Interjú Mádai Viviennel

A fiatal műsorvezető napjai igen eseménydúsak: reggelente a Mokkával ébreszti a nézőket, majd visszavált kisgyermekes édesanyává és odaadó feleséggé. Mindeközben pedig egy percig sem felejt el nagybetűs NŐ maradni. Egy igazi példakép.

Már jó ideje, hogy a TV2-n futó Mokka csapatát erősíted. Megszoktad már a hajnali ébresztőt?

Ezt meg lehet szokni? (nevet) A viccet félretéve, mostanra mondhatni már-már természetes lett. Egyrészt, amióta elkezdtem edzeni és javult az állóképességem, sokkal jobban kezelem többek között a korai kelést is. Másrészt pedig annyira imádom a műsort – és persze a csapatot is –, hogy ez kellő okot ad a hajnali vidám ébredéshez.

Milyen olyan jellegű pluszt ad neked ez a munka, amit korábban nem tapasztaltál?

Tudni kell rólam, hogy nagyon izgulós típus vagyok. Minden egyes éles helyzetet óriási kihívásként élek meg, annak minden hátulütőjével és örömével. Kicsit olyan ez, mint a hullámvasút – szeretsz felülni rá, de az elején még ott van az a hatalmas adrenalinbomba és az izgalom, a végén pedig már nagy mosollyal örülsz, hogy vége, és várod a következő kört. A Mokka az első olyan műsor, ahol ténylegesen csak az a minimális stressz van bennem, ami egy élő adáshoz szükséges. Se több, se kevesebb. Tudom, hogy nyugodt lehetek, mert egy oltári jó bázis van mögöttem, nem is beszélve a műsorvezető társakról, akik mind szakmailag, mind emberileg csodásak.

INTERJÚ SCHELL JUDIT SZÍNÉSZNŐVEL

Akkor ezek szerint most a helyeden vagy szakmailag?

Úgy érzem, hogy igen. Korábban vezettem már napi talkshow-t, a Ninja Warrior kapcsán pedig megtapasztalhattam azt is, hogy milyen egy nagy volumenű show-műsor részese lenni. Mind szuper kihívás volt, de azt érzem, hogy amit most csinálok, az áll leginkább közel hozzám. Szeretem a riporteri feladatokat, utánajárni egy-egy témának, és mélységekben beszélni az adott sztorikról.

A hajnali munkakezdés mennyire egyeztethető össze a kisgyermekes édesanya szerepével?

Amikor megkerestek a munkával, ez volt az egyetlen kérdés, ami egy kis fejtörést okozott otthon. Át kellett gondolnunk, hogy hogyan tudjuk beépíteni ezt a munkát úgy a családi életünkbe, hogy se a kisfiam, Zéni, se a férjem, Zoli ne érezzék meg. Szerencsére találtunk rá megoldást: hetente háromszor a férjem viszi óvodába a fiunkat, kétszer pedig én. Viszont minden egyes nap én megyek érte, ezt követően pedig jöhetnek az anyás programok.

És ha már család! Három testvéred van, a férjeddel is nagycsaládot terveztek?

Mindketten nagycsaládból jövünk, és egyikünk sem tudná elképzelni az életét testvér nélkül, éppen ezért a fiunknak is szeretnénk majd. Viszont ennek még nincs itt az ideje. Egyelőre mindketten sokat dolgozunk, és Zéninek is egy jó korszaka van. De nem zárkózunk el semmi elől.

INTERJÚ JAKUPCSEK GABRIELLÁVAL

Korábban említetted, hogy újabban sportolsz is.

Igen, hetente kétszer-háromszor járok aerobik- vagy funkcionális edzésre. Az elmúlt időszakban ennek köszönhetően nagyon sokat javult az állóképességem, illetve szép lassan be is épült újra a mozgás szeretete a napjaimba. Egy barátnőmmel járunk együtt, aki szerencsére nagyon lelkes, így akkor is rá tud venni, hogy belevágjuk az edzésbe, amikor legszívesebben a kanapén feküdnék.

Odafigyelsz arra is, hogy mi kerül a családi asztalra?

Igyekszem egészséges ételeket készíteni, de nem vonok meg sem magamtól, sem a családomtól semmit. Nem is vagyok az a típus, aki képes lenne hosszú távon lemondani valamiről. Zénivel sokat főzünk együtt, ő egy igazi kis lovag, mindig megkérdezi, hogy mit tud segíteni nekem.

Inkább szigorú vagy laza anyának tartod magad?

Következetes vagyok. Nálunk nagyon megy a haverkodás, de ha egyszer valamire azt mondtam, hogy nem, akkor az úgy is marad. Mindig is partnerként kezeltem a fiamat, elmagyarázom, hogy mi miért van, ő pedig meg is érti. Az életem minden területén kompromisszumra törekszem, sőt, kifejezetten gyűlölöm a konfliktust.

INTERJÚ GUBÁS GABI SZÍNÉSZNŐVEL

Most harmóniában vagy magaddal és az életeddel?

Nagyon! Hála az égnek tényleg minden szuper, de persze rengeteg áldozatot kellett ezért hozni, és még többet dolgozni érte. Persze az én életem sem egy tündérmese, ahol minden tökéletes, de nekem ez most pont jó!