagyja a domboldalt, mint a lovak. Ez a vidék ideális a színes kerékpárokkal való túrázásra, ám e sport szerelmeseire az idősebb helyiek meglehetősen gyanakvó szemmel néznek. Ugyanis az első mountain bike-ok csupán az 1990-es évek elején érkeztek ide Olaszországból, azóta pedig az Ohridi-tó körüli szelíd turizmus jelképeivé váltak.

Ez a tó a világ legöregebbjei közé tartozik. Állítólag 2,6 millió évvel ezelőtt keletkezett, más becslések pedig 5 millió éves múltról beszélnek. Ma 700 méterrel a tengerszint felett fekszik, 30 km hosszú, 15 km széles és majdnem 300 méter mély. Itt még mindig megtalálhatók olyan életformák, melyek más tavakban már rég kihaltak, és ezért világszinten egyedülállók, mint például az ohridi pisztráng. A tó vize kristálytiszta, és feltehetően a magasabban fekvő Prespa-tóból folyik le, amit 270 folyó táplál. De ezt senki sem tudja biztosan. Sok tudós úgy véli, hogy kicsi, föld alatti források töltik fel a tavat vízzel, amely egy gáton keresztül lassacskán a Fekete-Drin folyóba, majd pedig Albánián keresztül az Adriai-tengerbe ömlik.

A tó északi partján fekvő Ohrid – mely része az UNESCO-világörökségnek – kicsinyke történelmi belvárossal, ápolt parti sétánnyal és meggyőző ár-érték aránynyal csalogatja ide elsősorban a nyári hónapokban a turistákat a világ minden pontjáról. Ők előszeretettel hasonlítják a helyet a Garda-tó városaihoz, s a tó partvidékén uralkodó mediterrán hangulat különösen lázba hozza őket. Hiszen sok megcsodálnivaló akad itt: ragyogóan fehér házikók, a kaneói Szent János-templom, a görög amfiteátrum, a vízre épült Plocha Michov Grad szabadtéri néprajzi múzeum vagy a Sveti Naum kolostor. A város a Lonely Planet című útikönyvben a Top 10 desztináció közé is bekerült. De semmi ok az aggodalomra: még manapság is viszonylag nyugodtnak mondható Ohrid városa.

Szerénység és tisztelet

„A régi kövek mesélik el a legjobban a régi történeteket” – mondják a helyiek. Az Albánia, Észak-Macedónia és Görögország határolta csücsökben fekszik egy kis régió, amely hegyekből és völgyekből áll. A szerény, több száz éve az Isten tiszteletére megszentelt falvakban együtt élő különböző etnikumok és nemzetiségek még ma is gondolkodó és erkölcsös karaktert mutatnak. Ezek a népek itt találtak hazát az álmaiknak: albánok, törökök, szerbek, bosnyákok, vlachok és romák telepedtek le itt. Ez a körzet a legjobb bizonyítéka annak, hogy sok minden – még a kevésbé megművelt, vadabb vidéken is – nem túl szigorú törvények irányítása alatt is megvalósítható, ha mindenki tiszteli a szomszédját, és szívügyének tartja a nagy egész jóllétét. Az első betelepülők arra irányuló fáradozásait, hogy ezt a vadont élhetővé tegyék, a földbirtokosok rendíthetetlen szorgalma követte, akik a jót még jobbá akarták tenni. A jelent pedig régiómenedzserek teremtették meg, akik a turizmust az országba hozták, és akik ennek a provinciának az egyedülvalóságából egy fenntartható üdülődesztinációt igyekeznek formálni.

SZABADIDŐ-STRESSZ

Utazás kis ökológiai lábnyommal

Mesés barangolások a Galicica Nemzeti Parkban, mountain bike-os kirándulások a dombos vidékeken, romantikus lovasés szamártúrák, hatalmas úszások, búvárkodás az Ohridi-tóban – a keretfeltételei egy olyan nyaralásnak, mely során ügyelünk arra, hogy a lehető legkisebb ökológiai lábnyomot hagyjuk magunk után, jobbak nem is lehetnének. Az „overtourism” veszélye – azé a fejlődésé, ami a helyiek és a nyaralók között konfliktust teremtene – új ötleteket szült. Egyre több turista szeretne ismeretlenebb helyekre fenntarthatóan ellátogatni, és a turistaáradattól távol eső országokat autentikus valójában látni. Ez Észak-Macedóniában az egyre nagyobb érdeklődés ellenére még ma is lehetséges.

Itt a néhány évnyi turizmus kevesebb nagy változást idézett elő, mint gondolnánk. „A délkelet-európai vidéki területek gazdasági diverzifikációjának támogatása” program keretében például komoly támogatást kapnak ezek a területek a vidéki turizmus fejlesztésére Németországtól. Ennek az együttműködésnek az a célja, hogy a helyi lakosság számára munkahelyeket, ezzel pedig rendszeres jövedelmet teremtsenek, és ezzel egyidejűleg hozzá járuljanak a természetés kultúravédelemhez. Ezért alakítottak ki hat, határon átnyúló hegyi és vidéki turisztikai régiót. A program ehhez már meglévő turisztikai kínálati elemeket is felhasznál, mint a transznacionális hosszú távú túrautak, például a „Peaks of the Balkans”, a „Balkan Hiking Adventure” és a „High Scardus Trail”. Illetve új turisztikai termékeket is kifejlesztettek, melyek főleg a helyi értékteremtést hivatottak elősegíteni. A turizmus minőségének javítása érdekében regionális szállás, étkeztetés, idegenvezetés, rizikó- és biztonsági menedzsment sztenderdeket vezettek be.

Egy ország, mely mindenkit magával ragad

A helyiek számára ezek a stratégiák eddig még csak kevés újat hoztak. Egy idegen mégsem tud végigtekinteni a tájon anélkül, hogy ne esne ámulatba. Ha a tekintetünk északról délre, nyugatról keletre siklik, megcsodálhatjuk a napot, ahogy megérinti a tó és a házak mögött a horizontot, és egy vadfenyő fekete árnyékában elsötétedve lassan eltűnik a hegyek mögött.