Miért hasznos az utazás szólóban?
Egyedül utazni
Egyedül utazni jót tesz az önbizalmunknak, a személyiségünknek és a saját énünknek, ami egyébként néha szinte eltűnik.
Tulajdonképpen hozzá vagyunk szokva, hogy egyedül csináljunk dolgokat. Ám amikor utazásról van szó, már gátlásosabbak vagyunk. Egyedül nyaralni – ilyet csak az csinál, akinek senkije sincs, nem? Ez az előítélet még ma is tartja magát. Ám egyre több ember fedezi fel, milyen jó érzés egyedül utazni. „Ma az egyedül nem azt jelenti, hogy magányos, hanem azt, hogy eltökélt, független és szabad” – mondja a Bécsben élő Marisa Mühlböck, aki szenvedélyes szóló utazó.
A legújabb kutatások szintén alátámasztják ezt. Különösen a nők utaznak egyre nagyobb számban egyedül. Egy felmérésben, amelyet a TripAdvisor nevű online platform készített, a résztvevők 74 százaléka azt mondta, hogy már utazott egyedül vagy szerepel a tervei közt.
A lelkes utazó, Mühlböck a Jövőkutató Intézettel közösen egy tanulmány részeként azt vizsgálta, hogy mi motiválja az egyedül utazó nőket. A függetlenségre való vágy és a nemi szerepek feszegetése mellett szerinte a többrétegű élettörténetek az okai, hogy egyre több nő kel útra kísérő nélkül. „Az életrajzból, azaz biográfiából mára multigráfia lett, amit törések, kerülők és új kezdetek jellemeznek” – magyarázza Mühlböck. Ez az utazási szokásokra is hatással van.
Talán a nők azért is utaznak egyedül, mert azt szeretnék, ha történne velük valami: egy kis kaland, vagy hogy elérjenek önmagukhoz. Talán mert a hétköznapokban általában kevés idő jut arra, hogy elgondolkodjunk magunkról, hogy töprengjünk, meghallgassuk a saját belső hangunkat, teljesen egyedül legyünk.
Aki egyedül utazik, tudja: néha jót tesz, ha elszigeteljük magunkat mindentől. Ha a belső gondolataink vezérelnek a véget nem érő beszélgetések, kérdések, döntések és párbeszédek helyett, amelyek általában átszövik az életünket. Egyedül utazni tulajdonképpen egyet jelent a bezárkózással. És egyúttal azzal is, hogy annyira nyitottak vagyunk, amilyenek csak nagyon ritkán. A mindennapi életünket beárnyékolja a megszokás: ismerős arcok, ugyanaz a környezet. Ha nyitottak vagyunk, beengedjük az újat: új ismerősök, ismeretlen tájak, friss benyomások.
Amikor egyedül utazunk, minden benyomás tisztán és torzítás nélkül ér minket. Megtanulunk bízni a saját ítélőképességünkben.
Ágyő, komfortzóna
Aki egyedül utazik, annak el kell hagynia a saját komfortzónáját. Mindig és mindenhol. Ez a gyakorlati dolgokkal kezdődik, például egyedül kell megtalálni a jó utat. Mivel az önállóságban vissza kell térnünk a kiindulópontra, automatikusan tudatosabban mozgunk az új területen. Az ilyen kihívásoknak elrettentő hatása is lehet.
De a szóló utazók gyakran előnynek tartják ezt az eltávolodást a komfortzónától: az ember azt tehet, amit akar. Nem kell senkivel sem beszélgetni. Megtanulhat még inkább megállni a saját lábán és boldogulni – bárhol a világban. Akár órákra elmerülhet a gondolataiban. Vagy egy beszélgetésben egy véletlen ismerőssel. És közben azt érezheti, hogy tett valamit magáért.
Beszélgethet olyan emberekkel, akiket különben soha nem ismert volna meg. Az ember hirtelen elkezd beszélni vadidegenekkel, és elcsodálkozik, hogy sok párbeszéd milyen egyszerű és ismerős. Kitágul a látóhatár és más nézőpontok is megjelennek rajta. Ez kívül- belül megváltoztatja az embert. Magabiztosabb lesz.
Hirtelen könnyen kicsúszik abból a szerepből, amit otthon már régen ráosztottak, továbbfejlődik, szabadon kibontakozik, és levetkőzi a saját egójának gyakran túl szűk fűzőjét. Úgy érzi, hogy az idegen emberek sokkal többet látnak benne, mint amit már tud magáról, és elfogadja ezeket az új tulajdonságokat, kivirágzik, kibontakoztatja a személyiségét. Még a tükörképe is teljesen másnak tűnik.
Nincs válasz, ami felérne a magánnyal
Mindegy, hogy milyen típusú szóló utat választ, az első egyedül töltött nyaralás csaknem mindig nagy erőfeszítésbe kerül. Segíthet, ha minél kellemesebbé teszi a kezdetet. Például, ha egy szép tengerparti szállodában száll meg, vagy ha beiratkozik egy nyelvtanfolyamra, hogy ismeretségeket kössön.
