Active Beauty
Szeparációs szorongás kisbabáknál

Amikor a csak a szülőket akarja

Szeparációs szorongás kisbabáknál

A szeparációs szorongás erősíti a kapcsolatot
A kisgyerekek körülbelül nyolchónapos korukban érik el azt a fejlődési szintet, amikor rájönnek, hogy ők különálló személyek. Ezzel együtt azonban a tudatalatti is működésbe lép, és jelzi, hogy anya vagy apa elmehetnek, akár örökre is. Ekkor alakul ki bennük az úgynevezett szeparációs szorongás. Erre vezethető vissza, hogy a 8. és 18. hónap között gyakran félnek és megijednek, amikor látótávolságon kívülre kerülnek a szülők.

Ennek ellenére nincs ok az aggodalomra, hiszen ez a fajta szeparációs szorongás teljesen normális, majdnem minden gyermek megtapasztalja. A szorongás intenzitása és ennek az időszaknak a tartama azonban már egyénfüggő. Míg egyesek hamar átlendülnek rajta, addig másoknál tovább tart, és akár 2 éves korig is megfigyelhető a szeparációs szorongás jelenléte.
 

Anya lettem!


 
Mit tegyünk a szeparációs szorongás ellen?
A szülők részéről rendkívül fontos, hogy mindig reagáljanak, amikor a gyermekük hívja őket, hiszen így segítenek neki a legjobban. Soha ne felejtsük el, hogy ez a félelem mélyreható, és nem csupán túlzott ragaszkodás. Vegyük komolyan a szeparációs szorongást, és mindig tartsuk szem előtt, hogy egyszer elmúlik, viszont nagyon megerősíti az anya-gyermek kapcsolatot.

Amennyiben egy rövid időre eltűnünk gyermekünk látóköréből, akkor hallassuk a hangunkat, így pontosan tudni fogja, hogy a közelben vagyunk. Énekelhetünk, dúdolhatunk vagy beszélhetünk is hozzá.
A beszélgetés rendkívül fontos. Mindegy, hogy csak a szemetet visszük ki, vagy egy napra rábízzuk a nagyszülőkre a kicsit, mondjuk el neki, hogy mi fog történni, és ígérjük meg, hogy hamarosan újra találkozunk.
 

Természetesen játszom!



Ezeken kívül az is sokat segíthet, ha különböző szokásokat alakítunk ki, melyek segítenek a gyermekünknek az elváláskor. Ha például elvisszük a nagyszülőkhöz, akkor ne rohanjunk el, hanem várjunk pár percet, vegyük le a kabátját, és teljes nyugalomban köszönjünk el tőle. Ezt a rituálét a következő alkalomkor is ismételjük meg.

Ha lefekvéskor jelentkezik a szeparációs szorongás, akkor az is segíthet, ha gyermekünknek jelezzük, hogy a közelben vagyunk. Ehhez például álljunk meg a szobaajtó előtt és hangoskodjunk egy picit. Amennyiben a gyerekünk nagyon szorong, akkor pár perc elteltével nyugodtan menjünk be hozzá, és vigasztaljuk meg.

Mindig tartsuk szem előtt, hogy a kicsi sokkal jobban ismer minket, mint ahogy azt gondoljuk. Ha mi magunk is tartunk attól, hogy otthagyjuk a nagyszülőknél, akkor ezt megérzi ő is, aminek hatására elbizonytalanodik. Legyünk magabiztosak az elköszönésnél, és bízzunk meg azokban, akikre rábízzuk a gyermekünket.