Menü

A bölcsesség ideje

Ha az élet citrommal kínál, készíts belőle limonádét

Home » Életmód » Psziché » A bölcsesség ideje - 10.2020

Judith Glück fejlődéspszichológus elmagyarázza, hogyan válhatunk bölcsebbé a nehéz időszakok által. Miért olyan fontos ez a saját személyiségünk fejlődése szempontjából? És hogy válhatunk nyitottabbá – a saját érzéseink iránt is?

A tudomány szerint a nehéz időszakokban is van valami jó: növelik az esélyét annak, hogy bölcsességre tegyünk szert általuk. Mert bölcsebbé elsősorban a tapasztalatok és az életünket megváltoztató helyzetek révén válunk. Ehhez azonban mindenféleképpen arra van szükség, hogy élményeinket és érzéseinket aktívan felhasználjuk személyiségünk fejlesztésére. Judith Glück karintiai pszichológiaprofesszor és „bölcsességkutató” a Bölcsesség – a sikeres élet 5 alapelve című könyvében leírja, hogy mik a bölcsesség forrásai.

Azt vallja, hogy a kritikus életesemények által bölcsebbé válunk. Sok ember számára az idei év nagyon nehéz volt. Remélhetjük, hogy az idei történések által bölcsebbé vált a világ?

Meglehet. A koronavírus miatt kialakult helyzetből megtanultuk például, hogy olyan dolgok történhetnek velünk, amiket soha még csak elképzelni sem tudtunk. Ez azt tudatosítja bennünk, hogy sok mindenre nincs ráhatásunk. Ugyanakkor természetesen ignorálhatjuk is a felismeréseinket – hiszen nem feltétlenül tanulunk automatikusan.

9 LÉPÉS A KEVÉSBÉ STRESSZES ÉLETÉRT

Mit tehetünk aktívan azért, hogy bölcsebbé váljunk?

A bölcsesség azon alapszik, hogy elgondolkozunk a velünk történteken. Ez lehet valami rossz, mint egy betegség vagy egy munkahely elvesztése, de valami szép is, mint az első gyermekünk születése. Ilyenkor sokan megkérdezik maguktól: „Nem érdekes, hogy most bizonyos dolgokat egész máshogy látok? Mit tanulok ezek által az életről?” A koronavírusos időkben sok ember megtapasztalta, hogy egyszer csak össze lett zárva önmagával a lakása négy fala között. Ekkor elgondolkodhattak azon: „Mit érzek? Csoda, hogy ilyen jól bírom? Vagy hogy ilyen rosszul bírom? Mire lenne tulajdonképpen szükségem?” Ennek eredményeképp elhatározhattuk, hogy megváltoztatjuk az életünket – vagy hogy ha elmúlik a vészhelyzet, egyszerűen csak visszatérünk a normális állapothoz. De vannak olyan emberek is, akiknek az a szükségletük, hogy továbbfejlődjenek a megszerzett tapasztalataik birtokában.

Hogy zajlik egy ilyen továbbfejlődés?

Minden életszakaszban az addig megéltektől függően vannak bizonyos elképzeléseink arról, hogy mi a helyes és mi a helytelen. És akkor történik valami, ami megmutatja nekünk, hogy a világ egy kicsit máshogy működik. Vagy hogy más emberek bizonyos dolgokat egész máshogy látnak, és esetleg jó okuk is van rá. Ezek a történések lehetőséget adnak az elgondolkodásra: mit kezdek azzal, hogy rájöttem, hogy a világ más is lehet, mint amilyennek én elképzeltem? Minél jobban elfogadjuk, hogy a saját valóságunk nem az egyetlen valóság, annál több lépést teszünk az emberi létezés mélyebb és tágabb megértése felé.

Ön abból indul ki, hogy öt forrásból tehetünk szert bölcsességre: a beleérző képességből, a kritikus gondolkodásból, az érzésekkel való megfelelő bánásmódból, a kontroll illúzióján való felülemelkedésből és a nyitottságból. Mit ért nyitottság alatt?

