Menü

Interjú Peller Mariann műsorvezetővel

„Mindig is úgy gondoltam, hogy 35 éves koromra fogok beérni”

Home » Életmód » Interjú » Interjú Peller Mariann műsorvezetővel - 07.2018

Peller Mariann igazi csupaszív ember, aki jó pár évnyi műsorvezetői munkával a háta mögött is végtelenül közvetlen és szerethető tudott maradni. Legújabb projektjeiről, illetve a spiritualitáshoz fűződő viszonyáról is beszélgettünk vele.

Elárulod, hogy az Utazás a lelked körül című műsor ötlete mikor fogant meg benned?

Ahhoz, hogy teljes lehessen a történet, egy picit vissza kell ugranom az időben. Amikor a férjemmel megismerkedtem, akkor többször megkérdezte, hogy mivel szeretnék foglalkozni. Én pedig mindig rávágtam, hogy csak műsorvezető szeretnék lenni. De persze a kérdés sokkal inkább arra irányult, hogy tudom-e, hogy milyen irányba akarok menni. Amikor a második babánkkal voltam várandós, akkor hajnalonta nem tudtam aludni, és erősen foglalkoztatott a spiritualitás témája. Egymás után jöttek az ötletek, a témák, melyekből előbb megszületett a blog, majd a szerkesztőként dolgozó férjem segítségével hamarosan a műsor terve is.

Mára pedig létrejött a Feel Soul Good közösség is.

Így van. Célunk volt egy olyan lélekközösség megteremtése, ahol megoszthatjuk egymással a közös érdeklődésünk tárgyát képező gondolatokat. A partnerem és egyben jó barátnőm, Farkas Franciska jóval racionálisabb ember, így nagyon jól kiegészítjük egymást – mindig visszaránt a földre, ha netán túlságosan is elrugaszkodott ötleteim lennének. A lélekközösség kapcsán örömmel látom, hogy az emberek nagy része boldogan nyit a lélek dolgai, illetve a spiritualitás felé, van valami, ami összeköt minket – ez minden egyes előadáson, illetve találkozón kiderül.

INTERJÚ SCHELL JUDIT SZÍNÉSZNŐVEL

Mikor kezdett el igazán foglalkoztatni ez a témakör?

Sokkal korábban, mint hogy a műsort megálmodtam volna. Sokáig nem tudtam hova tenni azt a tényt, hogy itt vagyunk ebben a világban, tele vagyok olyan félelmekkel, szorongásokkal, amelyeket meg sem tapasztaltam, amiket még biztosan nem éltem át, az érzések mégis valósak. Ez pedig máris egy sor kérdést vetett fel bennem…

A családodban volt olyan személy, aki hasonlóan nyitott volt a misztikumok felé?

Az édesanyám mindig is érdeklődött, míg az édesapám igazi „két lábbal a földön álló” típus, akit az elmúlt tíz év történései kezdtek el nyitottabbá tenni.

 

Egy ideje magával ragadott a jóga világa is. Mit ad neked ez a mozgás?

Imádom! Amellett, hogy teljesen átmozgat, ellazít és harmóniába kerülök magammal. Szinte nem telik el úgy nap, hogy legalább néhány mozdulatsort ne végezzek el.

Mindig is két gyerekre vágytál?

Igen! Ilyen mintát hoztam otthonról, és szerettem volna, hogy ugyanolyan kevés korkülönbség legyen majd a gyerekek között, mint a testvérem és köztem van. Ez sikerült is! Az asztrológusom szerint benne lehet a pakliban akár egy harmadik gyerek is. Biztos vagyok benne, hogyha annak a kicsinek jönnie kell, akkor jönni is fog. De most még nem tartunk ott.

Volt konkrétan olyan élményed, amikor azt érezted, hogy a sors melléd szegődött?

Igen, amikor a Színművészeti Egyetemre felvételiztem. Már a felvételit megelőző időszakban is azt éreztem, hogy egyszerűen minden összefogott értem – olyan emberek nyújtottak váratlan szituációkban segítséget, akiktől sosem vártam volna. Akkoriban került a kezembe Paulo Coelho Az alkimista című könyve is (amit szintén nem tartok véletlennek), amelynek az a lényege, hogy ha valamit szívből szeretnél elérni, akkor a világmindenség összefog, hogy elérhesd. Én is ezt éreztem akkor és ott.

SIMON KORNÉL: “A SAJÁT SZABÁLYAIM SZERINT ÉLEK”

Ezek szerint van okod hinni a sorsszerűségben. Áruld el kérek, hogy mi a te elméleted!

Abban hiszek, hogy aminek meg kell történnie, az meg is fog – bármennyire küzdünk épp ellene. Szerintem vannak bizonyos dolgok, amik meg vannak előre határozva, amiknek meg kell történniük az adott emberrel, de azon, hogy az illető hogyan jut el odáig, tud változtatni. A jövendőmondásban éppen ezért nem is hiszek, szerintem mindenki képes változtatni a sorsa alakulásán, akár azzal, hogy másképp áll a dolgokhoz. Az elmúlt években nálam célt ért a „Legyen meg a te akaratod” mondat. Nem kell ahhoz bigott katolikusnak lenni, hogy az ember elgondolkozzon ezen a kijelentésen. Egy ideje igyekszem e szerint élni, hagyom, hogy aminek meg kell történnie, az megtörténhessen velem. És mindeközben türelmet is tanultam.

Tudsz erre hétköznapi példát is mondani?

A Hófehérke című musical számomra pont egy olyan dolog volt, amit én magamtól nem szerettem volna megkapni. Azonban elém dobta a sors a szerepet, az első megkeresés után azt éreztem, hogy ez rengeteg plusz munkával fog járni, és így a gyerekekre is kevesebb időm jutna. Aztán felhívtam a testvéremet, Annát (Peller Anna színésznő – a szerk.), akinek mindig elképesztően működnek a megérzései velem kapcsolatban, és azt mondta: „Ezt nem hagyhatod ki!”

Visszatérve a türelemre. Korábban türelmetlen voltál?

Nagyon! Sokáig azt éreztem, hogy nem vagyok a helyemen. Amikor az első gyermekemmel voltam otthon, sokszor felmerült bennem a kérdés, hogy fogok-e még kelleni mint műsorvezető, lesz-e még munkám a jövőben, a szakmámban. Aztán milyen különös az élet, éppen hét évvel azután, hogy az RTL Klubbal elváltunk egymástól, most újra képernyőre kerültem a csatornánál a Reggeli című műsorban. Két gyerekkel, megannyi tapasztalattal, egy saját, folyamatosan futó műsorral a tarsolyomban, felnőttként mondhattam igent a feladatra. Mindig is úgy gondoltam, hogy 35 éves koromra fogok beérni minden tekintetben. Most, alig pár nappal azelőtt, hogy betölteném, azt mondhatom, hogy először az életemben úgy érzem, hogy a helyemen vagyok. Persze mindig van hova fejlődni, jönnek újabb célok, újabb feladatok, de ez így van rendjén.

Vissza az oldal tetejére
ÉrtemTovábbi információk