Active Beauty
Látjuk egymást?

Vegyük észre!

Látjuk egymást?

A friss szerelmesek sokat és hosszan néznek egymás szemébe. A többéves kapcsolatokban viszont általában már sokkal kevesebb figyelmet adunk és kapunk. Ahogy az első érzelemdús időszakot felváltják a szürke és unalmas mindennapok, már kevésbé vesszük észre a másikat – és az ő szükségleteit. Natascha Koller párkapcsolati coach azt tanácsolja, hogy tudatosan ügyeljünk arra, hogy az egymás iránti figyelem ne tűnjön el a kapcsolatunkból. Mert ez egy fontos boldogságpillére a tartós párkapcsolatnak.

A Virginiai Egyetem egy kutatása szerint naponta háromszor 90 másodpercen át teljes mértékben a partnerünkre kell figyelnünk ahhoz, hogy stabil maradjon a kapcsolatunk. Nem teljesítik ezt a párok?

Ez valóban nem hangzik soknak. Közben viszont annyira beszippantanak minket a mindennapok, hogy gyakran feledkezünk meg olyan apró dolgokról, amik nagy hatással lehetnek a kapcsolatunkra. Ezért előfordulhat, hogy a pár mindkét tagjának folyamatosan ezer dolog jár a fejében, és így rohannak át az életen, és közben elfelejtik azt, hogy a kapcsolatokban sohasem a cél a fontos, hanem a közösen megtett út, amit együtt töltenek meg értelemmel. A partnerünk azáltal érzi, hogy figyelünk rá, hogy érdeklődünk iránta, valamint a gondolatai és a véleménye iránt, és nem tekintjük magától értetődőnek a jelenlétét.

Az, hogy kevésbé figyelünk egymásra, teljesen normális jelenség a többéves kapcsolatokban, vagy egy jele annak, hogy valami nincs rendben?

Minden kapcsolatban előfordul, hogy a pár egyik vagy másik tagja bizonyos időszakokban figyelmetlenebb a megszokottnál, ez alapvetően nem egy rossz dolog. Viszont arra oda kellene figyelnünk, hogy a kapcsolatot a szeretetteljes adok-kapokkal hosszú távon életben tartsuk. Ezért kellene többször tudatosítani magunkban a szép dolgokat, és azokra egészen különleges ajándékokként tekinteni ahelyett, hogy természetesnek vennénk a meglétüket. Hiba például, ha a pár egyik tagja a közös reggelinél folyamatosan a telefonjára néz, nem halkítja le és nem teszi félre azt. Meg kellene próbálnunk jelen lenni, és észre kellene vennünk a mindennapok apró csodáit.

Mi történik, ha ezt nem tesszük: mitől alakul ki a figyelemhiány egy kapcsolatban?

A problémák természetesen kapcsolatfüggők, mert sok faktor és erő összjátéka felelős értük. Viszont egyvalami minden kapcsolatban megtörténik: ha hosszú távon túl kevés figyelmet szentelünk egymásnak, elidegenedünk egymástól – és akkor egy idő után már nem is tudjuk, hogy tulajdonképpen miért is vagyunk együtt. Ezt nem vesszük rögtön észre. Lehet, hogy csak egyre több frusztrációt érzünk a kapcsolatban, majd idegessé válunk, és azt sem tudjuk, miért. Mert úgy gondoljuk, hogy tulajdonképpen minden rendben van, és ezért hálásnak kellene lennünk. Mégis megmarad egy rossz érzés. És az is megtörténhet, hogy például a pár egyik tagja megállapítja, hogy egyre jobban esnek neki a külvilágból érkező bókok – mert mindenkinek szüksége van figyelemre, mindegy, hogy ennek tudatában van-e vagy sem.

Együtt élő pároknál gyakran látjuk, hogy úgy kommunikálnak egymással, hogy közben mással is foglalatoskodnak – főzés, tévénézés vagy internetezés közben. Honnan tudjuk, hogy a másik tényleg odafigyel arra, amit mondunk neki – szemkontaktus nélkül is?

