Hogyan lehet leküzdeni a szótlanságot?
Beszélni arany
Amikor sok minden forog kockán, sokszor bennakadnak a szavak. Pedig épp akkor kellene beszélni. Akinek ez mégis sikerül, annak egy szabadabb, őszintébb élet lesz a jutalma.
A férj nem vallotta be, hogy félrelépett. A dolgozó félvén a főnöke reakciójától, nem ad hangot az elégedetlenségének. A szétszórt ember, aki szégyelli a viselkedését, nem mer szoros kapcsolatot létesíteni senkivel. Sok okunk lehet rá, amiért mások elől dolgokat elhallgatunk.
Néha csak jelentéktelen részletekről van szó, melyek kimondatlanok maradnak. Sokszor évekig vagy évtizedekig hatással van ránk valami, ami titokban régóta a szívünket nyomja – és ez nemritkán az életminőségünkre is tartósan kihat. És csupán azért, mert jobbnak látjuk néhány dologról hallgatni.
A beszéd hidakat épít
Ha személyes kapcsolatainkat is a szűkszavúság jellemzi, az embertársainkra is hatással van. Így a szerelmi kapcsolatokra, a szülőkkel, gyermekekkel, testvérekkel, kollégákkal vagy barátokkal való kapcsolatra is. Akik nem beszélnek egymással, eltávolodnak egymástól. Ha bizalmi viszonyban lévők nem értesülnek dolgokról, melyekről tulajdonképpen tudniuk kellene, nem lesznek képesek megfelelőképpen kezelni az adott helyzetet.
A beszéden keresztül nemcsak a valóságot érzékeljük, hanem új valóságot is teremtünk magunk számára. A beszéd hiánya elidegenít minket saját magunktól. És ezáltal a másokkal összekötő hidakat is lerombolja.
A hallgatás sokszor olyan érzésekben gyökeredzik, mint a szégyen, a büszkeség vagy a félelem. Félünk attól, hogy a másik hogy reagál – vagy attól, hogy valamit vagy valakit elveszíthetünk. Ez a félelem hatalmas terhet jelenthet, sőt bénító is lehet. De az állandó kifogás- és kibúvókeresés, valamint a rejtőzködés is sok energiát emészt fel.
Uwe Böschemeyer, a salzburgi Logoterápia és Egzisztenciaanalízis Intézet vezetője
„A beszéd a lélek és a szellem kifejezőeszköze. Önmagunkhoz és másokhoz való viszonyunk kifejeződése.“
Merj őszinte lenni
Aki nincs egyensúlyban önmagával, nem áll a saját személyes valósága mögé és nem is beszél róla, nyomás alá kerül, feszültté, elégedetlenné és boldogtalanná válik. Vagy hogy Böschemeyer szavaival éljünk: Hiányzik az őszinteség. „Az őszinteség az összhang a gondolataink, a mondanivalónk és a tetteink között” – írja a pszichoterapeuta.
Ez azt jelenti, hogy kimondunk vagy megteszünk olyan dolgokat is, melyek nehezünkre esnek és következményekkel járhatnak. Ezáltal kevesebb teret hagyunk a félelmeinknek. Az ehhez szükséges bátorság mindenkiben ott rejlik, csak felszínre kellene hoznunk. Ez például úgy is sikerülhet, ha felismerjük, hogy a nyíltság hiánya egy kapcsolatra romboló hatással lehet. Plusz, hogy egy kapcsolatot a bizalomnál semmi sem erősít jobban.
A bátorságot megtalálhatjuk magunkban úgy is, hogy tudatosítjuk, mi is forog kockán. Vagy hogy esetleg a másik megérdemelné, hogy tudomást szerezzen valamiről. Ebben segíthet az is, ha megpróbáljuk magunkat a másik helyébe képzelni: Mit várnánk el az adott helyzetben? Beszédes hallgatást? Vagy mégis inkább a teljes igazságot szeretnénk hallani?
Légy nyitott az újra
Amikor egy addig elhallgatott téma kerül szóba, azzal egy értékközpontú beszélgetés veszi kezdetét. Ez több, mint egy dialógus két ember között, és a határok újrafelmérésén alapszik. „Arról szól, amit addig a beszélgetőpartnerek nem is gondoltak vagy éreztek, és amiről addig szót sem ejtettek: a gondolat- és érzelemhorizont kiszélesítéséről” – magyarázza Böschemeyer.