Ha már itt tartunk: ismeretségeket kötni szinte soha nem probléma. Az egyedül utazók ódákat tudnának zengeni erről. A magánytól való félelem utazás közben szertefoszlik. Szinte mindenhol találkozik emberekkel: a buszon, a szálláson, az étteremben, a piacon. Néha a túl sok találkozás túl kevés időt hagy az igazi célra: hogy minél több időt töltsön önmagával. A legtöbb esetben azonban a sok találkozás értékes bepillantást nyújt mások élethelyzetébe és gondolataiba.
Leküzdeni az akadályokat és tovább nőni
Aki még soha nem utazott egyedül, annak fel kell készülnie. Sok csodálatos dolog történik majd vele. De lesznek olyan pillanatok is, amikor azt kérdezi majd önmagától: Miért csinálom ezt? Bizonytalanság, lehangoltság, szomorúság is hatalmába kerítheti, talán még a honvágy is, vagy a vágyódás a szívének legkedvesebbekre. Ezek mind olyan érzések, amelyekkel meg kell küzdenünk valamikor.
A hangsúly pedig a kell szón van: nincs más választásunk, mint hogy hagyjuk, hogy ezek az érzések eluralkodjanak rajtunk – és aztán legyőzzük őket. Ezáltal megint fejlődünk egy kicsit. Egy kicsit teljesebbek leszünk. Egy kicsit jobban önmagunkká válunk.
Nem szégyen elbújni a szállodában az ilyen napokon, összehúzni a függönyt és kizárni a világot. Talán később lesz bátorsága kimenni és hagyni meglepni magát azzal, amit a nap még nyújtani tud. És akkor azt fogja tenni, amit helyesnek tart. Egyedül utazni mindig azt jelenti, hogy megismeri a saját határait és túlnő rajtuk anélkül, hogy észrevenné.
Fontos hatás
Mindennek felszabadító hatása van. Kicsit büszkévé is teszi az embert. Már nem fog attól félni, hogy nem tud valamit megcsinálni, és attól sem, hogy mi fog történni. Végül is már tudja, hogy minden helyzetben kivágja magát – már a legelején is. Egyedül utazni nem feltétlenül szükséges, de nagyon gazdagító lehet.
Sok szóló utazó azért kezdett egyedül utazni, mert senki nem ért rá velük menni egy adott időpontban, de ők nem akartak lemondani az útról. Sokan azért indultak el egyedül az úton, társaság nélkül, hogy megszabaduljanak a rájuk kényszerített szereptől. És hogy élvezzék azt a luxust, hogy valami csak az övék. A legfontosabb lépés, hogy bízzon valamiben. Akkor megtalálja a saját útját.
Összefoglalás: Miért jó egyedül utazni?
- Ha egyedül utazunk, időnk és lehetőségünk lesz elmélkedni, magunkba nézni és hagyhatjuk, hogy saját gondolataink vezéreljenek minket.
- Ha egyedünk utazunk, ki kell lépnünk a komfortzónánkból. Ez egy nehéz feladat, ugyanakkor felszabadító érzés is: azt teszünk, amit akarunk és azt hagyjuk, hogy megtegyenek velünk, amit mi akarunk.
- Ha egyedül utazunk, az út során sokat változunk, magabiztosabbá válunk és kibontakozik személyiségünk.
- Ha egyedül utazunk, sok új emberrel találkozunk, az élettörténetének megismerése révén pedig saját szemléletmódunk is változik, új tapasztalatokkal gazdagszunk.
- Ha egyedül utazunk, az út során szembesülünk saját érzelmeinkkel, melyek meglepően szépek is lehetnek, de a honvágy és a szomorúság is úrrá lehet rajtunk. Aki ezeknek átadja magát, felül tud emelkedni rajtuk és fejlődik is általuk.
Miért utaznak ma egyedül a nők?
Életszakaszok
Sok nő multigráfiáját törések, kitérők és új kezdetek jellemzik. E törések mentén egyre több nő keresi a távolságot, mert új irányt akarnak találni, vagy egyszerűen csak valami jót szeretnének tenni.
Tinédzserkor után (a húszas évek elejétől a harmincas évek elejéig)
Motiváció: Függetlenedni a szülői háztól és felfedezni a világot.
Az élet csúcsforgalma (a harmincas évek elejétől az ötvenes évek elejéig)
Motiváció: A független utazással lelassulni és megjutalmazni magunkat.
Második áttörés (az ötvenes évek elejétől a hatvanas évek végéig)
Motiváció: Új irányok, új szabadság.
Nyugdíj (de nem nyugalom; a hatvanas évek végétől)
Motiváció: Identitáskeresés, elengedés, élvezet.
