Menü

Interjú Szappan Petrával

„Jógán valójában az életet tanulod”

Home » Életmód » Interjú » Interjú Szappan Petrával - 11.2018

Szappan Petra neve a jógát gyakorló közönség körében már egyáltalán nem ismeretlen. Sőt, elhivatottságával és a jóga iránti szenvedélyével mára sok-sok embert állított matracra, akik azóta hasonló lelkesedéssel művelik ezt a mozgást

Mikor kerültél először a jóga közelébe?

Hét éve történt. A reklámszakmában dolgoztam, ahol elég rosszul viseltem a szakmával járó stresszt. Munka után mindig órák teltek el, mire lelkileg feldolgoztam az aznapi történéseket, és végre elkezdhettem az estét. Egy kolléganőm javasolta, hogy próbáljam ki a jógát – magamban csak legyintettem, hogy „á, az tuti nem nekem való” –, de azért elmentem. Óra után úgy éreztem magam, hogy végre el tudtam engedni a gondokat, és fizikailag is szuperül átmozgatott. A jóga picit olyan, mintha összegyúrtak volna egy pszichológust és egy edzőtermet – másfél óra alatt teljesen rendbe tesz. Ez azért elég jó deal, nem?

Korábban is sportoltál esetleg valamit?

Igen, műkorcsolyáztam több mint tíz évet, így az élsport gyakorlatilag a teljes gyerekkoromat végigkísérte. Ez egy nagyon intenzív, fegyelmezett időszaka volt az életemnek. Minden nap minimum kétszer volt edzés, néha kiegészítve egy-két balett- vagy erősítő órával. Nyáron pedig edzőtáborokban készültünk a következő szezon versenyidőszakára. A versenysport teljes odaadást kíván, ha az ember komolyan csinálja, így az utolsó két évben magántanulóként folytattam az iskolát is. Imádtam korcsolyázni, nagyon izgalmas volt belelátni ebbe az egészen különleges világba, de egy idő után éreztem, hogy váltanom kell. Mindenképpen szerettem volna egyetemre menni, ezért a gimnázium második évének a végén otthagytam a korit, és a felvételire kezdtem koncentrálni. Amikor elkezdtem jógázni, természetesen sokat segített a hosszú évek alatt kifejlesztett testtudat és mozgáskoordináció.

INTERJÚ TÓTH MÓNIVAL

Rengeteg órát tartasz. A saját gyakorlásra is szakítasz időt minden egyes nap?

Igen! Nagyon fontosnak tartom, hogy egy oktatónak napi szintű gyakorlása legyen, hiszen különben mit tanítanánk? A jóga egy gyönyörű, végtelen út, folyamatos tanulás, ami nem ér véget pár menő ászana elsajátításával, jóval több, jóval mélyebb annál. Itt valójában az életet tanulod.

Ha már a tanulást említetted, mit ad neked a mozgás?

Az egyik legfontosabb, hogy már nem vagyok eszköztelen, ha problémáim vannak. Nem  – vagy csak nagyon ritkán – hatalmasodik el rajtam a kétségbeesés, mert tudom, hogy a válaszokat megtalálom majd a gyakorlásomon keresztül. A másik a tudatosság, ahogyan az élethez viszonyulok. Régebben sokkal több dolog történt velem esetlegesen. Most jobban vannak ötleteim, megoldásaim helyzetekre. Nem utolsósorban pedig kaptam egy közösséget, akik hasonlóan gondolkoznak, mint én, vagy legalábbis hasonló kérdések foglalkoztatják őket, mint engem. 

Mondhatjuk, hogy a jóga gyakorlása mindenkinek való?

Abszolút, hiszen arról szól, hogy hogyan alakítsunk ki egy egészséges viszonyt önmagunkkal és a környezetünkkel. Segít elcsendesednünk, és kapcsolódnunk a valódi önmagunkhoz ebben a pörgő világban. Felteszi, és végül választ is ad az élet végső kérdéseire, ha valaki picit jobban elmélyül benne. Mindenki eldönti, hogy milyen mélységben, hol kapcsolódik be. Már annyi stúdió, oktató van, így mindenki megtalálhatja a saját stílusát, azt a műfajt, oktatót, aki hozzá szól. Az a tapasztalatom, hogy aki egyszer elkezd jógázni, azt később már nem kell noszogatni. Ha pozitív volt az első élmény, vissza fog menni, egyszerűen csak mert érzi, hogy jót tesz neki. Ezért is nagyon fontos, hogy mikor, hogyan találkozunk vele először.

Kevés olyan oktatóval találkoztam itthon, aki a kutyust is bevonja a gyakorlásba. Honnan jött az ötlet?

Nem volt más választásom, hiszen Bubi (Petra kutyája – a szerk.) egyszerűen kiköveteli magának a figyelmet (nevet). Amikor pici volt, nagyon zokon vette, ha elkezdtem gyakorolni… Próbálkozott több módon felhívni magára a figyelmet, de egyik sem jött be neki hosszú távon, a végén mindig a helyén kellett várnia, amíg be nem fejezem a gyakorlást. Történt egy nap, hogy miközben deszka pózban voltam, fogta magát, és a hátamra ugrott. Ezen annyira meglepődtem, és annyira mulatságosnak találtam, hogy elkezdtem nevetni, amit ő természetesen pozitív megerősítésként könyvelt el, így az idők során továbbfejlesztette tudományát. Ma már néha-néha szoktam vele gyakorolni, de az a gyakorlás inkább rólunk szól, a kettőnk jógabulija. Egyébként rendkívül ügyes, hihetetlen az egyensúlyérzéke… Idén elkezdtem több kültéri jógaórámra is elvinni, ahol mindig nagy sikert aratott. Az emberek rögtön mosolyogtak, ellazultak, ha meglátták őt. Bubi a csodálatos kis kutyaenergiáján keresztül oktatja a szeretet jógáját. —

Vissza az oldal tetejére
ÉrtemTovábbi információk