Szív vagy ész?

Hogy hozzunk bölcs döntéseket? Hagyjuk, hogy a megérzéseink vezessenek minket – vagy inkább az intelligenciánkra hagyatkozzunk? Judith Glück bölcsességkutató szakember elmagyarázza, hogy miért olyan fontos az érzelmeink és az elveink balansza – és hogy hogyan sikerülhet ezen egyensúly kialakítása.

Ha döntés előtt állunk, sokszor nem tudjuk, hogy a szívünkkel vagy az eszünkkel hozzuk-e meg azt. Az értelmünk azt mondja: „Csináld!”, a megérzéseink viszont azt sugallják: „Ne tedd meg!” Vagy a szívünk azt suttogja: „Kövess engem!”, az agyunk viszont azt tanácsolja: „Maradj itt!” Melyikre kellene hallgatnunk?

Ideális esetben mindkettőre, mondja Judith Glück bölcsességkutató. Mert aki bölcs döntést kíván hozni, annak először is a saját érzéseit kell önmagában tudatosítania – és azokat megfelelően besorolnia. Az érzelmek értékes „bölcsességforrások”. Feltéve, ha készek vagyunk foglalkozni velük.

63 KARRIERTANÁCS, AMIT ÉRDEMES MEGFOGADNI

Ha beírjuk a „bölcsesség” szót a Google-ba, a kereső sok filozófiai idézetet ad ki. A bölcsesség csak a tudásról, a tapasztalatokról szól? Vagy az érzelmeknek is van közük hozzá?

A bölcsesség alapvetően a gondolkodásról szól – de ehhez nagyban hozzátartozik az érzéseinken való elmélkedés is. A megértendő tartalmak sokszor az érzelmi oldalról érkeznek. A bölcsesség az érzelmek és a gondolatok metszetében jön létre.

Mennyire szabadna megbíznunk a megérzéseinkben, ha egy döntést kell meghoznunk?

Ha egy komoly dilemmáról mesél nekünk valaki, akkor általában rögtön támad egy érzésünk azzal kapcsolatban, hogy abban a szituációban melyik lépés lenne a helyes, és melyik a helytelen. Ugyan megpróbálunk logikusan gondolkozni, de csak azért, hogy ezzel is megerősítsük a megérzésünket. A bölcs emberek tudják ezt. Meghallják a megérzéseiket, viszont tudják, hogy az egy megérzés, és nem egy objektív dolog. Úgy gondolják: „Ennek az ösztönös érzésnek komoly hatása van az álláspontomra.” Viszont azt is megkérdezik önmaguktól: „Hogy lehet, hogy ez érzelmileg ennyire megérint engem? Lehet, hogy csak én látom így a dolgot, és nem tudom objektíven megítélni?” De ez fordítva is igaz: egy bölcs ember komolyan veszi a megérzéseit, és nem mondja azt: „Oké, a megérzéseim nagyon erősen a dolog ellen vannak, de mivel azok csak érzések, nem kell foglalkozni velük.” Megpróbálják megérteni, hogy miből fakadnak azok az érzések, még akkor is, ha nem feltétlenül hallgatnak rájuk.

A bölcsesség egyet jelent az objektivitással?

Nem teljesen. A bölcsesség azt jelenti, hogy elismerjük a szubjektív látásmódokat, és közben az objektivitásra törekszünk. A cél az, hogy olyannak lássuk a dolgokat, amilyenek azok valójában. És nem különböző szemüvegeken keresztül. Az objektivitás része az is, hogy azt mondjuk: Oké, van egy objektív valóság. De jelen pillanatban nem az a fontos, mert most arról van szó, hogy ebben a konfliktusban én máshogy látom a dolgokat, mint a másik. Sokszor nem is az objektivitás a lényeg. Hanem az, hogy objektíven lássuk azt, hogy szubjektív látásmódokról van szó.

Hogy járjunk el bölcsen a konfliktushelyzetekben?

Boncolgassunk például egy hosszú ideig tartó konfliktust. Ilyenek szinte mindegyik párkapcsolatban vannak. Megkérdezhetjük magunktól: miféle konfliktus ez? Mi az, ami engem valójában zavar? Tegyük fel, hogy a partnerünk sose ér haza időben, mert mindig olyan sok a munkája – miért dühít ez engem? Azért, mert szeretném, hogy több időt töltsön velem? Vagy azért vagyok mérges miatta, mert az az érzésem, hogy számára a munka fontosabb nálam? Tudatosíthatom magamban, hogy nem csak egy jó és egy rossz szereplője van a történetnek, tehát nem ő a rossz, aki mindent rosszul csinál, és nem én vagyok jó, aki szenved ettől. Hanem hogy bennem is van valami, ami ezt az egészet problémává teszi. Ezen tudatosítás által magammal kapcsolatban is felismerhetek dolgokat, ami könnyebbé teheti számomra a helyzettel való megbirkózást. És akkor lehet, hogy sikerül elmagyaráznom a másiknak, hogy számomra miért nehéz ez a szituáció.

Mi történik, ha a partnerem bölcsen viselkedik – és én nem?

Ha egy nagyon bölcs emberrel élünk kapcsolatban, és az a kapcsolat jól működik, akkor azáltal mi is fejlődhetünk a bölcsesség terén. Ha valaki olyannal vagyunk együtt, aki nagyon jól kezeli a konfliktusokat, abból mi is sokat tanulhatunk.

Tehát bölcs dolog bölcs emberekkel körülvenni magunkat?