Először is a tapasztalás iránti nyitottságot. Ez az egyike a sokat idézett „Big Five” személyiségi faktoroknak, amikkel jól leírhatók az emberek közötti különbségek. Vannak olyanok, akik izgalmasnak találják, ha új dolgokat élhetnek át és felderíthetik a világot. Illetve vannak emberek, akiknek inkább az a szükségletük, hogy minél kevesebb ismeretlen dologgal találkozzanak. Ők minden egyes évben ugyanoda mennek nyaralni, az életüket jól „bekeretezik”, és tulajdonképpen nem is akarnak semmin változtatni.

Alapvetően rossz dolognak tartja ragaszkodni a megszokásainkhoz?

Nem. Teljesen rendben van, ha így akarunk élni. De természetesen több lehetőség rejlik abban, ha új ismeretekre kívánunk szert tenni, és fejlődni szeretnénk. Ehhez jön a mások gondolkodásmódja iránti nyitottság. Manapság nagyon polarizáltak a társadalmak: nagyon sokan állnak politikailag az egyik oldalon, és nagyon keveset vitáznak másokkal. Egy bölcs ember azonban azt mondaná, hogy érdekelné, mit gondolnak mások arról, hogy Donald Trumpot választották elnöknek. És aki elgondolkozik azon: mi az oka annak, hogy valaki más állásponton van? Milyen tapasztalatokkal rendelkezik ő? Hogy gondolkodik? Ha valaki tüzetesebben foglalkozik ezzel, az ezáltal nem biztos, hogy többre értékeli majd Donald Trumpot, de lehet, hogy jobban megérti az emberiséget. Mert megállapítja, hogy mi motiválja az embereket a különböző élethelyzetekben. A nyitottság segíthet nekünk abban, hogy ne a saját skatulyánkba bezárva gondolkodjunk.

Mi a helyzet a saját motivációinkkal? Hogy ismerhetjük meg őket jobban?

Úgy, hogy nyitottá válunk a saját érzéseink iránt. A koronavírus kezdeti időszakában sokszor hallottam, hogy az embereken depresszív érzések lettek úrrá. Természetesen meg lehet próbálni ezeket legyőzni, vagy esetleg el is gondolkodhatunk azon, hogy miért váltunk rosszkedvűvé. Mert az érzés mindig egy információ. Ha egy munkahelyi szituációban mindig rossz érzésem lesz, ha egy bizonyos kollégámmal kell beszélgetnem, akkor megkérdezem magamtól: „Miről is van szó tulajdonképpen? Ez egy olyan valami, ami belőlem jön? Vagy valami, amit a másik – esetleg tudat alatt – sugároz magából?” Ha erre az érzésre egy kicsit jobban rákoncentrálok, akkor vagy magammal kapcsolatban, vagy a kollégámról, esetleg bizonyos szituációkról értek meg valamit. Egy biztos: valamit tanulhatok belőle. Ha az ember az ilyen érzéseket állandóan eltolja magától, és nem akar ezekkel foglalkozni, ignorálja, és folytatja a munkáját, akkor azáltal nem fejlődik annyit.

 

Miért nyitottabbak bizonyos emberek másoknál?

A klasszikus személyiségpszichológiai elméletek szerint a nyitottság egy bizonyos fokig velünk született tulajdonság. Ennek arányáról vitatkoznak. Mert valóban vannak kisbabák, akik kíváncsian szemlélik a világot, mindenkire barátságosan mosolyognak, és vannak olyanok, akik minden új dologgal nehezen barátkoznak meg. Az én szememben ez nem mérvadó. Az fontosabb, amit az életünk során tanultunk meg – hogy például valakinek a szülei jó példával jártak-e elöl azzal kapcsolatban, hogy fontos figyelni az érzéseinkre vagy másokat meghallgatni. Nem mindegy, hogy milyen konfliktuskultúrában nőttünk fel, és hogy gyermekként komolyan vettek-e, valamint hogy nyitottságra neveltek-e minket. Hogy azt közvetítették-e felénk, hogy az új tapasztalatok izgalmasak és érdekesek lehetnek. Ez a velünk született és a tanult komponensek egy keveréke – ami azt jelenti, hogy minden életszakaszban lehetőségünk van fejlődni.

