Active Beauty
Vita a fejlődésért

Veszekedni ér

Vita a fejlődésért

A testvérek közötti konfliktusok teljesen normálisak és elkerülhetetlenek a gyerekek fejlődése során. A szülők viszont sokszor nem tudják, mitévők legyenek ezekben a helyzetekben: beavatkozzanak, vagy inkább rájuk hagyják?

„Anya, apa! Julian megint szétrombolta a kuckómat!” – kiabálja az ötéves a gyerekszobából. Ismerős? Teljesen természetes, hogy a gyerekek olykor veszekednek. Szülőként ilyenkor a következőket tudatosíthatod magadban: a gyerekek között konfliktus alakult ki, mert különbözőek a szükségleteik, és azokat nem tudják összeegyeztetni egymással. Nem kapják meg, amire abban a pillanatban szükségük van. Ettől dühössé, ijedtté vagy szomorúvá válhatnak. „A konfliktusok a korai gyermekkorunktól egészen idős éveinkig elkísérnek minket – magyarázza Nora Neissl-Wagner salzburgi pszichológus és családterapeuta. – Minél kisebb egy gyermek, annál kevésbé képes szabályozni érzelmeit, és megbirkózni a kellemetlen érzésekkel.” A testvéreknek különösen nagy kihívással kell megküzdeniük: egyébként is folyamatosan egyezkedniük kell egymással, sőt, még anyán és apán is osztozkodniuk kell. Ez irigységet és féltékenységet válthat ki belőlük.


 

5 NYOMÓS ÉRV A MESEOLVASÁS MELLETT



A konfliktusokban tanulási lehetőség rejlik
Minél jártasabbá válnak a konfliktusok kezelésében, annál könnyebben veszik majd életük során is az efféle akadályokat. Ez egy fontos része a szociális tanulásnak. Ráadásul a személyiségfejlődésüket is támogatja. „A konfliktusok által megismerjük önmagunkat és a többi embert” – magyarázza Nora Neissl-Wagner. Hogyan tudom az érzelmeimet szabályozni? Hogy reagálnak mások? Miként hatnak rám a kudarcélmények? A gyerekek a veszekedések után általában egészen hamar megbeszélik a dolgokat, és békét kötnek egymással. Viszont ha egy-egy ilyen helyzetben a rövidebbet húzzák, megtanulják: „Meg tudok birkózni a szomorúság és a düh érzésével.” Ezáltal fejlődik az önértékelésük.

A szülőknek és más hozzájuk közelállóknak azt tanácsolja a pszichológus, hogy a konfliktust először csak távolról kövessék figyelemmel. Nincs általános szabály arra, hogy mikor kellene beavatkozniuk. „Akkor azonban mindenképpen szükséges, ha már testi sérülés veszélye fenyeget – mondja Nora Neissl-Wagner. – Vagy ha azt feltételezzük, hogy az egyik gyermek önbecsülése csorbulhat a vitában.”

Azok a szülők pedig, akiket nagyon megráznak az ilyen helyzetek, gondoljanak arra: egyszer minden veszekedés véget ér.


 

A GYEREKEK ÉS A KÜTYÜK



Három SOS-tipp felnőtteknek:
1. Nyugtasd meg önmagad!
A gyerekek közötti veszekedés a felnőttek lelkét is alaposan felkavarhatja. Ilyenkor segít, ha először a saját érzelmeinket szabályozzuk, és megkérdezzük magunktól: mire van most szükségem? Ez lehet például néhány nagy levegő, ami segít tisztábban látni és nyugodtabban kezelni a helyzetet. „Jó ötlet ezeket az önmegnyugtató gyakorlatokat a gyerekek szeme láttára végezni, hogy lássák, így működik az önszabályozás” – mondja Nora Neissl-Wagner.


2. Kérdezz, és segíts megfogalmazni!
A már megszerzett nyugalom birtokában megkérdezheted a gyerekeket: mi az, amin veszekedtek? A válaszadásnál mindegyiküknek szóhoz kell jutnia. Ezenkívül ügyelj arra, hogy a kisebb gyerekeknek – akik még nem tudják magukat jól kifejezni – segítségre lehet szükségük a probléma leírásában. Ilyenkor mondhatsz neki példákat: „Tehát Julian szétrombolta a kuckódat, és ez dühít téged?

3. Ismerd el a kellemetlen érzéseket!
A felnőttek hajlamosak bagatellizálni a gyerekek érzéseit. Pedig fontos, hogy elismerjük: a kielégítetlen szükségletek kellemetlen érzéseket válthatnak ki. A gyerekek azt szeretnék, ha odafigyelnénk rájuk, és megpróbálnánk megérteni őket. Mondd el gyermekednek, hogy az érzései természetesek, viszont a célját csak egy másik fajta viselkedéssel fogja tudni elérni, például a közös megoldás keresésével.