Menü

A pillanatban élni

A szerelem egy kis, belső ünnep

Home » Életmód » Psziché » A pillanatban élni - 02.2021

Egyszer jó, máskor rossz. Egyik napról a másikra, teljesen váratlanul toppan az életünkbe. Befészkeli magát a mellkasunkba.

Szeretem a szerelmi történeteket. Nem az olcsó regényeket, hanem a mindennapokban megtörténteket. Azokat, amiket hajnalban a bárpultnál vagy épp négyszemközt, szinte suttogva mesélnek el nekem, ezek általában valósággal kibuknak az illetőből. Szeretem hallgatni a szeretetteket vagy elhagyottakat, ahogy az érzéseikről és vágyaikról mesélnek, ahogy apró és hatalmas beteljesülésekről, valamint kicsi és nagy csalódásokról vallanak nekem.

5 TÉMA, AMIRŐL MINDEN PÁRNAK BESZÉLNIE KÉNE

Ilyenkor úgy érzem, mintha kinyílna előttem egy ablak, mely egy idegen életbe enged bepillantást, vagy egy apró kukucskálón keresztül beleshetnék valaki szívébe. Együtt érzek és együtt lelkesedek velük, és megérintő részletekbe botlok: például, hogy vannak párok, akik kéz a kézben alszanak el, és akik a harmincadik házassági évfordulójukra a partnerük kézírását tetováltatják magukra, melyet egy régi szerelmes levélből másoltatnak ki, és olyanok is, akik minden reggel felolvassák egymásnak az újság gazdasági rovatát. Olyan emberekkel találkozom, akik minden egyes üzleti útra magukkal viszik a másik viselt pólóját, mert az ismerős illat nélkül élni sem tudnak, és külföldön minden reggel rosszkedvűen ébrednek szerelmük távolléte miatt.

Én már régóta tudom: a szerelem egy mindent összezavaró érzés. Bármennyire is vigyázunk, nem úszhatjuk meg, hogy fenekestül fel ne forgassa az életünket. Sokáig keressük a nagy szerelmet, és sokszor olyan emberek személyében találjuk meg, akikre a legkevésbé sem számítottunk. Egyszer jó, máskor rossz. Egyik napról a másikra, teljesen váratlanul toppan az életünkbe. Befészkeli magát a mellkasunkba, és néha csak nehezen tudjuk azonosítani, hogy ő az, aki ezeket a furcsa dolgokat műveli velünk. Rájöttem, hogy valakit szeretni néha a világ legkönnyebb, néha pedig a legnehezebb dolga. De így vagy úgy, mindig szép, és elvitathatatlan tény, hogy az univerzumot nem lehet becsapni. Én is megpróbáltam, újra és újra, de egyszer sem jártam sikerrel.

A BOLDOG PÁROK TITKAI

Aki szeret, az érzi, hogy él, méghozzá a világ kellős közepén. Ez egy kicsi, belső ünnep, egy ünnepélyes érzés. A nagymamám mindig nagyon szigorúan prédikált nekem arról, hogy a szerelem szép, de magunkra is vigyáznunk kell, és ilyenkor Brechtet idézte: „Az, akit szeretek/azt mondta nekem/hogy szüksége van rám/ezért vigyázok magamra/óvatosan járok az útamon/és még az esőcseppektől is félek/nehogy agyonüssenek.”

Valerie Fritsch író, polaroidfotó-művész és utazó. Ezenkívül a Kleine Zeitung vasárnapi rovatának szerzője.

Vissza az oldal tetejére
ÉrtemTovábbi információk