A gondolkodás terhe

Azok a férfiak, akik besegítenek az otthoni teendőkben, sokszor nem értik, hogy ennek ellenére miért olyan hajszolt a partnerük. A magyarázat: mentálisan túlterheltek.

„Miért nem kérdezted meg egyszerűen, hogy meg tudnám-e ezt csinálni?” A legtöbb nő nagyon is sokszor hallotta ezt a kérdést a partnere szájából. Sok férfi nem érti, hogy a nők miért hajtják kifulladásig magukat, és végzik el egyedül a házimunkát ahelyett, hogy delegálnának egyes feladatokat. Sokan konkrétan ki is mondják: „Kivittem volna helyetted a szemetet!” Vagy: „Nagyon szívesen elmentem volna bevásárolni. Miért nem küldted el nekem a bevásárlólistát?”

Ám még jobban elcsodálkoznak a segítségnyújtási ajánlatukra kapott válasz hallatán: köszönet helyett egyre több nő mogorván reagál, és azt válaszolja: „Te miért nem veszed észre magadtól, hogy tele van a kuka?” Vagy: „Mi lenne, ha egyszer te gondolnád végig, hogy mi mindent kell vásárolnunk az ebédhez?” A nők ingerültségének oka a mentális túlterheltség.

ANYA KIKAPCSOLÓDIK

A „mental load” kifejezés alatt azt a leterheltséget értjük, amikor folyamatosan az jár a fejünkben, hogy mi mindent kell még elintéznünk. Egy családban ez rengeteg dologra kiterjed: a gyerek következő oltási időpontjára, a kérdésre, hogy vajon van-e otthon elég mosogatótabletta, valamint hogy szombatra honnan szerzünk bébiszittert stb.

Ezek a gondolatok folyamatosan a fejünkben cikáznak: mindegy, hogy a vacsoraasztalnál ülünk vagy a fürdőkádban próbálnánk relaxálni, esetleg a híreket nézzük a tévében. Mirriam Priess orvos, kiégésszakértő szerint ebből a túlterheltség egy olyan állapota jön létre, ami a belső ájulás érzéséhez vezet. A különbség eközött és a klasszikus kiégés között csak annyi, hogy nem a munkahelyünkön merülünk ki fizikailag és mentálisan, hanem a ház körüli teendőkben. Ezért a mental load jelensége elsősorban a nőket érinti. És különösen az édesanyákat.

Valakinek át kell látnia a dolgokat, és erre általában a nők képesek

Hiszen különösen egy gyerekes háztartásban van rengeteg olyan dolog, amit állandóan fejben kell tartani. A modern apukák, akik a kisbaba pelenkáját csak akkor cserélik ki, ha felhívják a figyelmüket arra, hogy bizony már jócskán tele van, szeretik hősnek érezni magukat – a valóságban viszont csak segítő szolgálatot tesznek. Az igazi topmenedzserek a háziasszonyok és az édesanyák, akik folyamatosan mindent kontroll alatt tartanak.

Gemma Hartley Ebből elég. Miért nem csak a nők dolga a családi és kapcsolati munka elvégzése című legújabb tanácsadó könyvében elmeséli, hogy miért szerette volna nőnapra azt, hogy egy takarítócég alaposan rendbe szedje a házát – mely kívánságot a férje visszautasított, mert azt nem lehetett „egy kattintással az Amazonon” teljesíteni. Ehelyett egy nyakláncot ajándékozott neki, és kitakarította a fürdőszobát. A nő ahelyett, hogy örült volna ennek, meg nem értettségében könnyekben tört ki, amikor a férje földön heverő ruháinak elpakolásakor csomagolópapírokkal teli műanyag dobozba botlott, majd pedig azt megpróbálta egy magas polcra felpakolni. „De hisz’ csak szólnod kell, és felrakom neked” – mondta a férj, amikor látta őt erőlködni. „Épp erről van szó – válaszolta a nő. – Nem akarom, hogy meg kelljen kérjelek erre.”

6 ŐSZINTE TANÁCS ÚJDONSÜLT ANYUKÁKNAK

Mentális túlterheltség képregény formában

Nagyon szemléletesen ábrázolja Emma, a francia rajzolónő képregénysorozatában a „mental load” jelenségét. A „Csak kérned kellett volna” című alkotásában festi le a problémát – és azt is, hogy az hogy oldható meg. „Ha egy férfi azt várja a partnerétől, hogy segítséget kérjen, ha szüksége van rá, akkor az azért van, mert a férfi őbenne a házimunkáért leginkább felelős személyt látja – magyarázza Emma. Az eredmény: – A mentális teher 100%-ban a nők vállán van. Az ő munkájuk soha véget nem érő, fárasztó és szinte láthatatlan.”

Emma lerajzolta, hogy mi történik, ha otthon letakarítani készül egy asztalt: „Elindulok az asztal felé, de közben belebotlok egy szennyes törölközőbe, felveszem, hogy betegyem a szennyeskosárba, ami már tele van. Tehát bepakolom a mosást – és megakad a szemem egy kosár zöldségen, amit sürgősen be kell tennem a hűtőbe. Amíg berakom a zöldséget, észreveszem, hogy a mustárt még fel kell írnom a bevásárlólistámra.” Ha a partnerét kérte volna meg arra, hogy takarítsa le az asztalt, akkor az csak az asztalon rakott volna rendet.

„Természetesen ez a viselkedés nem biológiai adottság, és nem is velünk született tulajdonság – mondja Emma. – Senki sem jön asztalpucoló szenvedéllyel a világra, ahogy a srácokba sincs belekódolva a totális érdektelenség a körülöttük heverő holmikkal szemben.” Véleménye szerint a mentális terhek elosztásának nemi szerepmintái felelősek ezért.

A férfiak is képesek átgondolni a dolgokat

Emma tippje: osszuk fel újra a házimunkát, még akkor is, ha egy ideig káosz uralkodik majd. Néha-néha egyszerűen csak ne legyünk ott, és ne készítsünk elő mindent. Ő azt is támogatná, ha meghosszabbítanák az apasági szabadságot azért, hogy a férfiaknak legyen idejük belenőni a családmenedzseri szerepbe. És természetesen a gyerekeinket is próbáljuk meg nemi sztereotípiáktól mentesen nevelni, hogy a kisfiúk és a kislányok ugyanúgy megtanulják: a háztartás és a család körüli teendők elvégzése komoly mentális munka.