A kutatásaink során újra és újra megkérdeztünk embereket arról, hogy mi által váltak bölcsebbé. Sokan azt válaszolták rá, hogy látták és átélték, hogy valaki egy bizonyos helyzettel hogy birkózott meg, és az lenyűgözte őket. Úgy hiszem, hogy az emberek a mintákból egész jól tudnak tanulni. Ez ráadásul úgy is működik, hogy csak elképzeljük, hogy valaki, akit relatív bölcsnek tartunk, mit mondana az adott szituációban. Így is könnyen találhatunk megoldásokat.

A pozitív tapasztalatok által is bölcsebbé válhatunk?

Igen, méghozzá legalább két módon. Egyrészről bölcsebbé tehetnek minket azok az élmények, melyek megváltoztatják az életünket – például ha gyermekünk születik. Másrészről a boldog pillanatok is, mert a bölcs emberek ezekre mint erőforrásokra tekintenek. Van egy történet, ami egy nagyon idős hölgyről szól, aki Karintiában egy hegyen él, és azt mondja: „Egyszerűen csodálatos, ahogy a nap megvilágítja a hegyeket. Ez a látvány boldoggá tesz engem.” Az ilyen dolgok meglátásának képessége olyan erőforrás, amit a bölcs emberek célzottan alkalmaznak.

Ez azt jelenti, hogy a bölcs emberek figyelmesebbek?

Végeztünk egy kutatást, melyben különböző „bölcsességszinttel” rendelkező embereket kértünk meg arra, hogy 1-2 héten át vezessenek naplót. Az volt a feladatuk, hogy naponta kétszer pozitív és negatív történéseket jegyezzenek fel, valamint az ezekhez kapcsolódó érzéseiket is vessék papírra. Ennek eredményeként láttuk, hogy a bölcs emberek több pozitív élményről számoltak be, olyan apró örömökről, amik valószínűleg másokkal is megtörténtek. Olyanok, mint egy kedves beszélgetés a szupermarket pénztárosával. Vagy az, hogy örültek annak, hogy kisütött a nap. Az a benyomásunk, hogy a bölcs emberek boldogsága a jó dolgok meglátásán, az apró örömök felismerésén és értékelésén nyugszik.

A pozitív érzések negatív hatással is lehetnek egy ember bölcsességére? Például az, ha szerelembe esik?

Ha szerelmesek vagyunk, akkor nemcsak egy új embert engedünk az életünkbe, hanem minden új iránt is nyitottá válunk – például jó ötletnek tartunk egy kempingezést a Himaláján, pedig addig még egy éjszakát se töltöttünk sátorban. A pozitív érzelmek új látásmódokat tesznek lehetővé. Ezért gondolom, hogy sokat profitálhatunk belőlük. A szerelmesek természetesen kicsit vakok is bizonyos dolgokat illetően, és a valóságot sokszor nem annak komplexitásában látják, de azt később még bepótolhatják. Az új élményekre építeni lehet.

A SIKERES NŐK 4 KÖZÖS TULAJDONSÁGA

Maga a bölcsesség is egy érzés? A bölcs emberek bölcsnek érzik magukat?

Nem jellemzően. Nem feltétlenül azok voltak a legbölcsebbek, akik a megkérdezések szerint „nagyon bölcs”-nek tartották magukat. Nincs olyan érzés, amire azt mondhatjuk: „Hú, most épp bölcs vagyok!” De van egy bizonyos tartás, amivel a bölcs emberek rendelkeznek. Sokakon már akkor érezzük, amikor belépnek az ajtón. Úgy létesítenek másokkal kapcsolatot, hogy közben nem tűnnek tolakodónak, és nem akarják „előadni magukat”. Ők laza, barátságosan érdeklődő módon közelítenek mindenkihez. Egy bizonyos fokig mindannyian képesek vagyunk erre, ha jó passzban vagyunk. Ha viszont nem, akkor könnyen kibillenünk ebből. Egy bölcs ember ezt fenn tudja tartani.

A bölcsesség boldoggá tesz?

Igen, boldoggá tesz. Még akkor is, ha a hozzá vezető út nem mindig vidám. Az önvizsgálat néha fáj, ahogy a felismerés is, hogy esetleg fejlődnünk kell. Ehhez jön hozzá az is, hogy sok dolog felett nincs kontrollunk, aminek a bölcs emberek tudatában vannak. Például annak, hogy még ha mindennap mozgok is, valamikor akkor is megbetegedhetek. Ezek olyan dolgok, amiket a legtöbben leradíroznak a képről. És vannak emberek, akik számolnak ezekkel. Ugyanakkor az is kiderült a kutatásainkból, hogy azok az emberek, akik igazán bölcsek, tisztában vannak a képességeikkel. Ismerik a gyengeségeiket és a határaikat – viszont el tudják magukat fogadni olyannak, amilyenek. Nincs szükségük a kívülről kapott megerősítésekre. És úgy tűnik, hogy ez maga a boldogság.

A bölcs emberek függetlenebbek?

Igen. Ami viszont nem azt jelenti, hogy ők magányosak. Épp ellenkezőleg. Igazán mély kapcsolatokat csak akkor tudunk létesíteni, ha nem függünk senkitől. Ez azt jelenti, hogy egy embert önmagáért szeretünk, és nem azért, mert ő valamit ad nekem. Ez egy állapot, amit csak akkor érhetünk el, ha olyan mértékben tisztában vagyunk magunkkal, hogy már nincs szükségünk külső megerősítésre. És akkor másokat sem akarunk már megváltoztatni – mivel nem érezzük kritizálva magunkat attól, hogy ők mások.