Csak azok számára válik felszabadítóvá a beszélgetés, akik nyitottak az új érték- és érzéktapasztalatokra. Egy ilyen szituációban mindenkinek tisztában kell lennie lelkének sokrétűségével: az, amit mondunk vagy kifejezésre juttatunk, mindig egy töredéke annak, ami bennünk valójában lejátszódik. Ahhoz, hogy egy értékközpontú beszélgetést tudjunk valakivel folytatni, sok mindenre hajlandónak kell lennünk. Elsősorban arra, hogy magunkba nézzünk. De arra is, hogy a másikat ne csak meghallgassuk, hanem a reakcióját is elfogadjuk.
Hiszen aki hirtelen előáll az igazsággal, abban a pillanatban negatív reakciókra is számíthat. Hosszú távon viszont ez a nyíltság erős kapcsolatokat épít, illetve fejleszt.
Szabadon beszélni, szabadon élni
Aki fontos dolgokat hallgat el, az valami nagyon értékeset tesz kockára: a hozzá közelállókkal való kapcsolatát, a saját szabadságát és a személyes életminőségét – és persze másokét is. Aki viszont elő mer lépni a hallgatás árnyékából, képes lesz másként, szabadabban és magabiztosabban élni – írja Böschemeyer.
Igaz, ez az állapot nem azonnal áll be, de mindenképpen erre az útra terel minket. Még akkor is, ha a másikból kezdetben nem kívánt reakciót vált ki. Például, ha a megbocsátásról van szó. A megbocsátás és a kibékülés csak és kizárólag akkor lehetséges, ha a sérelmek mindenki számára érthetővé válnak, mondja a terapeuta. Ezért hangzik el Böschemeyernek a klienseivel való beszélgetései során olyan gyakran a mondat: „Miért nem mondtad el ezt már rég nekem?”
Az igazság nem mindig örvend nagy népszerűségnek. Hosszú távon mégis építi a kapcsolatokat.
3 lépés a jól sikerült beszélgetéshez
1. Nyugalom
Aki csendes helyen készül fel egy beszélgetésre, az elő tudja hívni a lelkéből az érzéseket. „Elhanyagolt gondolatok és érzelmek nyernek ismét teret” – írja Böschemeyer. Egy ilyen közegben az ösztöneinkre hallgatva megtalálhatjuk a megfelelő szavakat a mondanivalónkhoz.
2. Tudatosság
Az igazság kimondása hirtelen nemkívánatos reakciókat válthat ki beszélgetőpartnerünkből. Ez viszont nem jelenti azt, hogy hosszú távon is kioltjuk a másik irántunk érzett rokonszenvét vagy szerelmét. Épp ellenkezőleg: az őszinte viselkedés sokszor egy mélyebb és erősebb kapcsot kovácsolhat két ember közé.
3. Hajlandóság
Aki hajlandó az őszinteségre és meghallgatja a másikat is, kérdéseket tesz fel és odafigyel beszélgetőpartnerére, az azt is tudja, hogy mások egészen más látásmóddal is rendelkezhetnek. És ebből az empátiából születnek majd a megoldások.
Összefoglalás: miért érdemes beszélni róla?
1. A kimondatlan szavak az életminőségre is negatív hatással lehetnek – néha évtizedeken keresztül is befolyásolhatják azt.
2. Akik nem beszélnek egymással, eltávolodnak egymástól és önmaguktól is.
3. A félelem, kifogások, a menekülő utak keresése energiát emésztenek fel, megerőltetőek és bénító hatással lehetnek ránk.
4. Aki nem áll a személyes valósága mögé, nyomás alá kerül, elégedetlenné és boldogtalanná válik.
5. Aki felhagy a hallgatással, megváltozik, szabadabbá válik és megnő az önbizalma.
6. A megbocsátás és a kibékülés csak akkor lehetséges, ha beszélünk a sérelmeinkről, ezzel világossá téve a helyzetet a másik számára.
