Kulináris kalandozások határokon túl

Ahol országok találkoznak, ott izgalmas „feszültségterek” alakulnak ki: földrajzi, kulturális és gasztronómiai szempontból is. Akárcsak a dél-stájerországi borúton, ahol az élvezetek sem ismernek határokat.

Kissé csiklandozza az orromat, és egészen libabőrös leszek tőle. A köldököm alatt pedig egy igen kellemes bizsergést érzek. Talán szerelmes vagyok? Igen, a tájak is nyilvánvalóan ki tudnak váltani szenvedélyes érzelmeket. Kevés olyan környék van, ami annyi érzéki élvezettel várja a kalandorokat, mint a dél-stájerországi borút, egy bor-, wellness- és kulináris élményeket nyújtó régió.

Spielfeld szőlőhegyei Ausztria határain átbukfenceznek Szlovénia területére is. Az olyan települések, mint Leutschach, Gamlitz vagy Kitzeck, a városi embereket vonzzák a „stájer Toscanába”. A bor szerelmeseit a kitüntetett borok és a „forradalmár”, szőlőiket részben a szlovén oldalon gondozó bortermelők csábítják erre a környékre. A többszörösen kitüntetett éttermek, fogadók és borospincék mágnesként vonzanak mindenkit, aki szereti a tradicionális dolgokat magas színvonalon élvezni.

Aki itt nyaral, az nyugalomban, a természettel összhangban és fenntarthatóan tölti a pihenését. Az egyetlen foltot a „hófehér mellényen” azzal ejtjük, hogy autóval utazunk délre. De ha egyszer megérkezünk Dél-Stájerországba, akkor ott könnyen átszállhatunk más közlekedési eszközökre. Szinte mindegyik szálláshelyen lehetőség van bicikli és mountain bike bérlésére. És aki a tervezettnél gyakrabban nézett a pohár fenekére az este folyamán, az a shuttle busszal visszavitetheti magát a szállásra. „Ugyanis a jóból sose elég!”

3 NOSZVAJI SZÁLLÁSHELY, AMIT IMÁDUNK

Az én testem, az én templomom

Ahhoz, hogy a testünket, szellemünket és lelkünket megfelelőképp fel tudjuk készíteni az élvezetekre, a legjobb, ha a dél-stájerországi kirándulásunkat a régió számos wellnesstemploma egyikébe való ellátogatással kezdjük. Az Ehrenhausenben található Loisium Wine & Spa Resortjának puritán épülete például nem tereli el az ember figyelmét a lényegről, sokkal inkább arra irányítja: ezen az utazáson a „sanus per aquam” (egészség a víz által) még az „in vino veritas” (borban az igazság) elé kerül a sorban. Egy csakra masszázs által pedig egészen új erőforrások nyílnak meg.

„Hét fő csakránk van. Sőt a régi tibeti és indiai szövegek 72 000 – 350 000 energiacsatornáról is beszélnek – magyarázza a Loisium masszőre lágy, éneklő hangon. Hét kártyából hármat kell húzni. – Ekkor válnak láthatóvá a hiányosságok, itt nem tud tovább áramlani az energia.” Az ember egy pillanatra eltöpreng azon, hogy vajon a „grape elixir” arcápolót a ház sommelier-je által ajánlott muskotályosból készítették-e. Mindenesetre a 90 percnyi mélyszöveti maszszázs után a csakrák megtisztulnak, s egyszerre a légzés is sokkal könnyebbé válik.

Kulináris vándorlások

A Weinkuchl étterem asztalánál megkönnyebbülve foglalhatunk helyet. Egy pohár glamnitzi Isabella Frizzante felébreszti az érzékeket. Ha egy pillantást vetünk az étlapjukra, azonnal nyilvánvalóvá válik: ebben az étteremben megannyi izgalmas kombinációt szolgálnak fel a vendégeknek. Az osztrák csirke és a chorizo éppolyan jól megférnek egymás mellett, mint a falafel és a csiga. Még a vegetáriánusoknak és a vegánoknak sem kell itt nélkülözniük. Fűszeres túróval töltött ravioli és paradicsomos padlizsán, humusz, valamint helyi fűszernövények kényeztetik a vendégek ízlelőbimbóit. Az ásványi anyagban gazdag talaj és a mediterrán klíma teszi a felszolgált borokat frissé és vaddá. A hűvös éjszakáknak köszönhetően a vörösés fehérborok rezveratroltartalma meglehetősen magas, amely anyag egy erős antioxidáns kiváló öregedésgátló tulajdonságokkal.