Ha tényleg biztosak akarunk lenni abban, hogy a partnerünk felfogja, amit mondunk neki, nagyon kellene ügyelnünk arra, hogy a szemünkbe nézzen, amíg beszélünk hozzá, valamint a legjobb, ha el is ismétli a hallottakat, és érthető választ ad rájuk. Gondoljunk arra, hogy nap mint nap sok-sok döntést hozunk meg – a müncheni Ernst Pöppel agykutató szerint körülbelül 20 000-et –, és ezek többségét villámgyorsan. Ez azt jelenti, hogy a napjainkat mindannyian egy bizonyos transzállapotban éljük, tehát a gondolataink folyamatosan a mindennapok feladatai körül forognak, és sok dolog felett bizonyos mértékben csak átsiklunk. Ez teljesen normális. Ez egy éber állapot, amiben állandóan távol vagyunk az „itt és most”-tól. Tehát nem arról van szó, hogy szándékosan nem figyelünk oda arra, amit a másik mond. Nem, ez egy jelenség, ami többé-kevésbé mindannyiunkat érint a mindennapokban. Ha viszont szeretnénk, akkor változtathatunk ezen.

Hogy sikerülhet ez?

Úgy, hogy megpróbálunk az „itt és most”-ban figyelni, és ezt a képességünket trenírozni. Ezenkívül éppen ezért fontos szem előtt tartanunk, hogy a megfelelő időpont és a megfelelő megfogalmazás döntő jelentőségű, ha valami fontos dolgot szeretnénk a másikkal közölni. Ha megkérjük őt, hogy ismételje el az elhangzottakat, és választ kérünk tőle, akkor biztosak lehetünk abban, hogy tényleg megértette, amit mondtunk.

Vannak olyan emberek, akik túl sok figyelmet követelnek maguknak egy párkapcsolatban? Hol van az egészséges határ?

Valóban van ennek egy egészségtelen szintje, és fontos, hogy felismerjük a helyzetet. Mindenképpen terheli a kapcsolatot, ha a pár egyik tagja az általa követelt figyelem miatt elkezd egyre jobban függeni a partnerétől, és folyamatosan azt akarja hallani, hogy ő milyen csodálatos, szép, ügyes és így tovább. Fontos a kölcsönös megbecsülés, viszont az is, hogy az egészséges mértékű legyen. A mi feladatunk kellőképp szeretni és becsülni önmagunkat. Sok dolgot találhatunk, aminek mindennap örülhetünk. Egy egészséges önbecsüléssel rendelkező ember kifelé is az elégedettséget sugározza, és több megbecsülést kap annál, mint aki folyamatosan másoktól várja azt. Sokan ösztönösen megérzik, ha valaki azért hajkurássza állandóan mások figyelmét, mert nem becsüli eléggé önmagát. Egy idő után ezt az emberek és a partner is nagyon megterhelőnek érzi. Ezért kell, hogy mindig meglegyen az egyensúly.

És ha valaki olyan stresszes időszakot él át, hogy amiatt nem tud eléggé odafigyelni a másikra?

Erre természetesen nincs általános szabály. Viszont fontos tudni, hogy mi, emberek készek vagyunk sok mindenről lemondani. Csak az a fontos, hogy tudjuk, hogy ez egy átmeneti állapot, és hamarosan már nem kell lemondanunk arról a bizonyos dologról. Emellett elengedhetetlen, hogy párként egyfajta közös perspektívánk legyen. Ha például tudjuk, hogy a stresszes fázisok csak bizonyos ideig tartanak, és közöttük újra és újra vannak olyan időszakok, amikben a kapcsolat kerül előtérbe, akkor egész jól kezelhető a dolog. Ha viszont a stressz tartós állapottá válik, hosszú távon előfordulhat, hogy a partner valamikor már nem látja értelmét a kapcsolatnak, és megtörténik a szakítás. Hogy valaki mennyi ideig tart ki, az egyénenként különböző. De mindenképpen célszerű ügyelni arra, hogy az adok-kapok hosszú távon egyensúlyban maradjon közöttünk. Egy kapcsolat a közös élményekből, közös víziókból él, amiket meg is kellene élni, és ehhez szükség van a kettesben eltöltött időre.