Active Beauty
Minden reggel, minden este

Együtt az igazi

Minden reggel, minden este

Honnan tudja egy gyermek reggel felkeléskor, hogy a világ rendben van? Nagyon egyszerű: anya vagy apa bejön az ajtón, és azt teszi, amit mindennap tesz: például szépen lassan elhúzza a függönyöket, hogy a napsugarak beszökhessenek a szobába, leül az ágy szélére, és elmesél egy jó reggelt történetet. Vagy simogatva ébreszti egymás után a gyerekeket, és elénekel nekik egy vidám dalt. Esetleg beengedi a cicát a szobába, és suttogva megkérdezi: „nutellát vagy mézet?”, majd felsorolja azt a sok szép programot, ami aznap vár rájuk. Mindegy, hogy épp ki az ébresztésfelelős: azt kell tennie, amit a gyermek elvár tőle. Mert a gyerekek számára a rituálék kiszámíthatóságot jelentenek.
„A napi szertartások a szeretettség, védettség és stabilitás érzését adják – mondja Verena Radlingmayr gyermek- és ifjúsági szakpszichológus. – Egyrészről jólesnek a szívünknek, másrészről pedig már a nagymamám is azt tanácsolta nekem, hogy szabályos napirendet követve éljem a napjaimat.”

A traumakutatási vizsgálatok rávilágítottak, hogy a gyermekek által megszeretett ismétlődések olyan megnyugtató támaszul szolgálnak, ami segít nekik a nehéz szituációkban is helytállni. Ám a rituálé azért is fontos, mert közös szülő-gyermek élmény. „Erősíti a köteléket közöttük, érzelmi melegséget ad, és megerősítés a gyerekeknek arról, hogy a szüleik odafigyelnek a szükségleteikre.”
De a családon kívüli szertartások is fontos szerepet játszanak a gyermekek életében: a közös ünnepnapok, születésnapok, névnapok és iskolai ünnepségek az egy közösséghez való tartozás érzését erősítik. „Ezek fontos szerepet játszanak az identifikációban – mondja Radlingmayr. – Támogatásra nemcsak a családunktól, hanem valami nagyobbtól is szükségünk van.”

Nem csak egyszerű szokások

Sokan ezekre a fix programpontokra mint értelmet adó értékekre tekintenek. „Egy régi hagyomány szerint az emberek naponta vagy legalább heti egyszer kimentek a kertbe, és annak egy bizonyos pontján köszönetet mondtak a természetnek. Az ilyen szertartások során azt érezhetjük, hogy valami nagynak a részei vagyunk.” A gyerekek ily módon megtanulnak felelősséget vállalni valamiért. És a felnőttek lelkének is jót tesznek az ilyen szertartások, ha látják, hogy a gyermeknek is sokat jelentenek.
Természetesen nem minden családi szokás a biztonság és a meghittség érzését közvetítő rituálé. Ha az a szokás, hogy a gyerekek csak akkor állhatnak fel az asztaltól, ha minden elfogyott a tányérjukról, akkor az inkább a kellemetlen érzések ismétlődése. „Fontos, hogy a rituálé jó érzést keltsen bennünk!” – mondja Radlingmayr.

Az étkezések lehetnek jó rituálék – vagy rosszak, ha túl szigorú keretek között zajlanak. Ha esélyt ad a személyes önkifejezésre, akkor mindenképpen szép dolog. A szertartások kapcsán fontos, hogy mindenki hozzájáruljon valamivel, és mindenki kapjon tőle valamit. E kettőnek egyensúlyban kell lennie.

A szakértő szerint ugyancsak fontos, hogy a tevékenység kiszámítható legyen. Így például az esti mese csak akkor válik rituálévá, ha mindennap azonos időpontban olvassuk fel vagy meséljük el a gyermeknek, például közvetlenül lámpaoltás előtt. Ugyanez érvényes a természetnek való köszönetmondásra is.