SZABADIDŐ-STRESSZ

Sárga és arany bogyók

A következő napon betekintést nyerünk a Masser szőlészet kulisszái mögé. Aki jó bort akar készíteni, annak el kell sajátítania a szőlőkóstolás fortélyait, hogy a szüret időpontjában meg tudja határozni a szemek érettségi fokát. „Ha azok íze már áthajlik az érettből a túlérettbe, tehát minden tizedik bogyónak már nem sárga, inkább arany aromája van, akkor itt az idő” – magyarázza az időzítési technikáját Florian Masser, negyedik generációs szőlész-borász. A régió borászai büszkék a DAC-boraikra (Districtus Austriae Controllatus, mely a borvidékek tipikus fajtáinak eredetvédelmi rendszere), melyek sorában az első a sauvignon blanc, amit az olaszrizling, a fehér burgundi, a muskotályos, a szürkebarát, a rizling, a sárgamuskotály és a tramini követ. Csupán néhány méterrel arrébb a helyi borok az angol „styrian wine” megjelölést viselik, amit Ausztriában nem feltétlenül ismernek el. Pedig a régió egykoron Untensteiermark néven tartozott az Osztrák Császársághoz, szlovénül Stajerskának, tehát Steiermarknak nevezik.

Kis ország, sokszínű gasztronómia

Az élvezetek továbbcsábítanak minket Szlovéniába. Az ország alig nagyobb Alsó-Ausztriánál, az étlapja pedig az Alpok és az Adria között növekedett az évszázadok alatt. De még mielőtt az evésre és az ivásra gondolnánk, tegyünk valamit a szívünkért is. Az Instagram generációja számára egy szelfihely a Herzerl Strassénál szinte kötelező eleme a programnak. Ezt követően folytatjuk utunkat Haloze felé. A szlovén Stájerországot a Borl-kastély mögötti dombok határolják délről, Horvátország irányából. A völgyek már egészen kora délután sötét árnyékban fürdenek. Csak a magasabban fekvő, meredek hegyoldalakat érik napközben a nap sugarai. Egészen a 60-as évekig nem voltak errefelé szilárd burkolatú utak. A Haloze keleti részén található a legtöbb szőlőültetvény. A dombtetőn, ahol a szőlősgazdák udvarai találhatók, cseréljük le az autóinkat mountain bike-okra. Túrabakancsban talán kicsit sokáig tartana az út, hiszen csak egy éjszakát maradunk. És egy kis kerékpározás amúgy is jól fog esni.

De akkor szálljunk meg útközben, keressünk magunknak egy szerény privát szállást, vagy tekerjünk egészen Alsómarácig – Szlovéniában végtére is minden csak egy ugrásnyira van egymástól –, és vegyünk egy kényeztető iszapfürdőt a Hotel Livada Prestige-ben? De mivel mi a modern építészetet és a gasztronómiai élvezeteket részesítjük előnyben, egy kevésbé vonzó település, Zgornja Kungota felé vesszük az irányt. Hiszen ott található a Hisa Denk, mely Ana Ros – a világ legjobb női szakácsa – Hisa Franko nevű éttermének helyi megfelelője. Gregor Vracko szakácsnál és vendéglátónál tengeri halak és a tenger gyümölcsei kerülnek a tányérra. Szlovéniának ugyanis van egy kicsinyke tengerpartja, amely olyan előnyt biztosít a konyhafőnök számára, amire joggal lehetnek irigyek a kollégái. Úgyhogy nekünk kedvünk is támad megkóstolni a fekete kagylót „buzara”, azaz dalmát módra, paradicsomszósszal, fokhagymával, a fehérboros tintahalat zöldfűszerekkel vagy a branzinót (tengeri sügért) egészben, mindehhez pedig egy 2017-es évjáratú Haloze Blanc-t kortyolgatunk. Az üvegből és fából készült építmény 6 szobát kínál azok számára, akik másnap inkább kipihenten (és józanul) vágnának neki a hazaútnak. Esetleg egy következő szelfihelyet beiktatva, ezúttal Szlovénia legrégibb városában, Ptujban. Ahol egy borospince is található. Milyen megnyugtató…