Menü

Anyához vagy apához?

Válás gyermekbarát módon

Home » Család » Anyához vagy apához? - 11.2019

Hol lakjon a gyermek, ki mikor látogathatja, és kié a felügyeleti jog? A válás után ezen témák körül forog minden. Három, gyermekét egyedül nevelő szülő mesél a tapasztalatairól.

Kellemes beszélgetést foly­tattunk egy csodálatos őszi uzsonna keretében a bécsi Augartenben: két anyuka és én, akiket a jog gyermeküket egyedül nevelő szülőknek nevez. A 37 éves Marie, aki két fiáról, Leóról (6) és Ivanról (5), valamint még a 13 éves örökbefogadott Saráról is gondoskodik, nem érzi helyt­ állónak ezt a megnevezést. Vég­tére is lennie kellene még egy nagymamának, barátoknak és ideális esetben egy másik szülő­nek is, akik mind részt vesznek a gyerekek gondozásában, neve­ lésében. „Egy egész falu kell egy gyerek felneveléséhez” – hallhat­ tuk régebben gyakran a mondást vidéken. De valójában hogy is zajlanak a dolgok, ha a két szülő­ nek elválnak az útjai?

Különbözőképpen

Ideális esetben még a válás után is jól megértik egymást a szülők, úgy, ahogy Tatjana és az ötéves Malina édesapja közötti kapcsolat is egészen jónak mondható. Min­den vasárnap délután meglátogatja őket, és olyankor eltöltenek együtt egy kis időt. A nevelés oroszlánrésze mégis az édes­anyára hárul. Őt szerencsére a nagymama támogatja, aki szíve­sen együtt utazik velük, amikor Tatjana Dornbirnben heteken ke­resztül színésznőként dolgozik. Marie is örül annak, ha a fiai látják az apjukat, és időt töltenek el együtt. „Hiszen szeretik őt – nevet lazán. – Igaz, rugalmasnak kell lennünk ebben a témában, mert őt a munkája hét közben sokszor távolra szólítja.” Ennek ellenére megosztják a felügyeleti jogot, ami olyan kérdéseket vet fel, mint: Leo iskolája a közelben legyen vagy félúton a két szülő között? Ki dönti ezt el?

3 HELY, AMIT EGY FIÚS ANYÁNAK ISMERNIE KELL

A gyermek érdekei

A tartásdí­jat, melyet a fiaiért kap, Marie „szerénynek” nevezi, de azért nem hajlandó a bíróságra menni, hogy a bíró és egy bizottság döntsön a gyermekei érdekeiről. A váltott felügyeleti modellt, miszerint a gyerekek egy hetet az anyánál és egy hetet az apánál töltenek, és egyikük sem fizet gyermektartási díjat, nem tartja ideális megoldásnak. „A gyerekeknek főleg életük első néhány évében szükségük van egy sze­mélyre, akihez kötődnek és aki­ben megbíznak – ebben egyetért Tatjanával. – Ez az ember termé­szetesen az édesapa is lehet.”

Ahogy a kicsik betöltik a ti­zenkettedik életévüket, onnantól ők is beleszólhatnak a dologba. A lányom, Coco egy éve nálam él, az édesanyja fix napokon láto­gatja, és ez nálunk problémamentesen működik. Tinédzser­ként már önállóan szervezi az életét, reggelente egyedül hagyja el a házat, délben egyedül jön haza, találkozik a barátnőivel és sokszor nem is alszik itthon. „Papa, elmehetsz”– mondja ka­csintva, amit mostanában meg­ lehetősen gyakran hallok tőle. Számára jelenleg az a fontos, hogy legyen áram a hajsütővasa működtetéséhez, valamint hogy este találjon spagettit a hűtőben. Ha problémái vannak, akkor ter­mészetesen most is szüksége van egy vigaszt nyújtó támaszra – és ha a cicája megbetegszik, akkor apa és anya együtt mennek vele az állatorvoshoz, aminek ő na­gyon örül. Az apaság számomra sosem jelentett egyet a lemon­dással, épp ellenkezőleg: egy férfi nem kaphat nagyobb aján­dékot az élettől, mint azt, hogy láthatja a gyermekét felnőni. Az évi egyszeri nyaralások és a közös sorozatnézés szívme­lengető rutinná váltak, melyek során tudunk egymással beszél­getni és mókázni.

„A pénzből mindig épphogy kijövünk” – mondja Tatjana. Mindketten úgy gondolják, hogy egy magasabb alapbevétel könynyebbé tenné az életüket, és an­nak köszönhetően nem függné­nek annyira a tartásdíjtól sem. Marie munkaadója megértő, amit ő nagyra is becsül: „Ő maga három évvel ezelőtt lett édesapa, és tudja, hogy nekem otthon a helyem, ha a kicsik lebetegsze­nek.” Ha mégis szüksége van valakire, aki olykor­-olykor vigyáz a gyerekeire, akkor segítségére sietnek a barátai, akik feltöltik őt is, és szereti, hogy velük a gyerektémákon kívül másról is tud beszélgetni. Mindkét édesanya úgy gondolja, hogy több vegyes lakóközösségre lenne szükség, ahol fiatalok és idősek egy ház­ban, egymás közvetlen szom­szédságában élnek. Marie­ék há­zában tíz gyermek lakik. „Itt gyakran előfordul, hogy a folyo­són gumicsizmák hevernek sza­naszét” – mondja ő, de egy ilyen házban mindig biztos kezekben tudhatjuk a gyerekeinket.

TURBÓZZUK FEL GYERMEKÜNK EGÉSZSÉGÉT!

A legfontosabb kifejezések rövid magyarázata:

  • FŐ TARTÓZKODÁSI HELY: A gyermek lakóhelye – ha a bíróság vagy a gyámhatóság nem dönt másképp – a szülei lakása. Akkor is, ha a gyermek átmenetileg máshol tartózkodik, és ezen lakhelyéhez tartozó hivatalban kell igényelni a családtámogatást is.
  • SZÜLŐI FELÜGYELETI JOG: A szülői felügyeletet a szülők – ha a gyámhatóság, ők maguk vagy a bíróság másképp nem dönt – közösen gyakorolják akkor is, ha már nem élnek együtt, mindeközben pedig biztosítaniuk kell a gyermek kiegyensúlyozott életvitelét. A különélő szülőknek lehetőségük van a szülői felügyeleti jogokat egymás közt megosztani, akár abban is megállapodhatnak, hogy egyikük gyakorolja a felügyeletet.
  • GYEREKTARTÁSI DÍJ: A gyermektartásdíj mértéke és megfizetésének módja tekintetében elsősorban a szülők megállapodása az irányadó, ennek hiányában a bíróság dönt. A tartásdíj összegét gyermekenként általában a kötelezett átlagos jövedelmének tizenöt-huszonöt százalékában kell meghatározni.
  • „A GYERMEK ÉRDEKE”: Ez egy homályos fogalom, mégis ekörül forog minden, amint a bíróság és a gyermekvédelem elbírálta  a döntést. Joga van a gyermeknek ahhoz, hogy saját családjában nevelkedjen, ha ez nem történhet meg, akkor biztosítani kell számára a lehető legcsaládiasabb körülményeket.
Vissza az oldal tetejére
ÉrtemTovábbi információk