Feltételezzük, hogy azok közé tartozunk, akik alapvetően kevésbé nyitottak. Mi magunk mit tehetünk azért, hogy nyitottabbá váljunk?

Kérdezzük meg magunktól, hogy hol húzódik a komfortzónánk határa – mi az a terület, ami már azon kívül fekszik, viszont ahol még nem érezzük magunkat annyira kényelmetlenül. És akkor próbáljunk ki valami újat ebben a kategóriában. Ezek lehetnek egyszerű dolgok, mint egy új szakma vagy egy új sportág. Vagy megpróbálhatunk új ismeretségeket kötni – akár online. Tehát ne egy olyan dolgot próbáljunk ki, ami mindig is izgatott minket, hanem valami egészen újat. A bennünk lévő dolgok – tehát az érzéseink – felé nyitás is egy olyan valami, amit kicsiben is kipróbálhatunk. Közben figyeljük magunkat: hogy érzem magam bizonyos szituációkban, mennyire stresszel, terhes számomra, vagy mennyi örömet szerez nekem valami – és az mit jelent? Ehhez nem kell nagy dolgokat megváltoztatnunk az életünkben.

A Wikipedia szerint a bölcsesség a társadalom felhalmozott tudása. Tehát a bölcsesség egyet jelent a tudással?

A bölcsesség nem csupán tudás, mert akkor azt könyvekből is meg tudnánk tanulni – ami még nem azt jelenti, hogy azt alkalmazni is fogjuk tudni. De ha a tudást egy kicsit máshogy definiáljuk, akkor az az „ismeretekre szert tenni” vagy a „dolgokat megérteni” értelemben már természetesen nagy részben lefedi a bölcsesség fogalmát. A bölcs emberek nagyon sokat tudnak az életről és az emberekről, valamint a nehéz szituációk kezeléséről. De ez nem csak tudás. Hanem nyitottság és hajlandóság is arra, hogy megkérdezzünk magunktól bizonyos dolgokat, és meg akarjuk érteni, hogy egy adott helyzetben miről is van pontosan szó. Ha így állunk a dolgokhoz, akkor idővel szert teszünk a szükséges tudásra is. Mert aktívan foglalkozunk az élettapasztalatainkkal.

ÍGY KEZELD A KUDARCOT

A modern embert elárasztja a tudás, egy egész generáció kvázi az interneten nő fel. Ez hasznos a bölccsé válás szempontjából – vagy épp ellenkezőleg?

Az a rengeteg információ, amit az internet a rendelkezésünkre bocsát, nem teszi automatikusan bölcsebbé a világot. Ennek ellenére azt gondolom, hogy a globális tudás elérhetősége – tehát hogy tudunk arról, hogy más országokban más emberek hogyan élnek – bölcsességtámogató hatással lehet. Ha megnézem magamnak azokat a fiatalokat, akikkel a munkám során sokat találkozok, akkor úgy gondolom, hogy különösen izgalmas generáció az övék. Még ha sokat szidják is őket, és sokszor azt is mondják róluk, hogy nem munkaképesek, mert nem tudnak koncentrálni – az a benyomásom, hogy ezek a fiatalok nagyon elkötelezettek, méghozzá nemcsak önmaguk, hanem a világ, az egész iránt is. Legyen szó a Fridays for Future-ről (Greta Thunberg mozgalma – a szerk.) vagy a kisebbségekért való öszszefogásról – úgy tűnik, hogy ezen generáció tudatában van annak, hogy egy nagyobb világban élünk. Én az egyetemi éveim alatt elsősorban magamért küzdöttem, míg az én gyermekeim 18 és 13 évesen meg akarják változtatni a világot. És ez nemcsak az én „nagyszerű nevelésemen” múlik, hanem főleg azon, hogy ezzel bízta meg a világ őket. Ezt szép fejlődésnek látom, ami reménnyel tölt el engem.

Vissza az oldal tetejére
ÉrtemTovábbi információk