Ugyanakkor ezeket az akciókat nem szükséges túlzottan megrendezni. „Azok a rituálék, melyek támaszt nyújtanak, és segítenek jól átvészelni a kritikus időszakokat, általában mindennapos apróságok – mondja Radlingmayr. – Hiszen ez bennük az izgalmas.”
Klasszikus példák: fogjuk egymás kezét séta közben, megöleljük egymást reggel és este, táncolunk vagy meghallgatunk egy dalt fogmosás közben, lefekvés előtt megbeszéljük a nap történéseit, és így tovább. „A nagyobb gyerekeket bevonhatjuk az otthoni teendőkbe – hiszen az is válhat rituálévá, hogy főzés vagy rendrakás közben időt töltünk el együtt.” Elsősorban az olyan szertartásokat, mint az altatás, lehetőség szerint nem szabad megszakítani vagy megzavarni, tehát jobb, ha ez idő alatt a mobiltelefon is a másik szobában marad.
 

A rituálék se tartanak örökké

Ajánlott kerülni mindent, ami a tennivalók listáját csak még hosszabbá teszi, és amit a nap végén még „muszáj” elvégezni. Aki egy ilyen rituálét próbál meg a családban bevezetni, az hamarosan fel fogja adni. „Akár az újévi fogadalmak, ezek se hosszú életűek.”

A legtöbb szertartásból kinőnek a gyerekek. A kisiskolásoknak vagy a tinédzsereknek mások a szükségleteik, mint a kisbabáknak. „Ha az az érzésünk, hogy egy rituálé már kezd erőltetetté válni, akkor a családi tanács végiggondolhatja, hogy mit lehetne jobban csinálni, vagy hogy milyen új dologgal lenne érdemes próbálkozni” – mondja a gyermek- és ifjúsági szakpszichológus. Néha elég, ha a tevékenységet egyszerűen a gyermek életkorához, igényeihez igazítjuk.

Szokások, amikre emlékezni fogunk

Ezeket a szokásokat nem szabadna elhagyni azért, mert már nem gyerekek a gyerekek. Különösen a reggeli és esti rituálék azok, amikről egy bizonyos kor felett már szívesen lemondanak. „Még én is emlékszem arra, hogy volt, amikor már idegesítettek ezek a szertartások” – mondja a terapeuta. Áttehetjük a felolvasás helyszínét a gyerekszobából a nappaliba, és így lehet, hogy nem kell teljesen lemondanunk róla. „Néha olyan felnőttesen viselkedünk – mondja Verena Radlingmayr –, pedig pontosan ezek a kis dolgok azok, amiknek a szívünk legmélyén a legjobban örülünk.”

 

Újra és újra

A gyerekek kedvenc szertartásai

  • Indítsuk jól a napot: Egy szép ébresztő rituálé állhat egy felkelés előtti összebújásból, egy finom arcsimogatásból vagy egy kedves mondatból. Egy közös reggeli torna vagy egy vicces fogmosó játék jókedvre derít, és erőt ad a napindításhoz. De azzal is elérhetjük ezt a célt, ha egy lábon ugrálunk be a fürdőszobába vagy a konyhába. Különösen kedveltek a hosszas, kiadós vasárnapi reggelik a családdal, amelyek során sokat beszélgetünk és nevetünk.
  •  
  • A jó éjszakához: Lefekvés előtt a nyugtató rituálék ideálisak – például a lazító fejmasszázs, a nyugtató, gyerekeknek való esszenciákkal illatosított kádfürdőzés, vagy a dmBio virágmézével készített meleg tej elszürcsölése. Az ellazulást ugyancsak segíti egy történet felolvasása vagy kitalálása, valamint egy halk altatódal eldúdolása is. Sokszor viszont az a jobb, ha a gyermek mesélhet. Így könnyebben fel tudja dolgozni a nap eseményeit, és le tudja zárni magában azokat.